Elkezdődött a 126. országos madáretetési szezon
Több mint egy évszázada indult el Magyarországon az önkéntes madáretetési mozgalom. Az itthon maradó, Európa és Ázsia északi térségeiből telelni hozzánk érkező énekesmadarak számára nagy könnyebbséget jelent a madárbarátok által működtetett sok tízezernyi etető. Az ötvennél is több potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése ugyanakkor egyedülálló élményt kínál számunkra a kertekben, a parkokban és a sokadik emelet magasságában is.
Több mint egy évszázada indult el Magyarországon az önkéntes madáretetési mozgalom. Az itthon maradó, Európa és Ázsia északi térségeiből telelni hozzánk érkező énekesmadarak számára nagy könnyebbséget jelent a madárbarátok által működtetett sok tízezernyi etető. Az ötvennél is több potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése ugyanakkor egyedülálló élményt kínál számunkra a kertekben, a parkokban és a sokadik emelet magasságában is.
Az etetési időszak dandárja hazánkban az első fagyok tél elejei beköszöntétől ezek tartós megszűnéséig, többnyire decembertől márciusig tart. Bár az idei december szokatlanul enyhe időjárással indult, a várható lehűlés a madarakat is a településekre, az etetők közelébe vonzza.
Az etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak, állati zsiradék és alma, melyeket együtt érdemes alkalmazni. A legfontosabb téli madáreleség a napraforgó, amibe érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart stb. keverni. A második eleségcsoport az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú, a nem sós vagy kifőzött szalonna. A harmadik pedig a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma. Az etetőkön a táplálékhoz hasonló fontosságú az ivó- és fürdővíz is. Az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni.
Ne tegyünk az etetőbe kenyeret, kenyérmorzsát, mert ez több napig, hétig is itt maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat.
A kihelyezés módja és működési elve szerint több etetőtípus (ablak-, dróthenger-, dúc-, függő-, garatos önetető és talajetető) is létezik. Emellett pedig léteznek olyan tematikus etetőkertek is, melyekkel a ritkább látogató harkályok, küllők, fakuszok és ökörszemek látogatását lehet gyakoribbá tenni. Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért a megkezdett etetést lehetőleg ne hagyjuk abba.
Az etetők közelbe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amiben az odúköltő madárfajok (cinegék, verebek) akár csoportosan is éjszakázni tudnak.
1890-ben jelent meg Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár: „A hasznos madarak védelméről" című ismereterjesztő, szemléletformáló könyve Budapesten, amiben ez a felvilágosult gondolkodó a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta az olvasók, az ország lakosságának, különösképpen pedig a mező- és erdőgazdálkodók figyelmét. Ettől az évtől számíthatjuk a lakosság körében mind nagyobb népszerűségnek örvendő országos madáretetés elindulását, ami idén immáron a 126. szezon. Ezt követően Herman Ottó (kinek halála 100. évfordulójára tavaly emlékeztünk) 1901-ben megjelent: „A madarak hasznáról és káráról" című művében már külön fejezetet szentelt a madáretetésnek. Több mint száz év folyamatos környezeti nevelési munkájának köszönhető tehát, hogy ősszel szinte automatikusan nyúlunk a madáreleségért az üzletek polcain, helyezzük ki és töltjük fel a gyerekekkel közösen az etetőket! Napjainkban a fogyatkozó madarak védelmére odafigyelés még fontosabb, mint madárvédő eleink idejében, akiket már akkor is az aggodalom késztetett megszólalásra:
"Ezen füzetke czélja a mező- és erdőgazdaságra nézve hasznos madarak, és egyéb állatoknak megismertetése, továbbá czélja a madarak észrevehető fogyásának okát feltárni, s ennek meggátlására minden természetbarát, de különösen, saját jól felfogott érdekében, a gazdaközösség figyelmét felhívni"
[Bornemissza Zoltán – A hasznos madarak védelméről, Budapest 1890]
"A mi pedig külön is késztet és följogosít, ez az, hogy mind ritkábban látom kelni égfelé a pacsirtát; leghűségesebb barátunk, a füsti fecske mindinkább elmaradoz fészkétől; a kert, az erdő éd liget fáinak, bokraiban sürüjében nincs mozgás; … . … A mi tájainkon pedig elhallgat a "pittypalaty" s ha Arany János élne, csak elvétve hallhatná meg a kis párok szerelmi vallomását, melyet kevés sorban oly mesterileg leirt volt."
[Herman Ottó – Madárvédelem, előadás az Országos Állatvédő Egyesület
1900. évi február hó 25-én tartott közgyűlésén]
http://www.mme.hu/teli_madaretetes