Dr. Simó Endre :Igazságosabb és Testvériesebb Társadalomért C. Konferencia Záró Előadása

A közelmúlban szeptember 11-én tartotta a Magyar Szociális Fórum az Igazságosabb és testvériesebb társadalomért c. konferenciáát, amelynek előadásait a tanulmányok rovatunkban közöltük. Most a szervező zrszavát adjuk közre, melyben nem csak az előadások, hanem a vita összefoglalóját a levont következtetéséeket is olvashatjuk. Okulásul azoknak, akik a privatizációs szabadverseny(rablás) mindenhatóságában és a mindenekfeletti piac korrekségében hisznek.

Dr. Simó Endre, újságíró, közgazdász, a Magyar Szociális Fórum szervezőjének zárszava az Igazságosabb és testvériesebb társadalomért c. konferencián 2007. szeptember 11-én

Tisztelt tanácskozás!

A Magyar Szociális Fórum és Szociális Kerekasztala, melyet konferenciánkon képviselek, azért kezdeményezte az Igazságosabb és testvériesebb társadalomért c. tanácskozást, hogy segítsen a dolgozó, alkotó többségnek emberi és társadalmi jogainak érvényre juttatásáért demokráciában és szabadságban. Örülünk, hogy elősegíthettük különböző ideológiájú, kultúrájú, filozófiai beállítottságú, vallásos és nem hívő emberek találkozását, párbeszédét és kézfogását. Az itt történtek jelentősége – úgy érzem -, túlmutat mai konferenciánk szűk keretein, és átfogóbb értelmet ad közösségi létünknek.

Honi valóságunkra mélyülő társadalmi egyenlőtlenség, igazságtalanság, súlyosbodó megélhetési gondok jellemzőek. Politikai árokásással terhes, a tömeges elégedetlenség radikalizmusba csaphat át, és a szélsőségek malmára hajthatja a vizet. Ilyen körülmények között önmagában is érték ez a mai nyilvános dialógus, a készség a másik gondolatainak, szándékainak megismerésére és megértésére. Ha csupán ennyi történt volna itt, a Központi Papnevelő Intézet szépséges termében, már akkor is sikerült volna valami olyasmit felmutatnunk, ami az embereknek tetsző, hiszen arra utal, hogy lehetséges egy emberközpontú értékrend, megállítható a társadalmi leépülés, a nemzeti szétzilálódás. De nem csak ennyi történt: a baloldali és a keresztény szociális értékeket megfogalmazó előadóink, Goják János professzor és Gazsó Ferenc professzor nem érte be a puszta eszmecserével, hanem felvázolta a cselekvés irányát és célját is. Konkrét javaslatok fogalmazódtak meg arról, hogy hogyan lehet kievickélni a súlyos erkölcsi, politikai és társadalmi válságból, mely Magyarországot sújtja.

Legátfogóbb értelemben a konferencia célja abban foglalható össze, hogy hogyan lehet elhárítani az akadályokat az emberi emancipáció, és a közösségi felemelkedés útjából. A nagyobb szabadság iránti igény alapértéknek bizonyul kereszténység és baloldal számára egyaránt. Goják Atya úgy fogalmazott, hogy az ember a létezés teljessége felé tör, túllép, azaz transzcendál, és mivel ez a törekvés ember voltunk sajátja, állítható, hogy az ember nyitott a végtelenre, még ha a végtelen elérhetetlen is a létezés korlátai közé szorult ember számára. Goják Atya szép megfogalmazása egybecseng annak a baloldali klasszikusnak a gondolatával, aki szerint „Szuverén és korlátlan a hajlam, a rendeltetés, a lehetőség, a történeti végcél tekintetében; nem szuverén és korlátozott az egyéni megvalósítás és a mindenkori valóság tekintetében. (Engels: Anti Dühring)

Ez az egybecsengés számomra azt bizonyítja, hogy különböző világnézeti alapokról is el lehet jutni azonos vagy hasonló következtetésekhez, és értékszintézisre törekedni az emberek javára. Ennek az a feltétele, hogy keressük, ami közös, ugyanakkor tartózkodjunk attól, hogy világnézetünket rákényszerítsük másokra. A II. Vatikáni Zsinat óriási lépést tett efelé azzal, hogy kimondta: az eszméknek és az ideológiáknak a társadalmi mozgalmak és mozgások szabnak reális medret, kölcsönöznek nekik új formákat és töltik meg új tartalommal. Nem kevésbé fontos a dogmatizmust elvető baloldal új értékrendje, miszerint „kritikusan szemléljük és alkalmazzuk a marxista tanítást", és nem tekintjük azt megfellebbezhetetlen tételek gyűjteményének. Ahhoz, hogy olyanokkal együtt alakítsuk át társadalmi viszonyainkat, akik társadalmilag, politikailag, eszmeileg különböznek tőlünk, nélkülözhetetlennek tartom a világnézeti túlkapások leszerelését, a fundamentalista tendenciák visszaszorítását és elszigetelését, akármelyik oldalról, bármilyen tőről származzanak is. Mert ha nem így állnánk hozzá a dolgokhoz, akkor összefogásunkat és együttmunkálkodásunkat a közösség javára világnézetünk elfogadásának feltételéhez kötnénk, a közjó szolgálatának értéke pedig eltorzulna.

A nagyobb szabadság tartalmát Gazsó professzor és Goják professzor az alábbi értékekben jelölte meg: élet (egyéni, családi, közösségi dimenziókban), igazságosság, emberi méltóság, szolidaritás, szociális biztonság, létbiztonság, béke. Úgy érzem, ki kell ezt egészítenünk a demokratikus szabadságjogok értékével, hiszen ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember szabadon fejlődhessen, vagy ahogyan a Populorum Progressio enciklika fogalmaz „növekedhessen emberségben". Fontos érték még a kollektív cselekvés a társadalmi igazságosságért, a kiállás magunkért, másokért, egymásért.

Mindkét fő előadásból és a hozzászólásokból az is kiderült közvetve, hogy mit nem tekintünk értéknek: szemünkben nem érték a meggazdagodás, az egyenlőtlenség, az igazságtalanság, a szabadság és a demokrácia hiánya, az emberi méltóság tiszteletének mellőzése. Nem érték a diktatúra, még ha létbiztonságot nyújt is.

A felvázolt értékrend tiszteletben tartása, erkölcsi tőkévé formálása, és társadalmi cselekvésre váltása különösen fontosnak tűnik korunk világa emberellenes tendenciáinak felerősödése közepette. Hogy milyen hajlamokkal állunk is szemben, jól példázza annak a „szakértői" csoportnak a feljegyzése, amelyet pénzmágnások köre arra kért fel, hogy mondjon véleményt, hogyan tarthatnák fenn a neoliberális kapitalizmust a XXI. században is. Nos a szakértők a következő tippeket adták: „Mindenekelőtt más alapokra kell helyezni az emberek gondolkodását. Nem szabad hagyni, hogy tért nyerjen az emberiség közös érdekének, együvé tartozásának gondolata, az egyetemes emberi jogok felismerése és érvényre juttatásuk igénye. Ahhoz, hogy a tőkés globalizáció folytatódhasson, elejét kell venni annak, hogy megerősödhessen az emberek, a népek, a fajok, a különféle vallási felekezetek közötti szolidaritás. Meg kell osztani az embereket etnikai, nyelvi, faji, vallási, nemi, foglalkoztatási alapon. Az ideológia új légiósainak minden szinten harcolniuk kell az egyenlőség és a testvériség eszméje és gyakorlata ellen, bizonyítva, hogy a fejlődés egyetlen útja az egyenlőtlenségen át vezet, és hogy verseny nélkül nincs felvirágzás. A globalizáció előtt úgy kell egyengetni az utat, hogy atomizálják a társadalmat, felmagasztalják az egyént, szétszabdalják a társadalmi közösségeket, és szembeállítják őket egymással. A gazdasági és politikai globalizáció mindaddig folytatható, amíg az emberek nem törődnek azzal, hogy mi történik körülöttük, hanem csak saját, szűkre szabott érdekeikkel vannak elfoglalva. El kell hinteni köztük a gyűlölet magvait, hogy egymással legyenek elfoglalva, s ne lássák, kik és milyen erők irányítják a sorsukat. Feszültséget, konfliktust, polgárháborúkat kell szítani köztük. A piacgazdaságnak nincs szüksége fizetésképtelenekre, ezért le kell csapolni a világnépességnek azt a részét, amelyiknek nincs köze a piachoz". (Lugánói jelentés, Párizs 2000.)

Ezzel a neoliberális fundamentalizmussal baloldaliak és keresztények ebben a teremben a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás ideálját szegezték szembe. Goják professzor a Rerum Novarumot idézve leszögezte: az államnak elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lennie. Gazsó professzor szerint a piac mindenhatósága, a tőkeérdek abszolút primátusa kirívóan igazságtalan elosztási rendszerhez vezet, és megakadályozza az egyenlőtlenségek csökkentését.

Mi a teendő, hát?

Mindkét fő előadónk az elosztási viszonyok módosításában jelölte meg a fő tennivalót. A teremtett javak elosztását össze kell hangolni a szociális igazságosság és a közjó követelményével – mondta Goják professzor. Gazsó professzor társadalompolitikai irányváltást és fordulatot tart szükségesnek ahhoz, hogy igazságosabbá váljék az újraelosztás. Másfajta gazdasági és társadalompolitikával ellensúlyozni lehetne a szélsőséges polarizálódást, és meg lehetne akadályozni bővített újratermelődését. Úgy érzem, jogos arra következtetni a két előadásból, hogy kiigazításokra, rendszerkorrekcióra van szükség: módosítani kell a javak elosztási rendszerén, hogy fel lehessen tartóztatni az elszegényedést, és emberhez méltó megélhetéshez lehessen juttatni több mint három millió létminimum alatt élő honfitársunkat. Módosítani kell az elosztást a nélkülözők és a dolgozók javára. Tudjuk, ez nem csak politikai akarat kérdése, hanem függ a tulajdonviszonyoktól is De, mint Goják Atya helyesen utalt rá: „a tulajdonjog is alá van rendelve a javak egyetemes rendeltetésének, és nem abszolút". Nem érvényesül a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenértékűsége – fűzte hozzá Gazsó professzor -, kisszámú csoport rövid idő alatt nagy termelővagyont halmozott fel, míg az emberek túlnyomó többsége eleve kirekesztődött a tulajdonszerzés lehetőségéből. Ebből arra következtetek, hogy az elosztási viszonyok kiigazítása rendszerkorrekciót föltételez a tulajdonviszonyok tekintetében is. De ne fussunk előre! A közvetlen cél, ha úgy tetszik a következő lépés az ultraliberális politika felülvizsgálása, a szociális erősítése a neoliberálissal szemben, hiszen már ezzel is javítani lehetne a mindennapos megélhetési gondokkal küszködők helyzetén. Meg kell állítani a közösségi tulajdon további privatizálását, a közszolgáltatások, az egészségügy, a társadalombiztosítás, az oktatás üzleti alapokra helyezését. Fel kell tartóztatni a szolidaritás elvén alapuló jóléti rendszerek leépítését. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy egy nemzet nyögje kevesek kiváltságait, adóparadicsomát, extraprofitját és annak kivitelét külföldre. Társadalmunk mérhetetlenül kiszolgáltatottá vált a magánérdekkel szemben, a nemzeti érdek messzemenően alárendelődött a külföldi érdekeknek. És ez nem jó, mert nem csak igazságérzetünket bántja, hanem jogos nemzeti büszkeségünkben is sért. Attól még, hogy az Európai Unióhoz tartozunk, mi magyarok maradunk. Miért gondolják egyesek, hogy ne akarnánk magyarnak lenni? A magyar társadalom és a magyar nemzet fejlődésének követelményét szem elől tévesztő politika, sajátos érdekeink alárendelése a multinacionális korporációknak árt a társadalmi és a nemzeti kohéziónak, és a szélsőségeknek kedvez. Sajnálatos, hogy ezt Nyugat-Európában, és az Unióban nem mindenki érti meg. Még sajnálatosabb, hogy egyesek saját hasznuk gyarapításában érdekeltek, nem pedig Magyarország fejlődésében. De nem csak rólunk van szó, hanem Európa jövőjéről is. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az Európai Unió módosított alkotmányos szerződéséből törölni készülnek a munkához való jogot, és munkavégzéshez, dolgozáshoz való joggá akarják változtatni. Egyidejűleg elsőbbséget biztosítanának „a tőke hamisítatlan szabad versenyének". A politikának tehát nem csak Magyarországom, hanem európai dimenziókban is egyensúlyt kell teremtenie társadalmi és csoportérdek között, szintézist gazdasági hatékonyság és társadalmi igazságosság között. Tarthatatlan a politikai elit elidegenedése társadalmainktól és nemzeteinktől.

Tisztelt Tanácskozás!

Úgy érzem, fontos lépést tettünk a baloldali és a keresztény értékek ötvözése felé, reményt ébresztve sok-sok emberben idehaza és határainkon túl. Hogy a remény valóra válhasson, a közös értékeken nyugvó demokratikus összefogásra van szükség, a jóhiszemű, jóakaratú emberek kézfogására. Úgy érzem, mai konferenciánk segített ebben, mert azt üzeni, hogy hittel, akarattal és bizalommal szabadabbá válhatunk, növekedhetünk emberségben. Köszönöm, hogy a Magyar Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága igent mondott a Magyar Szociális Fórum kezdeményezésére, és otthont adott ennek a tanácskozásnak. Úgy érzem, az a bizalommal teli légkör, amelyben hónapok óta előkészítettük ezt a tanácskozást Goják Atyával és Broczki Beátával, meghozta gyümölcsét. Köszönöm a Professzorok Batthyány Körének, Elnökének, Náray-Szabó Gábor akadémikusnak, hogy részt vett a szervezőmunkában, és erkölcsi, szellemi támogatást nyújtott hozzá. Köszönöm a Konrad Adenauer Alapítvány és vezetője, Hans Kaiser úr konferenciánknak nyújtott nagylelkű támogatását, munkatársainak szervező munkáját. Köszönöm két főelőadónk, Goják János professzor és Gazsó Ferenc professzor kiváló előadását, felkért hozzászólóink, Ángyán József, Szabó Endre és Szalay István értékes hozzájárulását a közös útkereséshez. Önöknek pedig köszönöm, hogy eljöttek, bekapcsolódtak a vitába, és nem csak továbbítják ennek a tanácskozásnak az üzenetét, hanem ki is veszik részüket közös értékeink megvalósításából.