Fekete Gábor

Fekete Gábor, a Ludas Matyi helyettes főszerkesztőjeMáig tartó amatőr újságírói pályafutásom kezdetén már olyan művészeti és irodalmi lapoknak cikkeztem, mint a Ferihegyi Hírmondó, a Dilibogyó, vagy a Munka-lap. Tekintélynek is örvendtem szűk baráti körben. De őszintén szólva keveselltem az egy-két havonta jelentkező sikerélményt és tizenkilencre lapot húztam. Bevittem egy írásomat a Ludas Matyi szerkesztőségébe. Becsületes emberek, ez volt a címe és arról szólt, milyen furcsa helyzetben lennénk, ha mindenki becsületesen fizetné a nemrég életbe léptetett személyi jövedelem adóját.

Fekete Gábor, a Ludas Matyi helyettes főszerkesztőjeMáig tartó amatőr újságírói pályafutásom kezdetén már olyan művészeti és irodalmi lapoknak cikkeztem, mint a Ferihegyi Hírmondó, a Dilibogyó, vagy a Munka-lap. Tekintélynek is örvendtem szűk baráti körben. De őszintén szólva keveselltem az egy-két havonta jelentkező sikerélményt és tizenkilencre lapot húztam. Bevittem egy írásomat a Ludas Matyi szerkesztőségébe. Becsületes emberek, ez volt a címe és arról szólt, milyen furcsa helyzetben lennénk, ha mindenki becsületesen fizetné a nemrég életbe léptetett személyi jövedelem adóját.

   Menjen a második emeletre, mordult rám a portás, most volt lapzárta, biztos ráérnek. Már az egyes számú ajtónál elakadt a lélegzetem, Árkus József  szobája előtt álltam. Árkus a hatszázezres példányszámban megjelenő hetilap főszerkesztője, a Parabola című, nézettségi rekordokat döntögető televíziós műsorsorozat írója és műsorvezetője volt. Bekopogtam, semmi válasz, benyitottam, üres titkárság, üres főszerkesztői szoba.

   Irány a kettes számú ajtó, kopogás Fekete Gábor főszerkesztő helyettes szobájának ajtaján. Mit hoztál? – kérdezte Fekete. Egy írást. Hagyd itt, írd rá a telefonszámodat, majd értesítünk. Nagyon köszönöm, rebegtem. Két hét múlva megcsörrent a telefonom. Fekete szerkesztő úr titkárnője vagyok, holnap délelőtt tízre jöjjön be hozzánk. (Akkor már két éve megszüntette Németh Miklós miniszterelnök az „elvtársozást".)

   Nézd, mondta Fekete szerkesztő úr, nekünk évtizedek óta a kitűnő munkatársaink vannak, a külsősökről nem is beszélve. De a személyi jövedelem adóhoz nem értünk. Ezért megjelentetjük az írásodat.

   Akkor már a rendszerváltás szele nemcsak fújdogált, szélviharai dühöngtek. Már lehetett céget alapítani, volt értéktőzsde, törvény készült a pártok alapításáról. A lakosság új fogalmakkal ismerkedett, bróker, portfólió, fiskális és monetáris intézkedések, csődeljárás, szabad árak, deficit. Tudnál ezekről a fogalmakról humoros karcolatot írni? Igen, feleltem határozottan, írhatok vámról, inflációról, statisztikáról matematikáról, tőzsde manipulációról, kereskedelmi árrésekről, számvitelről és hasonlókról. Jó, küldd az írásokat, majd meglátjuk. Ezzel megtört a csend, vagyis az a gyakorlat, hogy egy-két hónapig várnom kellett írásom megjelenéséhez.

  Sajnos Fekete Gábor fiatalon elhunyt. Akkor tudtam meg róla, hogy korábban a Magyar Nemzet és a Népszabadság publicistája, riportere, szerkesztője volt, újságírókat is tanított. A híres író, Tabi László, a „kékfényes" Szabó László, a sztárriporter Pintér István barátja. Könyvet is írt „Tábornok hadsereg nélkül" címmel. Egyetlen újságíró volt, akinek a zárkózott Sarlós István főpolgármester (Fővárosi Tanács elnök) és az ugyancsak tartózkodó Barcs Sándor az MTI vezérigazgatója interjút adott.

Láng Róbert