Emlékezés egy hőstenorra
Tizenöt éve hunyt el, hetvenegy éves korában. Két éven át egy padban ültem vele az Állami Gyakorló Kereskedelmi Középiskolában. Jóbarátok voltunk, közösen tanultunk, együtt jártunk kirándulni, moziba, sőt, a budapesti Haris-közben működő Petris Brúnó híres tánciskolájába is. Amikor osztályfőnökünk megkérdezte, ki milyen foglalkozást, hivatást képzel magának, záporoztak a válaszok. Ügyvéd, szobrász, újságíró és hasonlók. Ő kivágta: operaénekes.
Tizenöt éve hunyt el, hetvenegy éves korában. Két éven át egy padban ültem vele az Állami Gyakorló Kereskedelmi Középiskolában. Jóbarátok voltunk, közösen tanultunk, együtt jártunk kirándulni, moziba, sőt, a budapesti Haris-közben működő Petris Brúnó híres tánciskolájába is. Amikor osztályfőnökünk megkérdezte, ki milyen foglalkozást, hivatást képzel magának, záporoztak a válaszok. Ügyvéd, szobrász, újságíró és hasonlók. Ő kivágta: operaénekes.
Karizs Béláról van szó. A Magyar Állami Operaház magánénekeséről. Kiváló hangadottságai révén nemcsak hőstenor, hanem más hangfekvésben is énekelt. Érdemes Művész, Liszt Ferenc díjas. Vendégszerepelt számos európai országban. Lemezfelvételek gyakori közreműködője. Sokoldalú művész. A Kecskeméti Katona József Színházban prózai szerepeket játszott. A Szerelem első vérig c. magyar filmben is láthattuk.
Természetesen elsősorban operaénekes volt. A YouTube-on számos szerepében megtaláljuk. Canio (Leoncavallo: Bajazzók), Radames (Verdi: Aida), Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület), Otello (Verdi: Otello), Pinkerton (Puccuni: Pillangókisasszony), lehetne folytatni a felsorolást.
1949-ben érettségizett, felvételije a Színművészeti Főiskolára ne sikerült. Ez egyáltalán nem törte meg, segédszínész lett Kecskeméten, közben Rózsahegyi Kálmán patinás színiiskolájába járt. 1957-ben szerződtette a Budapesti Operettszínház. Ekkor találkoztam vele néhányszor. Közös barátunk volt Ladányi Árpád, a színház táncos-koreográfusa.
1980-ban munkahelyemen ünnepséget tartottak, ilyenkor az volt a gyakorlat, hogy néhány neves színész, énekes is fellépett. A meghívott énekes előző nap megbetegedett, már nem találtak „szabad" művészt. Felhívtam Bélát, megkértem, jöjjön el. És felcsendült a szép tenorhang: Hazám, hazám, te mindenem…" Óriási sikere volt.
Köztudott, hogy a kritikusok nem kényeztetik a színészeket, énekeseket. Béla ebben is kivétel volt. Abody Béla írta róla 1981-ben az Új Tükör hasábjain: Vezető hőstenorunk, Karizs Béla játszi könnyedséggel harsogta A trubadúrból a C-dúr strettát. Szilaj, erőteljes volt; ahogy mindig, minden helyzetben. Sajátos stílusa senkivel sem osztozik; változatlanul őrzi a századforduló körüli olasz stílust. S ez hatásosabb a maga muzeális eszközeivel, mint sokak érdektelen naturalizmusa, s a hangok riasztó elvékonyodása. Produkciója a nagy Laczó István stílusát és matériáját idézte.
Szép életútja, sikeres művészi pályafutása volt a segédszínésztől a Magyar Állami Operaház örökös tagjáig. Katalin lánya és két unokája joggal lehet büszke rá.
Láng Róbert