ÉVENTE NEGYVENÖT MILLIÓT KELL ÖSSZEKOLDULNIUK A FERENCESEKNEK

Teltházas, nagyon sikeres, három millió forint tiszta bevételt eredményező jótékonysági koncertet adott 2011. december 10-én a Szent István-bazilikában a felvidéki Ghymes együttes, a Szent Angéla iskola énekkarának közreműködésével a gyöngyösi Autista Segítő Központ javára. A rendezvény fő támogatója a MOL volt. A ferencesek által fenntartott intézménynek nagy szüksége van a segítségre, hiszen az állami normatíva csak a szükséges összegek egy részét fedezi, mondta megnyitó beszédében Magyar Gergely ferences tartományfőnök. Az összefogás szükségességéről, a karácsonyi készülődéséről és lelkiismeret-vizsgálatról idézzük szavait.

Teltházas, nagyon sikeres, három millió forint tiszta bevételt eredményező jótékonysági koncertet adott 2011. december 10-én a Szent István-bazilikában a felvidéki Ghymes együttes, a Szent Angéla iskola énekkarának közreműködésével a gyöngyösi Autista Segítő Központ javára. A rendezvény fő támogatója a MOL volt. A ferencesek által fenntartott intézménynek nagy szüksége van a segítségre, hiszen az állami normatíva csak a szükséges összegek egy részét fedezi, mondta megnyitó beszédében Magyar Gergely ferences tartományfőnök. Az összefogás szükségességéről, a karácsonyi készülődéséről és lelkiismeret-vizsgálatról idézzük szavait.

Lassan itt az ideje a készülődésnek, a dobozok már türelmetlenül várják, hogy előszedjük őket, és keressük bennük a régi díszeket, gömböket, fényfüzéreket meg miegymást. Előkerülnek a kisjézusok, a betlehemek, és velük együtt a régi illatok, ízek, dallamok, emlékek.

Ropogott a lábunk alatt a hó, amikor a falu utcáit és házait jártuk és betlehemeztünk. Bekecsbe bújt műpásztorok voltunk, és hirdettük az igazi Jézus születését. És nagy szájjal hirdettük, énekeltük azt is, hogy ki mindenki nem fogadta be Őt.

A régi emlékek egymást húzzák elő a dobozból, és a nyomukban megindulnak a régi kételyek és kérdések is. Ó, ha Magyarországra, / jöttél volna világra / akadnál jobb szállásra… – énekeltük. Tényleg jobb szállásra akadnál? Tényleg lenne párnácska, paplan, nyoszolya, tejecske, mézecske?

Hú, de nagyon meg vagyunk elégedve a magunk vendégszeretetével! De nagyon biztosak vagyunk abban, hogy mi jobbak vagyunk, mint ők ott, Betlehemben! Már a gyerekkori betlehemezésnél is élt bennem ez a kétely, ismerve magamat meg a többieket is – itt és most jobbak lennénk? Pedig azóta, hogy így vagy úgy hirdetik a keresztények Jézus eljöttét, eltelt pár év. Pontosan egy pár ezer év. Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy jobbak volnánk az akkoriaknál.

Jelenleg 55 autistának tudunk szállást adni. A szüleik igent mondtak az ő életükre, hősiesen ki is tartottak e mellett a döntésük mellett, de egy autista gyermekkel otthon aligha lehet győzni a mindennapokat, szakszerű segítségre van szükségük.

Hozzánk fordultak. Befogadtuk őket. Ma ez a félszáz ember Gyöngyösön és Karácsondon éli mindennapjait. Élnek, tanulnak, foglalkoznak, dolgoznak. Egy külön kis világ. Az autizmussal élő ember még kiszolgáltatottabb, mint a betlehemi Kisded volt. Nem tudja jól kifejezni, mire is van szüksége, nem mindig érti jól a felnőtt szót és gesztust.

Ők és a szüleik rászorulnak a segítségre. Számukra olyan környezetet kell biztosítani, amiben a biztonság, a nyugalom és az állandóság mellett napi 24 órás felügyelet van, törődnek velük, kikódolják, amit közölni akarnak és megtanítják nekik, amennyire lehet, hogyan fejezzék ki kéréseiket, gondolataikat.

Szarka Tamás, a Ghymes együttes egyik alapítója egy interjúban arról beszélt, hogy a kilencvenes évek elején Pozsonyban, amikor minden bizonytalan volt, mindenki számolt és a pénzről beszélt, nagyon jó volt mosolygós ferences szerzeteseket látni, akik mindent elengedtek, mindent eldobtak, és csak az emberekre figyeltek. Jól esett neki, hogy vannak ilyen szigetek.

Nekünk, ferenceseknek meg az esik jól, hogy Szarka Tamás ilyen, anyagi világ fölött álló embereknek látja a ferenceseket, mégis kell beszélnünk az anyagi gondokról, mások anyagi gondjairól. Bizony koldulnunk kell.

Kopogtatnak az ajtónkon újabb szülők, akinek autizmussal élő gyermekük van, és kopogtatnak azok a szülők, akiknek a gyermeke jelenleg nálunk él, de júniusban el kell őket küldenünk, mert számukra tovább nincs hely a szálláson, kinőtték az intézményünket, a jelen keretek között nem tarthatjuk őket.

Építhetnénk nekik újabb lakóotthont, pályázat is volna rá talán, de a szülők nem tudnak annyit fizetni, hogy a felépítés után fenn is tudjuk azt tartani. Az intézmény mostani keretek közötti működtetése is meghaladja erőnket.

Minden egyes autista eltartásához 2,7 millió forintra van szükség évente. Ennek mintegy a felét biztosítja az állam, 13 százalékát tudják állni a szülők. A maradék 37 százalékot, vagyis évi 45 millió forintot a rendnek kell összekoldulnia. A szülők egy jelentős része alig tud valami térítést fizetni. Nem luxus körülményekre van szükség, nem az étel drága, hanem az emberigény, hiszen egy autista gyermek segítéséhez két egészséges szakemberre van szükség minden egyes nap.

Mendikálnak, kántálnak, betlehemeznek az autisták és velük mendikálunk, vagyis koldulunk mi is. Énekeljük Jézusnak a szép éneket: Ó, ha Magyarországra, / jöttél volna világra / akadnál jobb szállásra…

Csak ne kéne hazugságot venni a szánkra! Csak ne kéne kint rekednie a szállásról senkinek! Csak tehetnénk valamit azért, hogy senkinek se kelljen még istállónál is szegényesebb körülmények között élnie! Csak tehetnénk valamit azért, hogy legyen becsületes munkája mindenkinek!

Az ünnepek után visszacsukjuk karácsonyi dobozainkat, visszaküldjük beléjük a kisjézuskákat, a díszeket meg természetesen a kételyeinket is. És a lelkiismeretünket. Ha belefér.

Köszönjük, hogy adományaikkal autistáinkat támogatják. Mert a szálláskeresőket nem lehet a karácsonyi dobozba zárni.

Szerdahelyi Csongor, Ferences Sajtóközpont