Egy státusz szimbólum

Tizenhét éves Lili unokám rám nézett. Macmac, kérhetek tőled egy piros tűsarkú cipőt a szülinapomra? Nem szívesen vitatkozom vele, rendszerint alulmaradok, azért visszakérdezek. Lilcsikém, minek neked tűsarok, százhetvenhárom centi magas vagy? Ezt nem értheted, egy ilyen cipőnek valami kisugárzása van. Mint minden lány, én is magabiztosnak, bombázónak érzem magam benne.

A piros tűsarkú cipő státusz szimbólum, miért is? Ilyen bonyolult kérdéseknél általában Ráth-Végh Istvánhoz fordulok. Ez a lábbeli már a középkorban státusz szimbólum volt, XIV. Lajos rendeletbe iktatta, csak a nemes asszonyok és lányok hordhatták. Meg is büntették azt, aki jogtalanul vet fel ilyen topánkát. Viselője azt üzente a világnak, hogy más társadalmi kaszthoz tartozik, mint a pórnép.

Persze ez a veszély nem fenyegette a társadalom többségét. A szín a kiváltságosok, a gazdagok, a tehetősek, a befolyásosak színe volt, erőt és hatalmat sugározott, tiszteletet követelt. Ugyanis ezek a cipők méregdrágák voltak, hiszen a piros színt a Földközi-tengerben élő bíborcsigából nyerték ki, ennek piros pigmentjével színezték meg a cipő felsőrészét és a sarkát.

A katolikus egyház életben is meghatározó szerepe van a piros színnek. A legmagasabb egyházi méltóság, a bíborosi rang is tükrözi ezt. Crista von Reisswitz könyvet írt a pápák hátköznapjairól. Külön fejezet foglalkozik a pápák piros cipőjével, amelyet Pittarello Giafranco római cipészmester készít tizenöt alkalmazottjával 1978 óta. De miért éppen piros a pápák lábbelije? Az általánosan elfogadott értelmezés szerint a mártírok vérét hivatott szimbolizálni, csakúgy mint a bíborosok ruhájának színe.

Visszatéve mondandóm elejére, Lilcsi érvelését elfogadva a tíz centiméter magas tűsarkú cipőt megvettem a szülinapjára.