Egyiptom Földjén A Nilusi Hajóúton

A Nílus menti városokat járva azt tapasztaltuk, hogy az emberek ráérnek, semmi sem sietős, mindenre van időt, és ez ránk, Európából jövőre is átragad. Zaklatott, sietős énünk átalakul, a nagy meleg lelassít, ráérősen sétálunk a bazárokban, a tengerparton, és a híres épített örökségek között.

Kareem a papirus múzeumbanMilyen emberek élnek Egyiptomban? Segítőkészek, barátságosak, vendégszeretők, idegenekkel is azonnal szóba állnak, de a kreszt nem ismerik. Az utcákon járva állandóan dudálást hallunk, semmi különösebb, csak éppen ezzel jelzik, hogy fordulnak valamerre, vagy kikerülik az előző kocsit. Nem kell buszra várni, bárhol megállnak, ha intünk, a kocsi a teljes zűrzavar kellős közepén megáll és felvesz, persze előtte dudálnak, ezzel jelezve, hogy megállnak. Lehet, hogy csak a mi számunkra ez a közlekedés zűrzavarosnak tűnik, az ott élőket ez nem befolyásolja.

Az utazási irodák sorban indítják az utakat az ősi városokba, vannak hajóutak és vannak városlátogatást célzó utak is, bár a turizmus Egyiptomban ma már nem virágzik úgy, mint régen. A 2011 elején az arab államokban kirobbant kormányellenes tüntetéssorozatok, ahogy idegenvezetőnk mondja, betett itt mindenkinek, de főleg a turizmusnak.

Az Insight Tours és az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatalnak köszönhetően egy szervezett úton vettünk részt, amely Nílusi hajóutat hirdetett és szerencsénkre olyan idegenvezetőt dícsérhettünk Kareem Eid személyében, aki szinte tökéletesen beszélt magyarul, a Kairói egyetemen egyiptológiából szerezte meg a diplomáját. Kedves és szelíd ember, aki diplomatikusan tudta kivédeni honfitársai vásári rohamait és hasznos tanácsokkal látott el minket.

Kariróban szálltunk le a repülőről majd másnap már nyakunkba is vettük a várost és elkezdődött a régmúlt felfedezése. Nézzük most a látnivalókat, mire vagyunk kíváncsiak, miért is utazunk oda? Az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaink során megtanultak alapján tudjuk, hogy számtalan fáraó uralkodott, némelyikük életét filmben is nézhettük, és hogy ki tudja milyen megoldással, de monumentális piramisokat építettek, amelyet a hálás utókor rengeteg kíváncsi turistával jutalmaz. Egyiptom legfőbb látványossága a feltárt piramisok. Uralkodóik időszámításunk előtt 3400-ban kezdték magukat fáraónak titulálni, és mint isten leszármazottai igényt tartottak méltó nyughelyre, azaz piramisokat építtettek. Dzsószer fáraó építtette az első egyiptomi piramist Szakkarában, építésze Imhotep tervei alapján és irányításával, és Kleopátra, Egyiptom utolsó királynőjéről biztosan mindenki hallott, őt az antik kor egyik legszebb és legokosabb asszonyaként emleget a történelem.

A Gizai piramisok néven három piramist értünk: az egyiptomi óbirodalmi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisai, melyek Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz néven is ismertek, ezek a görög megfelelőjük. A három nagy piramison kívül a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb piramisokat, köztük I. Hotepheresz, I. Merititesz és Henutszen királynék piramisát, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, I. Hentkauesz királyné sírját, és más, a halottkultusszal kapcsolatos épületeket néztük meg.

Elfáradva beültünk egy kis kávézóba, ahol a tulajdonos egy függöny mögött aludt, és egy álmos alkalmazott szolgált ki minket jéghideg vízzel. Itt kell megjegyezni, hogy a víz a legfontosabb Egyiptomban, és bizony elég sokat költhetünk rá. Még a kendő is fontos, szinte kötelező kellék, amelyet nagyon olcsón lehet beszerezni, és puha anyaga amúgy is csábít a vásárlásra. Szerepe kettős, a templomromoknál a szúró nap miatt megvizezve a fejünkre tesszük, ha nem vittünk kalapot, és vállunkat fedjük be vele azokon a helyeken, ahol ez kötelező.

Hogy miért is aludt a tulajdonos? Ne felejtsük, júliusban, Ramadán idején vagyunk Egyiptomban, ahol egész nap kihalt a város, és éjjel élnek az ott lakók. Már a repülőn is feltűnt, hogy volt, aki nem evett, hanem becsomagoltatta az ízletes csirkét. És alig érkeztünk meg, már rohamléptekkel vitték a rakodók, pénztárosok, dobozokban az ételt, hogy mire lemegy a nap, már ehessenek.

A Ramadán az iszlám világ egy hónapig tartó böjtidőszaka Napkeltétől napnyugtáig nem szabad enni, inni, dohányozni, és szexelni. Kerülni kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, és persze a pletykát. Hát ez utóbbi nálunk is megérne egy misét. Ahogy Kareen Eid, idegenvezetőnk mondja, napnyugta után a nap felkeltéig ehetnek, ihatnak, nagy az éjszakai élet, de amikor a nap sugarait meglátják, és a müezzin figyelmezteti őket, ismét napnyugtáig nem esznek. Vizet se ihatnak, ezért érthető a nagy nappali csend, a bezárt üzletek, még ők sem bírják ki 45 fokos meleget folyadék nélkül.

Szinte az egész ország egy nagy múzeum. A régészeti csoportok a kiöntő és visszahúzódó Nílus iszaprétegei alatt koronként egyre mélyebben húzódó leletekre bukkannak. A Nílusról tudni kell, hogy nemcsak az az érdekessége, hogy dél felől folyik észak felé – ellentétben a legtöbb folyóval – hanem az is, hogy nyáron árad, a legnagyobb hőségben, amikor apadnia kellene, és ezt a lassú folyásával magyarázzák.

Több mint három órát tölthettünk el a legendás Egyiptomi Régiségek Múzeumában, melyet gyakran csak Egyiptomi Múzeum néven említenek, a legendás lazac színű épülete rejti a világ leggazdagabb egyiptológiai gyűjteményét. Jelenleg mintegy 150 000 tárgyat állítottak ki, és több százezret őriznek az alagsori raktárakban. Tilos volt fotózni, de emlékeimben minden megmaradt, egész nap álltunk volna a híres kincsek előtt Kareem elbeszélését hallgatva. A gyűjtemény fénypontjának Tutanhamon kincseit tartják, melyeket egy különteremben állítottak ki. De ez a múzeum is kicsinek bizonyul, mert a régészeti miniszter a közelmúltban jelentette be, hogy egy, a piramisoknál épülő új egyiptomi régészeti múzeumot is felavatnak, amelyben több mint 100 ezer műkincset tesznek közszemlére a fáraók korából.

Kareem elmesélte, hogy azokat az írásjeleket, amelyek az ókori egyiptomiak hagytak ránk, ma hieroglifáknak nevezzük. A hieroglif írást Jean-Francois Champolion (1790-1832) fejtette meg, 1822-ben, elsősorban a rosette-i kő felhasználásával. Képszerű jeleket alkalmazó mássalhangzós írásról van szó. A jeleket például emberek-, állatok és testrészeik, növények, domborzati formák, és különböző tárgyak alkotják.

Repülőre ültünk, mert Asszuánt, Egyiptom büszkeségét nem szabad kihagyni, ismert, hogy az Asszuáni-gát szovjet segítséggel épült. Megnéztük a Nasszer-tavat is, hatalmasak a méretek, és itt valóban szigorú az ellenőrzés, a védelem, fegyveres őrök kutatnak át, érthető, ahogy Kareem mondja, ha a gát felrobban, egész Egyiptom víz alá kerül.

Csodálatos botanikus kert kínálja magát a turistáknak, nílusi vitorlással mentünk oda és természetesen ott is „megküzdöttünk" az árusokkal. Egyik kollégánk macskát akart venni, ő bizonyult az alkudozások bajnokának. Tudvalevő, hogy az arab világban kötelező alkudni, munkájuk lebecsülésének érzik, ha ezt nem tesszük. Bár rengeteg élő kismacska hancúrozott a kertben, de barátunk egy szoborra vágyott.

Az Insight Tours Nilusi hajóutat hirdető utazás második felét a Swiss Inn svájci hotellánc Radamis II. hajóján folytattuk, ahol minden jóval vártak minket, ahogy a luxust bemutató fényképeken láttuk: medence, ajándékboltok, zenés estek, kiváló szakácsok.

Kikötés után nyakunkba vettük a városokat, láttuk KomOmbo templomát, amelyet két istennek szenteltek. A mellette lévő Krokodil múzeumot sem hagytuk ki.

Közben figyeltük egymást, és vigyáztunk is arra, hogy ne igyunk csapvizet, és hogy betartsuk Kareem jó tanácsait. Köztük azt is, hogy, kisebb gyomorpanaszok léphetnek fel, ha a nagy melegben, napon jéghideg ital iszunk, ha a melegből, légkondicionálóval nagyon lehűtött teremben lépünk, csapvizet iszunk, vagy jéggel hűtött üdítőitalt, mert előfordulhat, hogy azt nem tisztított vízzel készítik. Szerencsére egyikünknek se volt semmi bajunk az út során, bár volt olyan kolléganőnk, aki előző évben Egyiptomban súlyos hasmenést kapott. Az ottani orvosok az Antinal gyógyszert javasolják.

Sokat kérdeztük Kareem-et, hogy meséljen a vásárokról, és az árakról. Elmesélte, hogy Egyiptom specialitása a "KARKADÉ", hibiszkuszvirágból főzött tea, mely hidegen és melegen is frissítő ital. A vallás miatt az egyiptomiak alkoholt nem fogyasztanak, így italboltot ne keressünk. Szeszes italt szállodákban (sör, bor), vagy vámmentes boltokban vásárolható. A helyi sör neve Luxor (11 %-os alkoholtartalma van, ára: 5-10 LE között helytől függően). Tömény italok 4-5 csillagos szállodákban vagy hajón kaphatók. Azt ajánlotta, hogy ha legközelebb jövünk, jobb ha hozunk magunkkal jófajta házi pálinkát, amit náluk nincs.

Edfu kikötőjéből konflisokkal a Hórusz-templomhoz mentünk, amely a második legnagyobb ilyen épület Egyiptomban, meglepően jó állapotban lévő hieroglifákkal.

A program végét jelentette, amikor az utolsó helyszínre, Luxorba, régi nevén Thébába érkeztünk. Itt láttuk a Karnaki és a luxori templomegyüttest, a Memnon-kolosszusokat és Hatsepszut templomát. A karnaki 2 négyzetkilométernyi területen lévő ókori komplexum kialakulásához nagyjából harminc fáraó járult hozzá, amíg elérte azt a semmihez sem fogható különleges építészeti csodát, amit méltán az Újbirodalom legszentebb helyeként tiszteltek. Bár az idő vasfoga Karnakot sem kímélte, mégis számos jellegzetessége még mindig Egyiptom egyik legnagyobb ókori látványosságává teszi. Lenyűgöző volt a hatalmas épületmaradványok között állni, és szinte hangyaként nézni fel a hieroglifákkal tele oszlopokra.

Nem hagytuk ki Thébában, a Nílus nyugati partján álló halotti templomok közül III. Ramszesz Habu templomát, amely szinte teljesen épen maradt fenn. A Medinet Habui halotti templom külső pülónján III. Ramszesz a tengeri népekkel vívott csatája látszik. Ezen a 210×315 méter hosszú, vastag fallal körülvett területen számos, különböző korokban épült kisebb kápolna és templom található III. Ramszesz fő templomán kívül.

Itt szabad volt fényképezni, kattogtak is a gépek, nem úgy, mint a Vádi el Mulúk, azaz a Királyok Völgyében, ahol még a telefont is el kellett rejteni, nehogy azt higgyék, fotózunk velük. Viszont hat euróért cserébe CD-n vehettünk képeket és ezernyi fotót Egyiptom számos látványosságáról és a sírokról. A völgyben mintegy fél évezreden át, az i.e. 16-11. század között királyok és nemesek számára épültek sírok. A feltárások a 18. század óta folynak, és feltáratlanságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a közelmúltban egy amerikai kutatócsoport több mint 3000 éves, gazdagon díszített fáraókori sírra lelt.

Az út során voltunk parfümboltban, és alabástrom gyárban is, és persze bazárban is. Az „ezeregyéjszaka" fűszereitől kezdve a színes ruhákig, gyümölcsökig, ékszerekig minden megtalálható. Az alkudozás művésze kollégánk, Laci volt, aki az első árat meghallva szívéhez kapott, és nyögött, jelezve, hogy ez horribilis ár, a tulaj szeme felvillant, ez már a jó vevő! – mondta a szeme, és beinvitálta az alkudozót a boltba székkel kínálták, és fél óra után negyed árért vásárolt. Persze számunkra is, mert ezt követően mindig ő alkudott.

Néhány tanáccsal felérő információ: ajándékban érdemes hozni speciális pénztárcákat, amelyen fáraók, vagy piramisok láthatók. Nagyon olcsón jó minőségű sálakat lehet kapni, és színes galabit is, ezt a könnyű rövid, vagy hosszú ruhát, amelyet nemzeti viseletként is hordanak. Fűszereket és teát is érdemes venni, és meglepően jó minőségű olcsó áron kaphattunk különböző krémeket, alapozókat, pakolásokat. A hajón ezüst ékszert árultak, fehér arannyal vonva, és nagyon kedves és olcsó ajándék a fáraókat ábrázoló tollakat, kulcstartókat.

Az Insight Tours szervezte Nílusi hajóuton vettünk részt, köszönjük az utat az Insight Toursnak és az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatalnak.

Bódi Ágnes