Egy regényes életmű: Holesch

Holesch Dénes festőművész neve itthon szinte ismeretlen volt mostanáig, bár itt-ott galériákban és árveréseken néha előfordul egy-egy ragyogó képe. Jelenleg a Magyar Kultúra Alapítvány Szentháromság téri neogótikus előcsarnokában keresztmetszetet kapunk az életművéből.

Holesch Dénes festőművész neve itthon szinte ismeretlen volt mostanáig, bár itt-ott galériákban és árveréseken néha előfordul egy-egy ragyogó képe. Jelenleg a Magyar Kultúra Alapítvány Szentháromság téri neogótikus előcsarnokában keresztmetszetet kapunk az életművéből.

   Fekete Klári, az egykori maneken régóta életcéljának tekinti, hogy Holesch képeit örökre visszahozza a magyar közönség gyönyörűségére. A művek világban való kallódását az okozza, hogy a festő még Magyarországon, Besztercebányán született 1910-ben, de a budapesti Akadémia elvégzése után 50 évig élt külföldön, és csak meghalni tért haza 1983-ban.

   Útja dióhéjban: 1928-ban jött Budapestre, hogy a Képzőművészeti Akadémia (röviden: Főiskola) ösztöndíjasa legyen. Réti István volt a tanítómestere. Évfolyamelsőként Medici-ösztöndíjat kapott Rómába, de akkor éppen be kellett vonulnia csehszlovák hadseregbe, sorkatonai szolgálatra. Amikor leszerelt, nem érezte jól magát szülővárosában. Tehát Kínába indult, ahol kiállításaival némi gazdagságra tett szert. Onnan a japán megszállás elöl Japánba, majd a Fülöp-szigetek fővárosába, Manilába vándorolt tovább. Aztán Bali szigetére vetette a sors. Ausztráliában megismerkedett egy híres zongoraművésznővel, Joyce Greerrel. Holesch gazdag hölgyeket festett, portréi jó áron keltek el. Joyce lefestése után a két művész összeházasodott, és többé nem vált el, két gyermekük született. Utolsó Sidney-i kiállítása után Amerikába hajóztak. Itt Holesch agyag- és faszobrokat is készített, de nem hagyta abba fiatalkori kedvenceit, a lovak festését sem. 1950-ben ötezer dollárt is adtak egy-egy festményéért. 1952-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

   Szíve szerint mindig csak lovakat festett és rajzolt volna, de a hollywoodi sztárok portréival fedezte a család igényes életvitelét. Az európai kultúrán felnőtt, Amerikában mindig idegent a világ további felfedezni valói hajtották Angliába, Franciaországba, Németországba és Olaszországba. 1956 hírétől megborzadva, nem akart hazajönni Magyarországra. Pozsonyba indult családjával, hogy sok év múltán meglátogassa édesanyját, de 30 év után már nem találkozhattak, a mama elhunyt. Ausztrián keresztül Kanadába indultak. Itt sikert-sikerre halmozott, bár az anyagiakkal nem törődött, s a reklámipar sem érdekelte.  Az 1970-80-as években többször megfordult Magyarországon. 1983-ban jött a végzetes látogatásra, belehalt az előrehaladott rákba. Azóta örökre itthon van a Rákoskeresztúri temető lakójaként.

   Fekete Klári tíz éve lelkesen foglalkozik Holesch Dénes hazai elismertetésével, még illusztrált könyvet is kiadott róla: A szabadság rabságában címmel. A jelenlegi kiállítás sok kölcsönkért művet mutat be a szétszóródott hagyatékból, Klári önzetlen munkájának következményeképpen. Ennek alapján a saját szemünkkel győződhetünk meg arról, mi hiányzik a 20. század magyar művészettörténetéből: egy zseniális, de nem itthon alkotó festő életműve. A kiállított képek mindegyike csodálnivaló a gyerekkori évektől, a családtól a főiskolai tanulmányokig és az utazások napfényes vagy megunt világáról, de főleg a remek lovakról. A mozgalmas ló-képek a festő nyugtalan lelkivilágát testesítik meg.

  2010.  Április 11-ig láthatjuk a tárlatot naponta 9-19 óráig, belépőjegy nélkül, hétvégeken is ingyenesen.

DOBI ILDIKÓ