Ne számítson könnyû szórakozásra, látványos úti filmre, aki a ?Boszporusz felett a híd" címû filmhez vált jegyet. A másfél óra alatt elgondolkodtató mondatok hangzanak el, míg a színes képsorok váltják egymást. Csak az nézze meg, aki érez némi hajlandóságot befelé tekinteni – önmagába!

 

 Ne számítson könnyû szórakozásra, látványos úti filmre, aki a ?Boszporusz felett a híd" címû filmhez vált jegyet. A másfél óra alatt elgondolkodtató mondatok hangzanak el, míg a színes képsorok váltják egymást. Csak az nézze meg, aki érez némi hajlandóságot befelé tekinteni – önmagába!

 Tolvaly FerencA film az azonos címû könyv alapján készült.  harmadik könyvében a történet fõhõse valódi polihisztor: magyar agykutató és egyetemi tanár, aki 1956-ban disszidált Németországba. Rájön, hogy amit korábban élete értelmének gondolt, csupán saját magának állított keret, korlát – és a regény cselekménye során ráébred arra is, hogy van élet a korláton túl is, amely talán sokkal értékesebb. Ez az egyik legfontosabb mondanivaló: soha nem késõ új útra lépni, lebontani azokat a falakat, amelyek akár egy életen át képesek elszigetelni az embert. Ehhez a történet elbeszélõjének a valláson, az iszlám hit megismerésén és befogadásán keresztül vezet út. Ez az út tehát Mekkába, a Kába-szentélyhez kalauzolja az olvasót, de – ahogyan ezt a szerzõtõl már megszokhattuk – több síkon játszódik a történet, még ha a cselekmény nem is ágazik ketté. Az iszlám misztika, a szufik nyújtanak segítséget, elindulni az idõ nyomában. Ez is része a szufík bölcsességének, amely egyszerre bonyolult és végtelenül egyszerû. A szufí Isten szeretetét és Isten ismeretét jelenti, s e kettõ elválaszthatatlan egymástól. Ezt Tolvaly a ?connaitre" francia szóval érzékelteti, amely egyszerre jelenti a szeretetet és a megismerést. Egy szó jellemzi: jelenlét. Lét a jelenben. Teljes valómban elmerülni abban, ami vagyok. Az iszlám zárt, befelé forduló világ. Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred. Ez a világ olyan, mit a végtelen tükörsima víz, ami alatt sodró áramlatok vannak.

A regény kétségtelen erénye az empátia és a tolerancia, az író képessége a más kultúrkörbe tartozók gondolkodásának megértésére. Azonban ennél is fontosabb a helyszínek, kultúrák és szokások rendkívül színes és gazdag bemutatása. A Boszporusz felett a híd filmváltozata csak részben kötõdik a regényhez, nélküle is érthetõ és élvezhetõ. A filmben nem jelennek meg a könyvbõl megismert szereplõk; célja inkább az arabok világának ábrázolása.

Balogh Gábor Operatõre, Balogh Gábor számára kihívás volt ez a film. A nagy, professzionális méretû kamerák helyett arasznyival kellett dolgozni. Arcokat, szemeket, tekinteteket csak így lehetett rögzíteni. Komoly feladat volt, hogyan lehet helyeket – ahol éppen imádkoznak – tisztességesen fényképezni, hiszen templomokban szinte egyáltalán nem szabad felvételeket készíteni. A környezet is nehéz volt – túl meleg – és az emberek sem szívesen tûrték a fényképezést. Volt, aki a botjával fenyegetett, volt, aki az öklével, más követ dobott, ha úgy érezte, túlságosan közel akarnak kerülni hozzá. Mindezek ellenére a filmben nem sok látszik a nehézségekbõl. Talán csak annyi, hogy bizonyos helyszínek, emberek – például a tímárok munkájának bemutatása – túl hosszúra sikerült. Ebbõl a kevesebb több lett volna. Tág tere nyílott viszont az operatõri költõiségnek. Áttûnések, kimerevítések, összeúsztatások próbálják érzékeltetni a fõhõs hangulatát.

Száraz Miklós GyörgySzáraz Miklós György dramaturg a megnyilatkozásokat másként értelmezi. Õ úgy fogalmaz: ellenségeskedést nem éreztünk, sem a bõrszín, sem a feltételezett vallásunk miatt. Inkább az a valószínû, hogy ezek az emberek nagyon jól megvannak nélkülünk is és az ellen tiltakoznak, hogy ?állatkerti" helyzetbe hozzuk õket. Ahol az a megszokott rend, hogy még a valláson belüli férfi se nézhesse az én asszonyom arcát, hogy jön ide néhány idegen, aki filmet akar készíteni rólunk?

Bánhegyi Anikó gyártásvezetõ Bánhegyi Anikó gyártásvezetõ, maga is muszlim. Sokat tett azért, hogy a csapat elmehetett és forgathatott is templomokban, a dervisek titkos szertartásain. Szándékuk volt a mély hitbõl, az idõtlenbõl láthatóvá, elérhetõvé tenni valamit. A kulcs, amitõl megnyíltak az emberek, a tisztelet, az õszinte tudásvágy volt, hogy valamit megtudjunk, elhozzunk a hitükbõl. A film különleges érdekessége, hogy dervisek között még nem fotóztak, oda még ?külsõ" nem jutott el. A szertartás elsõ részében Allah nevét ismétlik, mintegy fél órán keresztül. Ennek fokozódó ritmusától egy ?rezgésre" áll át a közösség. Ilyenkor tisztul az ember és csak utána indul el a kerengõ dervisek tánca. Látni az arcokon, mit jelent számukra önmaguk középpontjának megtalálása, a kapcsolat Istennel. A keringés a világegyetem jellemzõje, akár a bolygókat, akár saját szervezetünket tekintjük.

A film, melyet szeptember 6-tól tizennégy moziban kezdenek vetíteni, egy dologban feltétlenül egyezik a könyvvel: mindkettõben a nyugvópontot keresi a vándor, ahol az idõ találkozik az idõtlennel. Az út megtanít arra, hogy csak jelen van. A múlt jelene az emlékezés, a jelenlévõ jelene a szemlélõdés, a jövõ jelene a várakozás. Az örökkévalóság most van! A megismerés, az elfogadás, a szeretet és a megértés hidat épít a kultúrák, vallások, emberek között. Ez teszi lehetõvé, hogy mindkét irányban átjárjanak rajta. A hit úgy köti össze a hívõket Keleten és Nyugaton, mint a Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával.

Tolvaly Ferenc

Boszporusz felett a híd

ISBN 978 963 9593 58 9

Kortárs Könyvkiadó 2007 Szekszárdi Nyomda

          

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük