Eszterhai Katalin új könyve: MAJDNEM ESTERHÁZY: Porból a csillagokig

Katalin élete kezdettől megpróbáltatásokkal teli volt, de vezérlő csillaga – a saját „mosolyországának" reménye, tettereje, ragaszkodása, hite – felragyogott, nem hagyta a porban rekedni. Apja, a szarvasbőr kesztyűs főnemes, nagybirtokos, Esterházy Ferenc feleségül vette a 30 évvel fiatalabb, árva Irénkét.

Katalin élete kezdettől megpróbáltatásokkal teli volt, de vezérlő csillaga – a saját „mosolyországának" reménye, tettereje, ragaszkodása, hite – felragyogott, nem hagyta a porban rekedni. Apja, a szarvasbőr kesztyűs főnemes, nagybirtokos, Esterházy Ferenc feleségül vette a 30 évvel fiatalabb, árva Irénkét.

Két lányuk született: Edit és Katalin. Az első még kastélyban látta meg a napvilágot, aztán mulatós apja elkártyázta a vagyont. A történelmi  „trónfosztás", kitelepítés után apja útkaparó lett. Anyja nem akarta a második gyermeket, de Katalin hat hónapra mégis megszületett Gyulaházán. A sparhelt sütőjében melengették, miközben részeges apja rájuk gyújtotta a házat. Anyja soha nem ölelte meg Katit, mert az apjára hasonlított. Egy névelírás során az Esterházyból Eszterhai lett. Apja elhunyta után Kati iskoláskoráig sokat betegeskedett. Anyja egy fekete retikülben tartotta a család emlékezetét, de férje halála után minden rá vonatkozó emléket, fotót megsemmisített.

Édesanyja új párt talált. Férjhez ment Vincze Ferenchez. A lányok szerették az új „apukát". Védelmet, szeretetet hozott számukra. Kati hétéves volt 1956-ban, amikor apukát tökre verték. Egy Pécs melletti bányászfaluba költöztek, 3×3 négyzetméteres szobába. Igazi apja nővére, Juliska néni már vakon meglátogatta a családot, és kis fényt hozott a lányok életébe. Kati egész életében megőrizte és sugározza azt a fényt. Egyszer a szomszédban megpillantotta a zöld varázsszemes rádiót. Rácsodálkozott a beszélő dobozra, s megszületett a cél, ő is ott akar beszélni. Gyönyörű képekről fantáziált serdülőkorában. Rájött, hogy nem rút kiskacsa, hanem hattyú. Tüneményes szivárványt álmodott maga körül: fényt kapott a gyümölcsöktől, zöldségektől. A gimnáziumban olaszt tanult. Levelezőtársat is talált: Nanna Ginát, egy nagymamát, aki eljött látogatóba hozzájuk. Aztán ő töltötte a nyarakat Ferliben. Szép természetleírásokat találunk olasz tájakról és a katolikus spiritualitásról.

„Az álmok megvalósulnak" – írja, mert 3. gimnazistaként dolgozhatott a Pécsi Körzeti Stúdióban. Elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskolát. 21 évesen férjhez ment ahhoz kékpulóveres fiúhoz, aki a gimnáziumban udvarolt neki. 15 évig éltek együtt, két lányuk született: Eszter és Lívia. Később találkozott Lajtai Györggyel, „a lelke másik felével". Együtt mentek filmet forgatni az olasz Matera szerzetesnőihöz. 1986-ban fényképet kapott Kanadából: egy család fehér tornacipőben a Nigara-vízesés előtt áll – örök vágyként megmaradt az emlékezetében. 1987-ben a mongóliai uránbányászok életéről számolt be a Népszavának. Misztikus gondolatokat ébresztettek benne az utazások. Utána született meg a gondolat, hogy a család nyaralni indul Olaszországba, de többé nem térnek haza. A 16 éves Eszter lányuk őrjöngött, a kisebbik beletörődődött, hogy a felnőttek Kanadába vágynak. Kis szerencsével megúszták a néhány napos olasz menekülttábort. Rómában szállodában lakhattak. Kati és férje is dolgoztak a Szabad Európa Rádió római szerkesztőségében – két évig, amíg megérkezett Kanadából a befogadó nyilatkozat. 1989 telén 10 órás utazás következett a hideg Torontóba. A bátorság hamar összezsugorodott, amikor a Magyar Élet című lapnak mégsem kellett a munkájuk. Azonban az új szomszédok szeretete átsegítette őket az új világba. Kati 40 évesen a Corriere Canadese olasz nyelvű munkatársa lett. Esténként ablakot árult, a hétvégeken a férjével pincérkedett. Anyák napján a családja egy fiatal spániellel ajándékozta meg a Magyarországon hagyott kutya helyett. Kati a rádiós munka mellett sokat dolgozott. Hamarosan sikerült házat bérelniük. Ezután minden pénzt video-berendezésekre költöttek, hogy Gyurinak legyen munkája. Esküvői fotós lett ott, ahol esténként felszolgálóként dolgoztak mind a ketten.

1991-ben, hétévi kanadai tartózkodás után Kati meglátogatta apukát, akiben már csak pislákolt az élet. A lányainak nehéz lehetett elfogadni az új körülményeket, de hittek az anyjukban. Az olasz környezetben különleges családi ünnepnek számított a paradicsom befőzés. Kati megtanulta, és már az unokák is részt vesznek benne. A kanadai karácsonyfa általában már december elejétől áll a házakban. 2016-ban Gyuri megkapta az Emmy-díjat. Már telt új családi házra egy szép park közepén – úszómedencével, új kutyával.

Megint próbatétel következett: retinaleválás, műtétek, sérült látás – hiányzott az éltető fény. Közben meghalt a mamája. Gyuri a legjobb férj szerepében tündökölt. Katinak egy masszírozó ágyon kellett hason feküdnie, amíg a retina visszaáll a helyére. Akadt ideje gondolkodni. Rájött, hogy a gyógyító elixír bennünk van. E gondolatokból és a fény kereséséből született meg első könyve, az Akaratunk gyógyereje.

A vihar után kisütött az élet napja egy gyönyörű szivárvány képében. Érdekes fejezet a kanadai magyarok története. A courtlandi temető kopjaifáihoz kivonulnak Halottak Napján, és eléneklik ősi magyar dalaikat. Kati a felhőkkel repül, akárcsak földije, az űrhajós Farkas Bertalan. „Szenvedéllyel kell élni az életet!… Mindig van megoldás!" Segít az erő és a belső ragyogás. „Tőlünk függ, milyen színdarabot játszunk, komédiát, tragédiát, némajátékot vagy zenés kabarét." A játékot mi töltjük meg az élet csodáival.

Eszterhai Katalin könyve tanulságos, csillogó reményt adó olvasmány. Sokrétű műveltségét, magyar- és világirodalmi olvasottságát csodálhatjuk meg az idézetein keresztül. Feltétlenül olvassuk el, hogyan juthatunk el mi is a porból a csillagokig.

DOBI ILDIKÓ