Dr. Hautzinger Gyula: Pandémia idején kirándulás a Fertő-tó körül (I. rész)

Már nagyon zavart a járvány miatti bezártság. Lestem a híreket, mikor enyhül a szorítás és végre megindulhatunk valamerre. Május felé egyre jöttek a jó hírek, így foglaltam szobát  képek alapján egy a Fertő-tóra kiváló panorámával rendelkező panzióban Fertőbozon. Közvetlenül a tó partján, a híres Gloriette kilátó alatt.

Régen dédelgetett tervünk volt, hogy diákkorunk-ifjúkorunk kirándulásainak színhelyeire egyszer visszatérünk. Most azzal az elgondolással készültünk, hogy Ausztriába is átutazva, megkerüljük a tavat – kocsival. Bár a tó körül kiváló kiépített végig tó közeli kerékpárút van, 70 felett, gyakorlat hiányában – talán érthető – nem vállalhattuk ezt a kihívást. De adódott más gond is. A sógorok a mai napig nehezen engednek a szigorításokból. Nem egyszerű a határon való átkelés.

Először a szállás. A XIX. században a Széchenyiek idején épített a tóra gyönyörű kilátást adó domb tetején lévő kilátó közelében a szintén régen, kőből épített panzió tulajdonosa Miklós feleségemmel együtt kedvesen fogadott. Számunkra korábbi email váltásunk szerint a legszebb, tóra nyíló erkélyes szobát nyitotta meg.  Érezhető volt még a járvány miatti turizmus lassú éledése. Ott tartózkodásunk ideje alatt mi voltunk az egyetlen vendégei.

Miklós elmondta, hogy a panzió sok funkciót töltött be az elmúlt évtizedekben. Ezek közül az egyik legfurább – az elzárkózottság szomorú évtizedeiben határőr laktanya is volt a múltban. Kint ülve az erkélyen, előttünk a hatalmas nádrengeteg. Szinte felrémlik a kísérők nélküli a határt illegálisan átjutni próbálkozó, a nádrengetegben eltévedtek kiáltásai. A magyar oldalon csak a nád látszik. Jó párszáz méterre kezdődik a nyílt vízfelület, de az már nem magyar terület. Érdekes lenne tudni, miért és hogyan alakulhatott ki a nádtenger, amely mára valószínűleg visszafordíthatatlan és terjeszkedik.

Magyarországon, egyedül Fertőrákosnál van valami kis vízfelület, de az manapság valami grandiózus építkezés miatt megközelíthetetlen. Így magyar oldalról az általunk vágyott hajókázás sem lehetséges.

A fiatalok nem is tudják elképzelni, milyen is volt itt az élet korábban, amikor még ide is csak engedéllyel, úgynevezett határsáv engedéllyel lehetett bejönni. A sors fintora, hogy most ugyan a járvány harmadik hulláma végén járunk, nem egyszerű a határon való átjárás.Volt is részünkről izgalom, amikor másnap nekivágtunk Fertőd felé kerülve a „kishatárnak”.

Hiába az angol nyelvre is lefordított oltási igazolvány, az osztrák formanyomtatványon is kitöltött, orvos által aláírt-lepecsételt igazolás, nem tudtunk az osztrák igények szerint az interneten regisztrálni. Hiába próbáltam kitölteni, a rendszer állandóan kérte az osztrák szállás címét. De mi csak egy napra szeretnénk átjönni! Hiába, a rendszer állandóan visszadobta.

Pamhagen (Pomogy) felé a határhoz érve, a határőr okosabb volt a kitölthetetlen (vagy én ügyetlenkedő!) rendszernél. Ékes angolsággal megértettem a dolgot, miért nem regisztráltunk, és már mehettünk is.