Egy család, egy szakma – 120 éven át
6 perc olvasás
A témaválasztáshoz illően, különleges módon nyílt meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb, „Három Vámos – mesterségük: fényképész” című időszaki kiállítása. A meghívottakat először a Vámos Marcell – Vámos Katalin – Vámos Benedek összetételű trió által magas színvonalon bemutatott ragtime köszöntötte. A rövid előadást akár a család jelképének is tekinthetnénk, hiszen a három generáció nemcsak a zene-, de a fotóművészetben is kiemelkedő értéket képvisel.
A szeptember 1-ig látogatható kiállítás a Budapesti Fotófesztivál részeként nyílt meg, mondta el bevezetőjében dr. Török Róbert múzeumigazgató. Három generációt mutat be, ők több mint 120 éve végzik tevékenységüket minden időszakban, különféle változatban és feltételek között, ahogyan a történelem sodrása azt lehetővé tette. Az első Vámos Aladár volt, aki Budapesten született, de végül Balassagyarmat fényképésze lett. Nem ismernénk ma olyan jól azt a várost, ha ő, akkor nem fényképezte volna olyan sűrűn. A generáció második tagja Vámos Zoltán, aki már Budapesten foglalkozott évtizedekig fotografálással, fotóművészettel. A harmadik generáció pedig Vámos Judit, ő viszont igencsak másként, a modern kornak megfelelően fényképez – a mai napig is aktív. Most tőlük itt sok közgyűjteményből, magánszemélytől származó képanyag látható egyben. 
Elképesztő reneszánszát éli napjainkban a fotóművészet – állapította meg Vincze Máté kulturális és közgyűjteményekért felelős, helyettes államtitkár. Sorra nyílnak a nagy kiállítások, André Kertészről négy is látható, megújult a Robert Capa Központ állandó kiállítása és két éven belül lesz önálló Fotóművészeti Múzeumunk is. Több világhírű fotóművészünkkel büszkélkedhetünk, de ők sajnos a XX. század viszontagságai miatt hazánkat elhagyni kényszerültek. Nekünk viszont nem szabad elfeledkeznünk azokról, akik itt maradtak, generációkon át ápolták a mesterséget. Megörökítették a mindennapokat. Talán a „nagy nevek” tulajdonosai sem lehettek volna világhírűek, ha nincsenek azok az itthoni mesterek, akiktől tanulhattak. Ezért is fontos, hogy emlékezzünk a Vámos család múltjára, a híres budapesti fotókra! 
Vámos Aladár (1882-1954) Budapesten született, itt tanulta a fényképész szakmát. Tanulmányait lezárva, 1899 óta dolgozott iparosként, amikortól „a legelső fővárosi és külföldi szalonokban fejlesztette szaktudását” – írta magáról később. Első önálló vállalkozását 1906-ban alapította meg Balassagyarmaton. A város a Felvidék kapuját jelentette az Alföld felé, fontos szárazföldi és folyami kereskedelmi útvonal mentén helyezkedett el és sokféle kedvezménnyel várta a letelepedni vágyó iparosokat. A fotóműterem kezdetben a Balassa utca 1. szám alatt működött, majd 1914 körül a város főutcájára helyezte át, a Rákóczi fejedelem útja 39. számú házba. Egy kétemeletes ház hátsó udvarán épült meg a napfényműterem. Az épület teteje és oldala üvegből készült, a bejövő természetes fény adta a megvilágítást. Az első világháború alatt Vámos Aladár hadifényképészként működött, majd az 1920-as években Palócföld népviseletét fényképezte. 
Kiváló minőségű, 500 darabos üvegnegatív gyűjteményét ma is őrzik a Naprajzi Múzeumban. Három fia közül a legidősebb, Vámos László (1901-1971) már a gimnáziumi évei alatt kitűnt a társai közül virtuóz hegedűjátékával, ezért később, 1933-ban a család visszaköltözött Budapestre, hogy ő a tanulmányait a Zeneakadémián folytathassa. Második fia, Vámos Tibor (1905-1993) gyógyszerész lett. A mesterséget a legkisebb fiú, Vámos Zoltán vitte tovább. A második világháború viszontagságai megrendítették Vámos Aladár egészségét, sokat betegeskedett, az ipar gyakorlását szüneteltette. 1953-ban a Fő utca – Csalogány utca sarkán lévő, kibombázott ház földszinti helyiségében nyitotta meg újra saját üzletét. Apja nyomdokaiba Vámos Zoltán (1917-2008), a legfiatalabb gyermek lépett, ő lett fényképész. 
A szakma csínját-bínját a Kálvin tér közelében, a Kecskeméti utca 19. szám alatt működő Halmi Béla udvari és kamarai fényképészetnél sajátította el majd 1936-1939 között a Hacsek és Farkas cégnél, azaz a legendás hírű HAFA-nál dolgozott. Ez volt az ország egyik legjobb fotóműterme és laboratóriuma. Vámos Zoltán innen vonult be katonának. A második világháború után a Városház utcában nyitott üzletet, ezt 1949-ben államosították. Ekkor elhelyezkedett az MTI elődjénél, a Magyar Fotónál. Apjától 1954-ben vette át a Fő utcai vállalkozás vezetését, majd négy évtizeden át, 86 éves koráig aktívan részt vett az üzletmenetben. A fő profil a filmek előhívása és nagyítása volt, illetve igazolványképeket is készítettek.
A gyorsaság és megbízhatóság miatt jól kialakult ügyfélkörük volt. Az elkészült filmekre és fotókra való várakozás ideje alatt a parányi helyiségben élénk társadalmi élet is folyt: találkozóhely, beszélgetőhely is volt ez az üzlet. Vámos Zoltán a munka mellett részt vállalt a szakmai oktatásban is, gyakran volt a fényképész szakmunkás vizsgabizottság tagja. Az 1900-as évek második fele volt az amatőr fényképezés fellendülésének ideje. Szinte nem is volt olyan család, ahol legalább két fényképezőgép ne lett volna. Az egyszerűbb „boxgép” a gyereknek, a kissé már komolyabb, kézi beállítást igénylő, a szülőknek. A kiállításon több ilyen látható. A filmet beadták előhívatni valahová és a „csíkmásolat” alapján rendelték meg a fényképészetben a képeket. 
Vámos Judit (1955–) a harmadik generáció, aki édesapjától tanulta meg a fényképész szakma fortélyait, a Práter utcai iskolában végzett. Több munkahelyen próbálta ki szakmai tudását, és gyarapította ismereteit. Apja üzletét 1986-ban vette át. Szabadúszó vállalkozóként az azóta eltelt évek alatt sokféle alkalmazott fotográfiai munkát vállalt és vállal. A rendezvény-, divat- és esküvőfotózás mellett számos kiadványhoz is készített képeket. Az üzletben pedig továbbra is működő szolgáltatás volt az igazolványképek készítése és a filmelőhívás-képkidolgozás. 2020-ban az üzletet bezárták, de a fotózást a mai napig folytatja. 120 éves fennmaradásuk „titka” a szakma iránti elkötelezettség és a minőségi munka.
