Dr. Hautzinger Gyula: Város az Alvó Lovag lábainál – hétvégi kirándulás Zakopanéba

Két hete vasárnap reggel, ragyogó napsütésben indultunk mára szokásossá vált őszi rövid lengyelországi látogatásunkra – a lengyel Tátrába: Zakopanéba.  A Budapesttől mindössze félnapi autóútra levő sí központ lévén „Lengyelország téli fővárosának” is nevezett kisváros több okból is kedvencünk. Közel ötven évvel ezelőtt fiatal házasokként háromhetes nászutunk egyik állomása volt. Másik nyomós ok: szeretjük a lengyeleket. Sorsuk, kultúrájuk hasonló a mienkhez. Ezeréves közös történelmünk során számtalan szállal kapcsolódunk egymáshoz. Szoros a kapcsolat ma is.

Kicsit bonyolult ma is a Szlovákián történő átutazás. A Budapest-Vác-Parassapuszta-Sahy—Zólyom-Besztercebánya-Rózsahegy útvonalon elkerülendő a hétköznap egymást követő kamionokat, tényleg a legjobb vasárnap utazni. Autópálya csak Zólyom-Besztercebánya közötti körülbelül 20 kilométeres szakaszon van. Ezért kell megvenni a 10 EUR körüli tíznapos autópálya matricát, ami már hál’ Istennek végre legalább már nem lekaparhatatlan, hanem elektronikus.

Hasonlóság és különbség. Természetesen a különbségeket keressük, főleg az ételekben. Utazásunk előtti napon valamilyen főző műsorban hallottunk egyik nemzeti ételükről – a Flaki-ról, azaz a pacallevesről. Naná, hogy ezt is szerettük volna kipróbálni, meg a szokott főtt-sült csülköt a Golonkát.    Nos, és a híres cékla levest a Borscs-t. Jaj, a finom Bigost ki ne felejtsem. Kedvenc éttermünkben vacsora közben szólt az autentikus gorál zene. Smacznego.

De töredelmesen bevallom, kommerciális okai is vannak évente-két évente esedékes látogatásunknak. A központban, a Gubalowka hegy alatt minden nap kirakodó vásár van. Butikok sorában árusok kínálják elsősorban helyi-regionális portékáikat. Sokan, itt a tátrai hegyekben nevelkedett juhok bőréből készült kiváló minőségi női-férfi kabátokért (is) zarándokolnak ide. Mi is időről-időre itt szerezzük be téli felsőruházatunkat. Közel fél áron. Mert alkudni is lehet. Sőt kell is. Egészen fantasztikus árakat lehet elérni.

De van itt papucs is, 700 forint körüli ártól. Szőrme és kötött sapkák. És persze a maradandó, hazavihető kulináris élvezeteket begyűjtők is megtalálják a finom sajtokat, a magashegyi mézet  és a sok-sok finom gomba készítményt. Frissen vagy marináltan.

Szállásunk hosszú évek óta ugyanaz – a központtól, a Krupovky sétálóutcától három perc gyalogos útra lévő Willa Carlton-ban. Két főre a booking.com–on rendelve 13-14 000 forintért, sokféle helyi finomsággal tarkított büfé reggelivel. Ha szerencsénk van a szobából látható Zakopane egyik híres nevezetessége a Giewont hegy – az Alvó Lovag aki vigyázza álmunkat. Valóban, ha kicsit jobban megnézzük a hegyet – mintha a legenda szerint tényleg egy középkori lovag pihenne, aludva örök álmát a város felett.

Ahogy mondani szokás három nap – két éjszakás rövid kirándulásunk végén, elutazásunk előtti délután a siklóval felmentünk a Gubalowka-ra. Ilyen gyönyörűnek talán még soha sem láttuk a Tátrát lengyel oldalról! Előző éjjel a hegyekben leesett az első hó. Csodálatos volt. Ameddig a szem ellátott a hegyek sipkáin már megmaradt a hó, miközben lent minden még zöld volt, tartott a szép kora októberi idő.

Dovidenia Zakopane! Jövőre, veled, ugyanitt!

(a képek a szerző felvételei)