Egy fénykép a múltból: Gárdonyi Géza

A következő hetekben 12 történetet írok majd vendégszerzőként az legnagyobb magánalapítású irodalmi díja, az Aegon-díj Facebook-oldalán. Ezek is költőkről, írókról szólnak majd, mint az eddigiek, de a szerelem helyett az elismerés és a pénz lesz a téma. Van, akinek jut belőle, és van akinek nem. Van, aki kapja, van, aki adja, és van, akitől elveszik. Lesznek büszke és sértett, elégedett és boldogtalan szerzőkről szóló írások, és lesz persze féltékenység is, de most szakmai. Lesz Corvin-koszorú és Baumgarten-díj, Marczibányi-jutalom és Sztálin-díj, és sok-sok díjazott Csokonaitól Zelk Zoltánig. Képek, dokumentumok, díjak 12 héten át. Szigorúan nem időrendi sorrendben, mert így izgalmasabb.

A következő hetekben 12 történetet írok majd vendégszerzőként az legnagyobb magánalapítású irodalmi díja, az Aegon-díj Facebook-oldalán. Ezek is költőkről, írókról szólnak majd, mint az eddigiek, de a szerelem helyett az elismerés és a pénz lesz a téma. Van, akinek jut belőle, és van akinek nem. Van, aki kapja, van, aki adja, és van, akitől elveszik. Lesznek büszke és sértett, elégedett és boldogtalan szerzőkről szóló írások, és lesz persze féltékenység is, de most szakmai. Lesz Corvin-koszorú és Baumgarten-díj, Marczibányi-jutalom és Sztálin-díj, és sok-sok díjazott Csokonaitól Zelk Zoltánig. Képek, dokumentumok, díjak 12 héten át. Szigorúan nem időrendi sorrendben, mert így izgalmasabb.

Itt az első:

Gárdonyi Géza 37 éves volt, amikor "Mari néni, meg a Pista bácsi" című novellája óriási nemzetközi sikert aratott: első díjat kapott a párizsi világkiállításon a Journal folyóirat ezerfrankos nemzetközi pályázatán. Ezer frank sok pénz volt

, jóval több, mint amit az akkortájt Egerbe költöző író valaha is látott. A díj mégsem oldotta meg anyagi problémáit, a pénz soha nem jutott el Gárdonyihoz. A novellát ugyanis nem ő küldte be a pályázatra, hanem egy bizonyos báró Marcellin Grivot de Grandcourt. Gárdonyi egyik szemfüles íróbarátja vette észre, hogy a Journalban leközölt "Histoire d'enfant" (Gyermektörténet) című írás szinte szó szerint azonos az író egy hat évvel korábbi novellájával. Azonnal sietett is gratulálni Gárdonyinak, akit meg is dorgált túlzott szerénysége miatt: nem elég, hogy álnéven küldte be a pályaművet, de még utólag sem fedte fel magát. Gárdonyi csak ekkor értesült a magas kitüntetésről, és egyben a botrányos plágiumról is. Grandcourt csak a neveket és a helyszínt cserélte ki a novellában, így a történet az Atilla utca helyett a párizsi rue des Fleurs-ben játszódik, a többi szó szerinti fordítás. Gárdonyi maga csak legyintett az irodalmi kalózkodás tényére, de barátja, az anekdotagyűjtő Tóth Béla értesítette a francia hatóságokat. A világkiállítás irodalmi díjának kínos története bejárta az európai sajtót. A híres bárói család kijelentette, hogy egyik tagjának sincs köze a plágiumhoz. Soha nem sikerült kideríteni, ki zsebelte be az ezer frankot, azaz kit fed valójában a Grivot de Grandcourt név. Gárdonyi Géza még abban az évben francia kormánykitüntetést kapott kárpótlásul. Az igazi elismerést azonban az jelentette neki, hogy a korábban idehaza visszhang nélkül maradt novelláskötet 1901-ben újra megjelent, és nagy sikert aratott.

 Készítette: Nyáry Krisztián