ÉLŐ ÖRÖKSÉGÜNK IV.
4 perc olvasásA Magyar Posta hagyományszerűen postabélyegeken mutat be néhányat az őshonos hazai állatfajták közül.
A Magyar Posta hagyományszerűen postabélyegeken mutat be néhányat az őshonos hazai állatfajták közül.
A házi bivaly több mint ezer éve él ezen a területen. A bivaly mai fogalmaink szerint hármas hasznosítású. Magas zsírtartalmú tejet és húst termel, valamint igaerőt szolgáltat. A megszokott gondozóval szemben engedelmes és jóindulatú, általában félénkebb, mint a szarvasmarha. Tekintettel arra, hogy déli származású faj, nálunk csak zárt istállóban tud áttelelni. Az állati igaerő háttérbe szorulásával számuk Magyarországon jelentősen lecsökkent, ma, mint genetikai tartalékot és kultúrtörténeti emléket őrizzük.
A magyar óriás nyúl őse a magyar parlagi és vadas nyúl mellett a hazánkba hozott belga óriás nyúl volt. Takarmányozása főként abrakkal és nagy mennyiségű fonnyasztott zöldtakarmánnyal végezhető. Négy színváltozatban tenyésztik. A fül a külső szélén és a hegyén feketés árnyalatú. A szőrzet minden testtájon egyenletes színeződésű. Kifejlett korban a testsúlya 5,5-7 kg közötti. 1994-ben vették fel az őshonos állatok listájára. Napjainkban mindössze pár száz példány lehet.
A magyar parlagi kecske egyike őshonos, törvényileg védett háziállatainknak. Parlaginak azért nevezik, mert nem tudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre. Feltehetőleg honfoglaló elődeink hozták magukkal és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezésből alakult ki a szilárd szervezetű, jó alkalmazkodó képességű fajta. Színváltozatai az ordas, a szürke, a fehér, a tarka, a vadszín, nyáron a vöröses szín, a háton sötét szíjazással. A bakokra jellemző a felfelé álló pödrött szarv.
A cikta juh magyarországi története a török hódoltság után kezdődött, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek. Ők hozták magukkal a ciktát, melynek testét hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi. Eredeti hazájában, Németországban teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak, hiszen néhány bemutató példánytól eltekintve csak egyetlen nyáj van ebből a fajtából. Gazdasági haszna ma már nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés.
A magyar parlagi szamár története időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az első szamarak a kelták idejében kerültek a Kárpát-medencébe. Soha nem tenyésztették, az állomány mindig természetes szaporulat útján gyarapodott. Színe változatos. A fajta legértékesebb tulajdonsága a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az igénytelenség, a szívósság, a békés természet, a munkabírás és a sokoldalú hasznosíthatóság. 2004-ben ismerték el önálló fajtaként.
A blokk keretrajzán és bélyegképén a házi bivaly látható, a rá jellemző környezetet idéző grafikai kompozíció részeként. A bélyegsorozat címletein – a blokkhoz hasonlóan – az állat élőhelyére, illetve környezetére utaló motívumok jelennek meg. A bélyegképeken névérték szerinti sorrendben magyar óriás nyúl, magyar parlagi kecske, cikta juh és magyar parlagi szamár látható. Az alkalmi borítékot a pásztorművészetet idéző ornamentikus állat- és növényábrázolás díszíti. Az alkalmi bélyegző főmotívuma a magyar parlagi kecske és a cikta juh stilizált rajza.
TM
Forrás: http://hu.wikipedia.org/ http://www.magyarallat.hu/ http://www.hortobagyikht.hu/
A bélyegsor össznévértéke: |
775 Ft |
|||
példányszáma: |
100.000 db |
példányszáma: |
400.000 sor (50 bg/ív) |
|
vágási/perforálási mérete: |
90 x 65 mm / 40 x 30 mm |
perforálási mérete: |
40 x 30 mm |
|
Megjelenési időpont: |
2008. május 9. |
|||
Nyomdai eljárás: |
ofszet |
|||
Gyártó nyomda: |
Pénzjegynyomda Zrt. |
|||
Tervezőművész: |
Székely Kálmán |