Dr. Révay András : Jelenlét

Ne számítson könnyû szórakozásra, látványos úti filmre, aki a ?Boszporusz felett a híd" címû filmhez vált jegyet. A másfél óra alatt elgondolkodtató mondatok hangzanak el, míg a színes képsorok váltják egymást. Csak az nézze meg, aki érez némi hajlandóságot befelé tekinteni – önmagába!

A film az azonos címû könyv alapján készült. harmadik könyvében a történet fõhõse valódi polihisztor: magyar agykutató és egyetemi tanár, aki 1956-ban disszidált Németországba. Rájön, hogy amit korábban élete értelmének gondolt, csupán saját magának állított keret, korlát – és a regény cselekménye során ráébred arra is, hogy van élet a korláton túl is, amely talán sokkal értékesebb. Ez az egyik legfontosabb mondanivaló: soha nem késõ új útra lépni, lebontani azokat a falakat, amelyek akár egy életen át képesek elszigetelni az embert. Ehhez a történet elbeszélõjének a valláson, az iszlám hit megismerésén és befogadásán keresztül vezet út. Ez az út tehát Mekkába, a Kába-szentélyhez kalauzolja az olvasót, de – ahogyan ezt a szerzõtõl már megszokhattuk – több síkon játszódik a történet, még ha a cselekmény nem is ágazik ketté. Az iszlám misztika, a szufik nyújtanak segítséget, elindulni az idõ nyomában. Ez is része a szufík bölcsességének, amely egyszerre bonyolult és végtelenül egyszerû. A szufí Isten szeretetét és Isten ismeretét jelenti, s e kettõ elválaszthatatlan egymástól. Ezt Tolvaly a ?connaitre" francia szóval érzékelteti, amely egyszerre jelenti a szeretetet és a megismerést. Egy szó jellemzi: jelenlét. Lét a jelenben. Teljes valómban elmerülni abban, ami vagyok. Az iszlám zárt, befelé forduló világ. Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred. Ez a világ olyan, mit a végtelen tükörsima víz, ami alatt sodró áramlatok vannak.

A regény kétségtelen erénye az empátia és a tolerancia, az író képessége a más kultúrkörbe tartozók gondolkodásának megértésére. Azonban ennél is fontosabb a helyszínek, kultúrák és szokások rendkívül színes és gazdag bemutatása. A Boszporusz felett a híd filmváltozata csak részben kötõdik a regényhez, nélküle is érthetõ és élvezhetõ. A filmben nem jelennek meg a könyvbõl megismert szereplõk; célja inkább az arabok világának ábrázolása.

Operatõre, Balogh Gábor számára kihívás volt ez a film. A nagy, professzionális méretû kamerák helyett arasznyival kellett dolgozni. Arcokat, szemeket, tekinteteket csak így lehetett rögzíteni. Komoly feladat volt, hogyan lehet helyeket – ahol éppen imádkoznak – tisztességesen fényképezni, hiszen templomokban szinte egyáltalán nem szabad felvételeket készíteni. A környezet is nehéz volt – túl meleg – és az emberek sem szívesen tûrték a fényképezést. Volt, aki a botjával fenyegetett, volt, aki az öklével, más követ dobott, ha úgy érezte, túlságosan közel akarnak kerülni hozzá. Mindezek ellenére a filmben nem sok látszik a nehézségekbõl. Talán csak annyi, hogy bizonyos helyszínek, emberek – például a tímárok munkájának bemutatása – túl hosszúra sikerült. Ebbõl a kevesebb több lett volna. Tág tere nyílott viszont az operatõri költõiségnek. Áttûnések, kimerevítések, összeúsztatások próbálják érzékeltetni a fõhõs hangulatát.

Száraz Miklós György dramaturg a megnyilatkozásokat másként értelmezi. Õ úgy fogalmaz: ellenségeskedést nem éreztünk, sem a bõrszín, sem a feltételezett vallásunk miatt. Inkább az a valószínû, hogy ezek az emberek nagyon jól megvannak nélkülünk is és az ellen tiltakoznak, hogy ?állatkerti" helyzetbe hozzuk õket. Ahol az a megszokott rend, hogy még a valláson belüli férfi se nézhesse az én asszonyom arcát, hogy jön ide néhány idegen, aki filmet akar készíteni rólunk?

Bánhegyi Anikó gyártásvezetõ, maga is muszlim. Sokat tett azért, hogy a csapat elmehetett és forgathatott is templomokban, a dervisek titkos szertartásain. Szándékuk volt a mély hitbõl, az idõtlenbõl láthatóvá, elérhetõvé tenni valamit. A kulcs, amitõl megnyíltak az emberek, a tisztelet, az õszinte tudásvágy volt, hogy valamit megtudjunk, elhozzunk a hitükbõl. A film különleges érdekessége, hogy dervisek között még nem fotóztak, oda még ?külsõ" nem jutott el. A szertartás elsõ részében Allah nevét ismétlik, mintegy fél órán keresztül. Ennek fokozódó ritmusától egy ?rezgésre" áll át a közösség. Ilyenkor tisztul az ember és csak utána indul el a kerengõ dervisek tánca. Látni az arcokon, mit jelent számukra önmaguk középpontjának megtalálása, a kapcsolat Istennel. A keringés a világegyetem jellemzõje, akár a bolygókat, akár saját szervezetünket tekintjük.

A film, melyet szeptember 6-tól tizennégy moziban kezdenek vetíteni, egy dologban feltétlenül egyezik a könyvvel: mindkettõben a nyugvópontot keresi a vándor, ahol az idõ találkozik az idõtlennel. Az út megtanít arra, hogy csak jelen van. A múlt jelene az emlékezés, a jelenlévõ jelene a szemlélõdés, a jövõ jelene a várakozás. Az örökkévalóság most van! A megismerés, az elfogadás, a szeretet és a megértés hidat épít a kultúrák, vallások, emberek között. Ez teszi lehetõvé, hogy mindkét irányban átjárjanak rajta. A hit úgy köti össze a hívõket Keleten és Nyugaton, mint a Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával.

Tolvaly Ferenc

Boszporusz felett a híd

ISBN 978 963 9593 58 9

Kortárs Könyvkiadó 2007 Szekszárdi Nyomda