EP-választás: Tájékozatlanság és Bizonytalanság

Meglehetősen vegyes kép rajzolódik ki a küszöbön álló Európai Parlamenti választásokkal kapcsolatban: öt év EU-s tagság távlatában a június 7-i választás ténye mára a megkérdezettek kétharmadában tudatosult. Ugyanakkor még mindig nagy tájékozatlanság és tudatlanság övezi az EP választás tényleges menetét, így például csak a megkérdezettek negyede tudja, hogy listára és nem személyekre voksolunk.

A Progresszív Intézet kutatásából -, melyhez az adatfelvételt a Publicus Intézet végezte – ugyanakkor az is kiderül, hogy még mindig többen gondolják úgy, hogy az ország számára mindent egybevetve hasznosnak bizonyult a csatlakozás és 10-ből 5-en ma is megszavaznák Magyarország uniós csatlakozását. Az EP-választás következményeit tekintve fontos jelenség a bizonytalanság, de 10-ből 5-en úgy gondoják, hogy a most vasárnapi voksolás előrejelzi a soron következő parlamenti választás eredményét. A megkérdezettek határozottan megosztottak abban a kérdésben, hogy az európai parlamenti választás vajon uniós ügyekről vagy a magyar belpolitikáról szól-e.

A megkérdezett választókorúak mindössze kétharmada (64%) tudja, hogy idén lesznek a soron következő Európai Parlamenti választások.

A képet némiképp árnyalja, hogy a társadalom egyes csoportjait vizsgálva többnyire jelentős eltérések mutatkoznak: míg a legfeljebb 8 általános osztályt végzetteknek valamivel több mint a felének (53%) van tudomása erről, addig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 84%-a jelölte meg helyesen a céldátumot. Ennél még lényegesebb eltérés mutatkozik a kérdés jövedelemkategóriák szerinti tagolásában: míg a legalacsonyabb keresetűeknek (40 ezer forintnál kevesebb) alig a fele válaszolt helyesen, addig a magas keresetűek (150 ezer forintnál több) közül szinte mindenki (95%) tisztában van a közelgő választásokkal.

A választás technikai lebonyolítására vonatkozó részletező kérdések ennél (is) kedvezőtlenebb helyzetképet adnak. A megkérdezetteknek csupán az egynegyede van tisztában azzal, hogy a választás során az induló pártok által összeállított listára kell szavazni. Ennél valamivel többen (28%) gondolják úgy, hogy a lista mellett külön szavazunk az egyéni jelöltekre is, míg a kérdezettek 31%-a nem adott érdemi választ erre a kérdésre.

Hasonló arányok mutatkoznak abban a kérdésben, hogy Magyarország hány képviselőt küldhet Brüsszelbe. A Nizzai illetve a Lisszaboni szerződés alapján meghatározott keretszámok szerint Magyarország, szemben a 2004-ben 24 főt számláló delegációval, 2009-től hazánk 22 főt küldhet az európai törvényalkotás legfőbb intézményébe. Ezt a válaszadók 23%-a tudta jól.

A fenti, meglehetősen borús mutatók magyarázatára több lehetőség is kínálkozik. Egyrészt mind a csatlakozási folyamatot, mind pedig a csatlakozás óta eltelt időszakot kísérő felvilágosító és tájékoztató kampányok és anyagok ellenére a mindennapokban viszonylag nagy érdektelenség övezi az Európai Uniót és annak egyes intézményeit. Ez a megállapítás pedig az Unió saját szervein keresztül végzett felmérései alapján a tagállamok többségére is igaz. Másrészt viszont így is kitűnik, hogy Magyarország közösségi szinten az átlagosnál rosszabb mutatókat produkál. Mind a 2004-es választásokon való részvétel (39% szemben a 46%-os uniós átlaggal), mind pedig az EU egyes intézményeinek megfelelő ismerete elmarad a közösségi átlagtól. Továbbra is tény, hogy a magyarok nincsenek tisztában azzal, hogy ténylegesen milyen előnyök és juttatások, illetve általánosabb értelemben véve, milyen lehetőségek járnak a tagsággal. Az ország és az Unió között érzékelt távolság tehát változatlanul markáns.

A fentiek tükrében ezért nem is meglepő, hogy kétszer annyian gondolják úgy (49%), hogy Magyarország nem is képes a saját érdekeit kellőképpen képviselni az Unión belül, mint azok, akik szerint a magyar politika hatékonyan képviseli az ország érdekeit (25%). Nincs egyértelmű álláspont ugyanakkor a társadalomban arról, hogy miről is szól az EP-választás: 10-ből 3 megkérdezett szerint inkább belpolitikáról, de ugyanennyien gondolják úgy, hogy uniós ügyekről. Nem mellesleg rendkívül magas a bizonytalanok aránya (35%), akik nem tudtak vagy nem akartak erre a kérdésre válaszolni. Egy biztos: egyáltalán nincsenek többségben azok, akik szerint az európai parlamenti választás a magyar belpolitika egyik állomása lenne.

A megkérdezetteknek majdnem a fele (47%) gondolja úgy, hogy az EP választás egyben előrejelzi a soron következő hazai parlamenti választásokat is. Ezzel szemben csupán 21% mondja az ellenkezőjét, vagyis jelenleg nem gondolja azt, hogy a mostani európai választásokból következtetni lehetne a menetrend szerint 2010 tavaszán sorra kerülő választásokra. Itt is fel kell hívnunk a figyelmet a bizonytalanok magas arányára: 32% nem tudott vagy nem akart erre a kérdésre válaszolni.

Magyarország 2011-ben fogja ellátni a soros elnöki tisztséget. Ezt az érdemben válaszolók háromnegyede tudja is. Arra a kérdésre, hogy ez az ország számára inkább sikerrel fog-e zárulni, a válaszadók 40%-a válaszolt igenlően, miközben ugyanennyien bizonytalanok e kérdéskörben.

Ettől az értéktől jelentősen lefelé általában véve azok a csoportok térnek el, akik amúgy is a legszkeptikusabbak az Unióval szemben: ilyenek az alacsony iskolai végzettségűek (30%), a politikai preferenciájukat tekintve bizonytalanok (31%), az alacsony keresetűek (32%) és a bármilyen értelemben vett gazdaságilag inaktívak (35%). Az átlagot jóval meghaladó mértékben optimisták közé ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek (58%), az MSZP-től és a Fidesztől eltérő egyéb pártra szavazók (58%) és a legmagasabb keresettel rendelkezők (71%) tekinthetők.

Többségben (53%) vannak azok is, akik úgy vélik, hogy az országnak éppen most a válság idején inkább előnyös az EU tagság. És hasonlóan az előbbi kérdéshez, itt is inkább az Unióval szemben alapvetően kétkedők csoportjai azok, akik úgy vélik, hogy az Unió nélkül az ország jobban meg tudná oldani a válságból származó problémáit.

Erre rezonálva 10 megkérdezettből 5 ember szavazna a tagság mellett, ha népszavazáson kellene ismét dönteni az ország uniós sorsáról. Ezzel szemben csupán 17% szavazna ez ellen, 17% nem menne el szavazni, 18% pedig nem tudja, hogyan döntene.

Ezt a kérdést azonban javasolt tovább árnyalni, mivel számos dimenzió mentén jelentős eltérések mutatkoznak. Fő rendező elvként ebben az esetben is az a megállapítás fogalmazható meg, mely szerint nemmel inkább azok a társadalmi csoportok szavaznának, akik vagy eleve ellenszenveznek az Unióval szemben, vagy az elmúlt öt évben nem sokat éreztek az általa jelentett előnyökből. Ilyenek többek között az idősek, az alacsonyabb keresetűek. Pártpreferencia alapján szintén van különbség: a Fidesz szavazói körében 21% szavazna nemmel az uniós tagságra, ezzel szemben az MSZP szavazói és a bizonytalanok körében is alacsonyabb ez az arány, hiszen itt csak 13% szavazna nemmel. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy mind a szocialista, mind a Fidesz-szavazók körében átlag feletti a tagság melletti kiállás: 59 és 55%. Ezen túl a tagság mellett jelentősebb arányban a fiatalok (59%), a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (73%), a két nagy párttól eltérő pártra szavazók (79%) és a magas keresetűek (81%) voksolnának.

A kérdőíves vizsgálatot 2009. március 23. és április 7. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtti népességét reprezentáló 1250 fő személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő torzulások a KSH Mikrocenzus 2005 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai! végzettség és a lakóhely településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakossági hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság (1250 fő) mellett a vizsgálatban nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +1-2,8 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban meghaladhatja a +/-2,8 százalékpontot akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.