Egy tévéfilmről: ARCTALAN ÁRNYAK

2 perc olvasás

2009.március.25. szerda. EuroAstra - Petrásovits Zoltán

<a href="/node/24629"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/arctalana_sz7.thumbnail.jpg" border="0" width="100" height="57" /></a> Bubryák István producer és Radó Gyula rendező filmjét 2009. május 10-én vetíti az MTV Vallási Műsorok Szerkesztősége. Előzetes bemutatója a Ráday utcai Filmes Házban volt.

Bubryák István producer és Radó Gyula rendező filmjét 2009. május 10-én vetíti az MTV Vallási Műsorok Szerkesztősége. Előzetes bemutatója a Ráday utcai Filmes Házban volt.

Závada Pál ötlete, cikke és forgatókönyve alapján készült múltkeresés a hatezer lakosú Tótkomlós 19-20. századfordulójáról és egy Weisz Sándor nevű fotográfusról szól.

„Megmondtuk mi rögtön, hogy aki hajdani fényképészek után kutat, arctalan árnyakat kerget" – szól a bevezető mondat. Závada, maga is tótkomlósi származású, laptopján pergeti a régi képeket a néhai Komló Szálló lerobbant, üres báltermében.

A képek már digitális archívumból kerültek elő, látjuk a helyi embereket, de az utolsó filmkockáig nem derül ki, hogy kallódott valahol egy fotó Weisz Sándor fényképészről is – Závada nagy meglepetésére. Az 52 perces film a későbbiekben főleg a fotós és családja történetével foglalkozik. Az előző századforduló békés hangulatában ült modellt zajos ünnepen és csendes hétköznapon, családi vagy aratási eseményen szlovák, magyar és zsidó. A talán templomba készülő fiatal lány előtt a földön egy fekete folt jelzi az „arctalan árnyat", vagyis a fényképészt.

A békés életképeket durván félbeszakította a II. világháború. Innen Radó Gyula tette hozzá a magáét. A fotográfus családja elpusztult, csak az egyik fiú tért haza, aki folytatta a mesterséget. A rendező felkutatta az emlékezőket, akik kiegészítik a történetet.