„EGY EURÓPAI TÜRINGIÁBAN” — A 2011-es Liszt-év előkészületei Németország zöld szívében
17 perc olvasásTanulmányutunk a fenti címen főleg Liszt Ferencről szólt. Amíg hazánkban még alig van szó a nagy zenész születése 200. évfordulójának 2011-es ünnepségeiről, Türingia városai 2010 nyarán máris 200 rendezvény programját kínálják a kiadványaikban; logót, kitűzőt osztogatnak; helyi idegenvezetőket bocsátanak a látogatók rendelkezésére.
Tanulmányutunk a fenti címen főleg Liszt Ferencről szólt. Amíg hazánkban még alig van szó a nagy zenész születése 200. évfordulójának 2011-es ünnepségeiről, Türingia városai 2010 nyarán máris 200 rendezvény programját kínálják a kiadványaikban; logót, kitűzőt osztogatnak; helyi idegenvezetőket bocsátanak a látogatók rendelkezésére.
Budapestről a Lufthansa röpített Frankfurt am Mainba, Európa legnagyobb légikikötőjébe, s onnan a közvetlenül elérhető Deutsche Bahn csinos IC vonata vitt Weimarba.
Weimar
Az állomásról taxival utaztunk a gyönyörű Rathausplatzon lévő patinás ötcsillagos Hotel Elephant szállodához. 1796-ban építtette Wilhelm Ernst herceg szakácsa az akkori piactéren. Weimar már abban az időben is a kultúra, a tudomány, az irodalom, a zene, a festészet és az építészet fellegváraként a politika és a nemesség kedvenc tartózkodási helye volt. Az Elephant pedig ma ismét a hagyományos türingiai konyhaművészetet kínálja vendégeinek. Hosszú a hírességek névsora, akik itt laktak vagy étkeztek: J.S. Bach, F. Schiller, Goethe, Richard Wagner, Liszt Ferenc, Lev Tolsztoj, Alma és Gustav Mahler, Franz Werfel, Walter Gropius, Thomas Mann, Yehudi Menuhin, Günter Grass, Kertész Imre és mások. Az első emeleti erkélyről Gropius mester és Alma Mahler szobra tekint le ránk.
Az Elephantenkeller konyhája kizárólag türingiai specialitásokat állít elő. Ilyen a legalább 200 éve ismert Thüringer Klösse, a vízben kifőtt krumplistészta (a gabonában szegény esztendőkből) méretes gombóc formájában, a belsejében húsos vagy spenótos töltelékekkel, amit remek szószokkal és salátákkal körítenek. A másik neves, minden utcasarkon kapható étel a mintegy 20 cm hosszú rostonsült virsli, a Rostbratwurst mustár- vagy csiliszósszal. A harmadik a Rostbrätl, grillezett sertéshús barna szafttal, gombóccal és almával párolt savanyú káposztával. Az itteniek nagyon értenek a gusztusos díszítéshez is. Hozzá príma sörök dukálnak, mint a Köstritzer feketesör, a Paulaner búzasör vagy a Sternquell Pils. Az édességek is különlegesek: piskóta vaníliamártásban erdei gyümölcsökkel vagy fagylalt egész gyümölcsökkel. Minden vendéglőben készítenek vegetáriánusoknak is pompás hideg-meleg tálakat – sok salátával, párolt erdei szekfűgombával (Pfifferlinge).
A Rathausplatzot a reneszánsz legszebb épületei szegélyezik, köztük a sgraffittókkal díszes Lucas Cranach mester házával.
A városi sétát dr. Dieter Rudolf idegenvezető, történész vezette. Elmondta, hogy Stratford upon Avon után Weimar színházában adják elő leggyakrabban Shakespeare műveit, ezért II. Erzsében brit királynő egy piros postaládát ajándékozott a városnak. Láttuk a házat, ahol 1518-tól Martin Luther lakott. A Hochschule für Musik FRANZ LISZT szintén a városban telepedett meg. (A diákok pólóján ilyen felirat áll: SoLISZT.)
Autóbusszal mentünk ki a néhány kilométerre fekvő Denstedt ősrégi templomába. A Carl August őrgróffal házasságot kötött Maria Pavlovna nagyhercegnő (Nagy Katalin cárnő unokája) kedvéért ökomenikus kegyhely. Johann Gottfried Herder püspök/költő idejében Goethe e faluban fejezte be az Iphigeniát. Jártak itt Bach és fiai. Az a hangszer nem maradt fenn. Liszt 40 orgonahangversenyt adott az 1859-60-ban, a Johann Gottlob Töpfer (1791-1870) által épített, 19 regiszteres, két manuálos, pedálos orgonáján. Professzor Töpfer volt a 19. század leghíresebb orgonaszakértője. Liszt a két kilométerrel arrébb lévő Tiefurt legendás kántorával, Alexander Wilhelm Gottschalggal (1827-1908) „orgonakonferenciákat" és privátkoncerteket rendezett benne. A kis templomi orgonát 1993-ban restaurálta a Förster & Nicolaus cég Sir Yehudi Menuhin támogatásával. A felújított orgonát Liszt ükunokája, dr. Nike Wagner is meglátogatta. Most a zenetudós Michael von Hintzenstern játszott rajta.
Kiváló a hangzása. Hintzenstern idén (2010) áprilistól augusztusig koncertsorozatot tartott Liszt művekből. Augusztus 25-én befejezésül adta elő a „Liszttől Ligetiig" című estjét. Amit meghallgattunk: Bach korál előjátékát (amit Weimarban írt), Liszt egyik orgonára átírt zongoradarabját, amit a denstedti orgonán játszott a Gottschalggal tartott „konferencián", a felső lágy regiszteren pedig egy könnyed Mozartot, majd Liszt Consolation című darabját. Denstedt nevezetességeihez tartozik a Bauhaus mintára nagyon kellemes házaival épült mai lakónegyed.
Visszatérve Weimarba, az Elephantkellerben emlékezeteset vacsoráztunk: előételnek salátát pirított zsemlekockákkal, mustárolajjal, szójaszósszal. Ami nem illett hozzá: a pirított kenyér fűszeres disznózsírral. Főétel a Sauerbraten türingiai gombóccal volt. A vegetáriánus főfogás: pogácsa alakban kisütött túrós-krumplis galuska hagymával párolt szekfűgombával és padlizsánnal. A régi pincében falra festett Goethe idézetet találtunk:
„Das Wasser allein macht stumm,
Das beweisen im Teiche die Fische.
Wein allein macht dumm,
Das beweisen die Herren am Tische!
Dieweil ich nun keins von beiden möcht sein,
So trink ich vermischt mit Wasser den Wein."
Másnap a weimari Schlossmuseummal folytatódott a városnézés. Carl August herceg és Anna Pavlovna építtette a hatalmas palotát, s gyűjtötte össze benne az európai művészet és a barokk Weimar legragyogóbb darabjait. Goethének külön termet szenteltek, amelyben a költőóriás 11 féle mesterségét láthatjuk a mennyezeti tondókon. Elbűvölő a reformáció kori festménygaléria id. Lucas Cranach-gyűjteménye, benne a közismert Luther-portrékkal, hiszen mindketten Weimarban éltek.
Anna Amalia hercegnő óriási barokk kastélyában lévő, 1761-1766 között építtetett háromszintes rokokó könyvtárába 70 ezer kötetet szedett össze, zömében olasz témában (Anna Amalia von Sachsen-Weimar-Eisenach geb. Prinzessin von Braunschweig, élt 1739-1807-ig). Pergamen- vagy bőrkötésben sorakozik a hihetetlen méretű gyűjtemény a fehérre festett, aranyozott szélű polcokon. A polcok között láthatjuk Tischbein Schiller-portréját (1759-1805), Christoph Martin Wieland (1733-1813) képét, Carl August herceg (1757-1828) szobrát, Johann Gottfried von Herder (1744-1803) költő és püspök szobrát. Döbbenetes látvány David D'Anger Goethe-mellszobra! Először merte egy francia a német költőfejedelmet olyannak ábrázolni, amilyen valóban lehetett: gonosznak és csúnyának, mint amilyen egy vérbeli politikus.
A híres könyvtárban – sajnos – nem szabad fotózni, a történelmi padlón pedig csak túlméretezett, nehéz filcpapucsokban lehet bukdácsolni. Anna Amalia Könyvtára jelenleg egymillió kötetet tartalmaz, ugyanis hozzá jött még a Goethe könyvtára és a Shakespeare gyűjtemény, valamint Liszt Ferenc magánkönyvtára.
Az ún. O. emelet (földszint) Reneszánsz Termében állították ki Maria Pavlovna (1786-1859) és Carl Friedrich nagyherceg (1783-1853) esküvőjéről beszámoló iratokat, képeket, metszeteket és a hódoló ünnepségek emlékeit: érmeket, festményeket, porcelánokat. A relikviák helyiségében gyakran tartanak zenei előadásokat, vagy mutatnak be színdarabokat.
Weimarban 1904-ből való az Ilm-folyó gondozott parkjában az első európai Shakespeare-emlékmű. Látható a parkban Goethe első lakása, a többszintes kerti lak. A legrégebbi kávéházban, a Residenz Caféban fogyasztottuk el az ebédet, ahol egykor sok politikai döntést hoztak; Marlene Dietrich egy évig itt tanult énekelni, amíg a tanár szeretője nem lett. Szívesen tartózkodtak a városban a Bauhaus alkotói, amíg lehetett (1933-ig). A németek az ebédet imbisznek mondják. Nálunk a főétkezés – szemmel láthatólag a vacsora. De éhen itt sem maradtunk. A tiramisu náluk nem olasz típusú, hanem erdei gyümölcsökkel teli hatalmas kehely.
Weimart évente 3 millió turista látogatja, 500 ezer vendégéjszakát regisztrálnak. A vendégek elsősorban hollandok, svájciak, bajorok, szászok. A leghíresebb nagy népünnepély az október 8-10-ig tartó Hagymavásár.
Erfurt
Weimarból Erfurtba utaztunk az ICE 1558-as, irigylésre méltó tisztaságú, kényelmes szerelvényén. Villamos vitt ki a szinte forgalom nélküli repülőtér bájos kis szállodájába, az Airport Hotelbe. Ez már dombosabb vidék, s a domb túloldalán van a rossz emlékű Buchenwald. A várost védő, 17. századi Petersberg csillag alakú erődítményéből, a Citadellából láthatjuk be az egész óvárost. Templomait csak innen tudjuk fotózni. A vár alatt menekülő alagút húzódik. Az 1103-ból származó Peterskirche kereszt alaprajzú templomán fedezhetjük fel Erfurt régi címerét, a két kereket. Ugyanis az egyetlen, nem nemesi származású püspök, Leonard korábban kerékgyártó mester volt. A városban ez az egyetlen katolikus dóm, ugyanis a mainzi érsekséghez tartozott. Van még a dombon két 14-15. századi néhai kolostor is, az egyik az apácáknak, a másik a szerzeteseknek. Szent Bonifacius 750 körül kezdte építeni ezeket román stílusban.
Az ősi kékfestő mesterségből szépen gyarapodott a mainzi fennhatóságú város, mielőtt még az indigót behozták volna Indiából. Kiskertekben és cserepekben nevelik ma is ezt a nálunk ismeretlen növényt.
A Szent Marien dómban Silvius von Kessel orgonaművész Liszt-koncertjét, a B.A.C.H. variációkat és a Weinen, klagent hallgattuk meg. Eredetiek a 15. századi, 18 m magas gótikus, bibliai jeleneteket ábrázoló üvegablakok. Túl sok fényt nem engednek be, ezért sejtelmes félhomály uralkodik. A gazdagok ültek a szépen faragott, gótikus kórusszékeken, majd jókora távolságban, lépcsőkkel elválasztva tőlük foglalhatott helyet a köznép. Kis oldalfülkében, külön megvilágítással pillanthatjuk meg Szent Erzsébet, Szent Bonifacius és tours-i Szent Márton ereklyéit. A templom oldalfalain 14. századi pietát és 1470-ből való szárnyas oltár darabjait láthatjuk. Az egyik mellékoltáron áll Lucas Cranach szép festménye Szűz Máriáról a gyermekkel és Szent Annával.
Az Erfurti Színház Európa legmodernebb színháza, igazi mestermű a belvárosban. Építése 60 millió euróba került. (Összehasonlításul: a londoni Wembley-stadion 1,2 milliárdba került.) A szocializmus éveiben írógépgyár (fiatalabbak kedvéért: a laptop elődje) volt a helyén. Kívülről átlátszó üvegkocka, belül a modern építészet csodája sok csigavonalával, ízléses belső tereivel és nappal természetes megvilágításával. Tervezője, Friedrich professzor gondolt a kerekes székesekre és a nagyothallókra is. A legdrágább jegy 31 euró! Tartanak benne opera- és színházi előadásokat, hangversenyeket, performance-okat, azaz mindenféle műfaj befogadására alkalmas. Egyszerre akár három színpad is működhet az épületben.
A kulisszák mögé a főintendáns vezetett be. A nyolc méter mély forgószínpad alatt elfér egy zenekar. Észre sem vettük, hogy a kiszolgáló egységekből, próbatermekből, öltözőkből földalatti folyosón értünk át egy másik épületbe, ahol a díszletezők, a 17 varrónő, az ügyelők, a tűzoltók és mások dolgoznak.
Sétánkat a belvárosi Halpiacon folytattuk. Itt állnak a legrégebbi házak a német reneszánsz korából. Mindegyiknek – házszámok híján – neve van, illetve figurális szimbólumokat visel. A sok ékszerüzlet árulkodik a régi üvegmesterségről, a többi a csokoládé szeretetéről. A Gehra-folyó a házak alatti boltíveken keresztül folyik. Maradványaiban megvan még a micve, a zsidófürdő.
Élmény a 11. századi Régi Zsinagóga. Mélyen a járdaszint alá ereszkedünk, itt sem szabad fotózni. Lenn látjuk az egykor nagy zsidó közösség emlékeit. Néhány korhadt faoszlop, szentély és a nők karzata még kivehető. Az 1348-51-es nagy pestisjárvány miatt a zsidónegyed lakosait kútmérgezéssel vádolták, ezért pogromokkal irtották ki a megmaradtakat is. A pestisjárvány útját tablókon ábrázolják. A járvány Kazahsztánból indult, patkányok és bolhák terjesztették, s a kereskedelem révén került először Marseille kikötőjébe. Onnan jutott tovább a kontinensre. Erfurtot 1350-51-ben érte el. Mivel a betegség egy hónapig lappang, észre sem vették a terjedés útját. A szörnyű kór legfeljebb egy hétig tart, hacsak a kitörése utáni második napon nem végez a fertőzöttel. A túlélőn viszont maradandó nyomot hagy. Vírusai -10 °C alatt nem életképesek.
A tárlókban a Krämerbrücke környékén talált kincsleletet állították ki, egy valószínűleg gazdag kereskedő által elrejtett helyről. Ma ez a legnagyobb középkori zsidó lelet Európában.
A kívülről roppant díszes Kaisersaal a 19. századból maradt fenn. Járt e nevezetes helyen Napóleon, I. Sándor orosz cár és több király. Ma az egyetemisták koncertterme, de mindenféle rendezvényre is alkalmas. 2011-ben több Liszt-hangversenyt tartanak itt. A második világháború után régi fotók alapján restaurálták.
A világháborús rombolásra emlékeztet az egykori gótikus ferences templom. Csak a külső falak állnak, benne nyaranta szabadtéri színház működik. A déli imbisz után az ICE 1558-as vonatával Eisenachba indultunk tovább.
Eisenach
Sárospatak testvérvárosa, mert ott született a magyar királylány, a későbbi szerencsétlen sorsú Szent Erzsébet, aki négyéves korától az eisenachi Wartburg várában nevelkedett, hogy a türingiai őrgróf felesége legyen. Itt minden Erzsébetről, Lutherről és Bachról, a termek felújítása pedig Lisztről és Wagnerről szól.
A város őrzi az ősrégi német hagyományt, a nyárhívogató Kakasünnepet. Húsvét előtt három héttel tartják. Ezért mindig napkoronggal és lába alatt a türingiai pereccel, tojásokkal ábrázolják a kukorékoló kakast. Goethe miniszterként sokat látogatta a ma egészében református várost. A temető mellett sétálunk fel az Anna Kirchéhez és a kolostorhoz. Csodálkozva nézzük a tájékoztató táblákon a japán feliratokat, hiszen rengeteg japán turista keresi fel J. S. Bach szülőhelyét. Az NDK időkben határsáv volt, sok „határsértő" lelte itt a halálát – emlékeztet rájuk az idegenvezető. A régi kő síremlékek között azonban nem találjuk Bachét, mert ő szegény lévén, a fakeresztje régen elkorhadt.
Városnézésünk során betértünk a Szent Erzsébet által építtetett kolostor udvarába, ahol a halálát is lelte 24 éves korában. Néhány gótikus ablak maradt fenn a korából. Jelenleg az épület Martin Luther Gimnázium. Az Erzsébet által létrehozott hét dominikánus kolostor és a kórház a reformáció után iskolává alakult. Egyikében tanult Bach is, dr. Kleist lehetett az egyik tanára. A templomból pedig színház lett, miután a szerzeteseket elűzték.
A leghíresebb templom Szent György nevét viseli, amelyben óriási Bach-szobor áll, hiszen a híres zenész itt kezdett dolgozni. Itt keresztelték a legtöbb gyerekét. Az oltáron középkori kereszt áll, mellette 17. századi keresztelőmedence. Rendkívüli szépségű a barokk szószék.
Bach-ház
Mindig tele van a zene iránt érdeklődőkkel. Az ősi Bach-házban dr. Jörg Hansen igazgató kalauzolt. Azt biztosan nem tudni, csak feltételezhetően e házban született Johann Sebastian, de a szüleivel itt töltötte gyerekkorát. A berendezés tökéletesen korhű. (Megjegyezzük, hogy a Bach-család pékmester dédapja a protestánsüldözések idején hagyta el Magyarországot.) A szép kis házban látjuk a családi Bibliát, a fapallós szobákat, olajlámpásokat és gyertyatartókat, a korabeli mellékhelyiséget, a konyhakertet, bár az ma virágoskert kis lugassal, kőpaddal. Ritka régi hangszergyűjtemény sorakozik a tárlókban, mint a síppal ellátott hegedű, a halk hangú kis klavikord, a házi fújtatós orgona, a háromregiszteres csembaló, a háromszög alakú spinét (Heinrich Silbermann műhelyéből), a viola d'amore (valószínűleg a baryton elődje), vagy a sokhúros vonós hangszerek. Uwe Fischer muzeológus szólaltatta meg a régi hangszereket a hallgatóság örömére. Fantasztikus élmény volt! Az öreg házban Dietrich Buxtehude 1674-ben adott házi hangversenyt, 1705-ben B. Mühlhausen találkozott J. S. Bach-hal. Jóval később hangversenyezett itt Liszt, Mendelssohn, Clara Schumann és a 20. században Wanda Landowska. A csembaló 20. századi divatba hozója, Wanda Landowska ereklyéiből 2011-ben nyílik majd emlékkiállítás.
A régi ház mellett büfével (a mignonon Bachot ábrázoló marcipánlap van) és zenetermekkel modern látogatóközpontot építettek. Kiállították Bach koponyájának másolatát és fejének számítógépes rekonstrukcióját, amit videón követhetünk. A plafonról lógó kagylófotelekben egyéni hangversenyhallgatásra van lehetőség – Bach műveiből. Az interaktív kiállítás sok meglepetést tartogat a látogató számára.
Esti vacsoránkat a Wartburg várával szemközti dombon, a Burschenschaft emlékmű (forradalmi diákközösség) melletti elegáns Berghotelben kaptuk. Ismét az ehető sarkantyúcska élénksárga virága (Kapuzinerkresse) díszítette a gyönyörű fogásokat. Az alkonyi fényben szépen kirajzolódott a horizonton a vár sziluettje.
Eisenach szép kisváros, de elképzelhetetlen volna az őt naggyá tévő Wartburg vára nélkül. 1067-ben még a domb határerődítmény volt. Ludwig der Springertől (von Bechstein) örökölte nevét a vár, aki Warte Burg! –felkiáltással már nevet is adott a jövendő várnak. A türingiai őrgrófok az ő leszármazottai voltak, akik az akkori Német-Római Szent Birodalom legbefolyásosabb fejedelmei közé tartoztak. 1130-tól Lothar Ludowinger már birtokolta Türingia és Hessen tartomány jó részét. A határőrséből hamarosan grófság lett. 1172 táján a román stílusú kőépület 200 oszlopával a világ legpompásabb létesítményének számított, ahol a sok látogató meglehetős komfortot élvezhetett. Nyáron léghűtő nyílások, télen nagyszerű kandallók szolgálták a kényelmet. A hosszú középkori Fachwerk szárny ma ötcsillagos szálloda, bár műemlék lévén, lift nélkül. A 16. századtól a Bambergek valódi kultúrközponttá építették ki. A gazdag kőplasztikákkal díszes, hatalmas késő román világi épület a világörökség része.
Szolgák serege szamárháton szállította fel a mezőgazdasági termékeket és az ivóvizet a meredek úton megközelíthető várba. A 350 négyzetméteres dísztermet (Rittersaal) három kandalló fűti. I. Hermann őrgróf bőkezűen támogatta a dalnokversenyeket. A művészetpártoló udvarban a kor leghíresebb zenészei/költői fordultak meg, köztük Walter von der Vogelweide és Wolfram von Eschenbach, a híres minnesängerek. Richard Wagner Tannhäuser című operáját e helyszín ihlette. Liszt Ferenc kezdeményezésére alakították ki romantikus stílusban festett mennyezetet, készítették el a magyar királylány, Erzsébet egykori szobájába (Elisabethkemenate) a négyezer aranymozaikkal ékes falakat 1902 és 1906 között. A középkori Fachwerk-részben találjuk a szamárhajtók szegényes tartózkodási helyét és a száműzetését itt töltő Martin Luther szerény dolgozószobáját. Luther a protestánsüldözések idején Wartburg várában titkos néven, álruhában húzta meg magát. Állítólag 10 nap alatt fordította le itt görögből az Új Testamentumot! Luther ezzel a munkájával a német nyelv és írás megújítójának tekinthető, mert a sok nyelvjárásból egységet teremtett. Továbbá még 14 hittudományi és reformátori művet írt. A vár utolsó egysége a mesés reneszánsz palota.
A Reuter-villa az itáliai reneszánsz (historizmus) stílusában fogant a 19. században, Wartburg várának tövében. Bájos jelenség Eisenach villanegyedében. Ebben töltötte utolsó éveit a koszorús mecklenburgi költő, Fritz Reuter (1810-1874), a legolvasottabb német szerző. Forradalmi ifjúsági (Burschenschaft) kalandjai miatt apja kitagadta az örökségből, a társadalom jogfosztottá tette. Költői és természettudományi sikereinek csúcspontján vásárolta meg a villát 1863-ban. Ebben élt haláláig a feleségével, Luise Kuntzéval. A gazdagon berendezett kertes ház most múzeum a város tulajdonában. Bayreuth után a világ második legnagyobb Wagner-gyűjteményével rendelkezik. A Wagner-irodalom széles skáláját mutatja be. A nagyszerű zongorák megszólaltatásával világhírű művészek adnak itt hangversenyeket. 2011-ben a Liszt-évre készülnek.
Köszönet a DZT-nek, a Német Turisztikai Hivatal hazai képviselőjének, Dernovics Lászlónak a tartalmas utazásért, az egyes városok idegenvezetőinek pedig a szíves kalauzolásért és kényeztetéséért Türingia szépségeinek felfedezésében!
Dobi Ildikó