Egy tragikus kaland
3 perc olvasás
Ez az írás nem oknyomozás során született. Arról szól, milyen érzéseket és kérdőjeleket keltett bennem egy hét évvel ezelőtt történt tragédia.
Ez az írás nem oknyomozás során született. Arról szól, milyen érzéseket és kérdőjeleket keltett bennem egy hét évvel ezelőtt történt tragédia.
2009. április 16. Két honfitársunkat és egy ír férfit a bolíviai kommandósok megölték a Santa-Cruz-i Las Américas Hotel egyik szobájában. Csak egyikük, a negyedik maradt életben az akció után. Még aznap börtönbe zárták azzal a váddal, hogy a csapat merényletet készített elő Evo Morales bolíviai elnök ellen. A vádlott tavaly szabadult, állítólag vádalku kötése árán, és kalandos körülmények között tért haza.
Hét év már elegendő idő ahhoz, hogy higgadtan gondoljuk át az eseményeket, vagy legalább az üggyel kapcsolatos kérdéseket megfogalmazzuk.
A bebörtönzés hírére azonnal mozgásba lendült a magyar diplomácia, a Külügyminisztérium. Riadóztatták az Európai Uniót, az ENSZ különböző szervezeteit, a Magyarok Világszövetségét, az érdekvédőket. Holott akkor még senki sem tudta, mivel vádolják őket és mit kerestek Bolíviában. Követelte az egyetlen túlélő szabadon bocsátását számos politikus, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat és sokan mások.
A négytagú csapat nagy hibát követett el, amikor elutazásuk előtt egy napilapnak azt nyilatkozták, hogy harcolni mennek Bolíviába. Igaz, azt nem mondták, hogy Evo Morales elnök ellen. Amikor a rajtaütés híre eljutott Magyarországra, a házkutatást tartottak lakásukban. Fegyvereket és robbanószereket találtak, de részletekről a rendőrség nem adott felvilágosítást.
Csak találgathatjuk a mai napig, mi volt az utazás célja. Turista út, rokonlátogatás, munkavállalás, tanítás, ösztöndíj, üzleti út, riportkészítés? A valódi ok azóta sem derült ki. Vajon mi készteti egy dunántúli kisváros matematika tanárát, hogy egyszer csak Bolíviába utazzon?
Arra sem derült fény, ki fedezte a költségeket. A csapat vezetője három hónapra lefoglalta az Américas Hotel két szobáját négy személy részére, teljes ellátással. A repülőjegyekkel együtt ez akár százezer dollárt, harminc millió forintot is jelenthetett.
A híradásokból tudjuk, hogy a bolíviai börtönökben az életben maradáshoz szükséges normál ellátást csak azok kapnak, aki ezt keményen megfizetik. Az is sok pénzbe került, ha valaki engedélyt kap arra, hogy televízió és internetes számítógép legyen a cellájában. A folyamatosan jelen lévő védőügyvédek havi díjai is hihetetlenül nagyok.
Honfitársunk, akinek ártatlansága nyilvánvaló, mert úgy keveredett be az ügybe, mint Pilátus a krédóba, házasságot kötött a börtönben. Cellájában magyar nyelvű könyvet írt „Börtönnapló" címmel, Kiadta a Magyar Menedék Könyvháza több millió forintos költséggel.
Több híradás is azt sugallta, hogy költségeket valószínűleg a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége viselte. Mi oka lenne egy ilyen szervezetnek, hogy a terrorizmussal vádolt személyt támogassa jelentős összegekkel?
A kételyeimre válasz egyelőre nincs. Tanulsága van az ügynek. Az, hogy ne dőljünk be karizmatikus személyeknek, ne csatlakozzunk bármilyen igaz ügynek is tűnő bizonytalan, kiváltképp fegyveres kalandokba.
Láng Róbert
