Duna Menti Németek Fényképes Történetei 2008

2013. május 24-én nyílik a Néprajzi Múzeumban Duna menti németek fényképes történetei 2008 címmel a berlini Európai Kultúrák Múzeuma Kelet-Közép- és Délkelet-Európa Koordinációs Központja vendégkiállítása a Néprajzi Múzeum Találkozások című kiállítási sorozatában.

2008-ban Sandra Kühnapfel és Jörn Nuber feltérképezték a Duna-háromszögben tovább élő német kultúrát, a német kisebbség mai létét, a velük élő etnikumokhoz: szerbekhez, magyarokhoz, horvátokhoz való viszonyulásukat és az anyaországhoz fűződő kapcsolatukat. A kiállításon látható fotóik és az általuk készített interjúk közelebb hozzák hozzánk a Pécsett, Villányban, Apatinban, Eszéken vagy Zomboron ma élő németek sorsát.

A Magyarország, Szerbia és Horvátország egy-egy részét is magában foglaló Duna-háromszögről mondják, hogy „Európa kicsiben". Az etnikai összetételét tekintve rendkívül változatos térségben közel húsz különböző nemzetiséghez tartozó emberek éltek együtt több évszázadon keresztül. Sokan közülük, mint a Duna-menti németek is, a 18. században telepedtek le. A 20. század elejéig az itt élők nem csak helyi, hanem térségi identitással is rendelkeztek.

A Duna-háromszögben élő németek sorsát a második világháború utáni kitelepítések alapvetően megváltoztatták. Többségüknek el kellett hagynia szülőföldjét, azon kevesek, akik ott maradtak, elveszítették vagyonukat, jogfosztottá váltak, nem használhatták anyanyelvüket. Azok a németek, akik ma a Duna-mentén élnek, a megpróbáltatások ellenére ma is ragaszkodnak szülőföldjükhöz. A fotók és az interjúk változatosan szemléltetik, hogyan élik meg kettős identitásukat egy mai, modern, multietnikus társadalomban.

Az új Duna menti németek fényképes történetei 2008 kiállítás és a március óta átható Véménd 1916-1920 – egy falusi tanító fotográfiái kiállítás egyaránt a Találkozások című kiállítás sorozat részei, amelyek a Néprajzi Múzeumban mostantól egymás mellett láthatóak.

A Találkozások sorozatban két különböző fényképsorozatot láthatunk a Duna-háromszögből valamint a mai Magyarország, Szerbia és Horvátország területéről. A dél-magyarországi Véménd lakóinak az első világháború idején készített portréit a térségben élő német kisebbség körében 2008-ban készített fényképek és interjúk egészítik ki. A két fényképgyűjteményt nem csupán közel száz év, hanem három háború, új, politikailag meghúzott határok, számos etnikai és vallási csoport üldözését és kitelepítését is magában foglaló jelentős népességvándorlás választja el egymástól. Úgy tűnik, hogy időközben az újonnan alakult nemzetállamokban a korábbi helyi és térségi identitások helyét részben etnikai és nemzeti identitások vették át.

De megfelel-e ez az új politikai valóság az ott élő emberek mindennapi tapasztalatainak? A 2008-ban rögzített interjúk inkább az ellenkezőjét bizonyítják. Minden ellentétes politikai befolyás, szankció és üldözés ellenére, az itt élő emberek megtartották a multietnikus együttélésről alkotott saját elképzelésüket. Ezt az elképzelést napjainkig számos generáció definiálta újra. Az itt élők egyszerre több kultúrában érzik otthon magukat, egy olyan térségben, ahol a népességet több különböző kisebbség alkotja, és amelyet joggal neveznek úgy, hogy „Európa kicsiben". Az ő egyéni mentális térképük nem a jelenlegi politikai határok mentén rajzolódik ki. A Találkozások sorozat kiállításai az etnikus terekről alkotott különböző elképzeléseket, az együttélés és a kommunikáció módjait illusztrálják, valamint azt, hogyan lehet a személyes teret és az egyéni identitást fenntartani egy többnemzetiségű közösségben.

Néhány részlet a kiállításban olvasható interjúkból:

„Számomra a németség a pontosságot és a munka iránti elkötelezettséget jelenti, ezeket egyszerűen mindig magaddal hordozod, bárhol dolgozol. Meg azt is, hogy száz százalékig a munkának szenteled magad. Itt néha gúnyolódnak a németek munkához fűződő kapcsolatán: a németek csak dolgoznak, igen, ez jellemző rájuk stb. De nem sértődöm meg ezen, büszke vagyok arra, hogy olyan vagyok, amilyen. Úgy vélem jobb nekem így, mintha csak henyélnék."

„Tudja, mi a szárma? Töltött káposzta, hát a húst megdarálják, rizst adnak hozzá, aztán tojást, hogy összetartsa, majd gombócot formálnak belőle, és a gombócot káposztalevélbe tekerik. És így megfőzik. Szép étel lesz belőle, amit a svábok, a magyarok és a vajdaságiak is nagyon kedvelnek. Régen a földeken dolgoztak az emberek, az ételt is ott kellett felmelegíteni. Az ilyen ételeket részesítették előnybe. Ott a magyar gulyásleves, az is ugyanolyan érdekes, mint ez a szárma. A horvátoknak babételük van, tejföllel készítik, szintén nagyon jó étel, kenyérrel."

„Ha már azzal kezdjük ezt a beszélgetést, hogy hát minek érzed magad, milyen nemzetiségűnek, akkor van néhány nézőpontok, ami számít. És az összes nézőpont alapján, amivel csak számolni lehet, én semmi esetre se vagyok horvát. Előbb lennék eszkimó."

A kiállítás megnyitója 2013. május 24-én 16 órakor.

Köszöntőt mond Dr. Kemecsi Lajos főigazgató, a kiállítást megnyitja Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára.

Duna menti németek fényképes történetei 2008

Photo Stories of the Danube Swabians 2008

Néprajzi Múzeum

1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.

Megtekinthető: 2013. május 25. – 2013. szeptember 8.

www.neprajz.hu

Lantai József