2012. Március 8-án, csütörtökön mutatja be a Centrál Színház Peter Shaffer Black Comedy című darabját. Az Amadeus és az Equus szerzőjének világhírű bohózata az első néhány perctől eltekintve egy vaksötét szobában játszódik. Míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség fényesen mulat – a színpadon ugyanis akkor van világos, amikor a történet szerint a helyiségben sötét. Mindehhez pedig Beatles-dalok adják majd az alaphangulatot.

 

2012. Március 8-án, csütörtökön mutatja be a Centrál Színház Peter Shaffer Black Comedy című darabját. Az Amadeus és az Equus szerzőjének világhírű bohózata az első néhány perctől eltekintve egy vaksötét szobában játszódik. Míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség fényesen mulat – a színpadon ugyanis akkor van világos, amikor a történet szerint a helyiségben sötét. Mindehhez pedig Beatles-dalok adják majd az alaphangulatot.

 

Peter Shaffer bravúrdarabja egy áramszünet képtelen története, amelyben egy fiatal, laza szobrászművész, Brindsley Miller vendégségbe várja menyasszonyának katonatiszt édesapját, és ugyanezen estén szeretné bemutatni alkotásait egy milliomos német műgyűjtőnek.

A jeles alkalomhoz azonban túlzottan szegényesnek találja lakásának berendezését, ezért minden külön értesítés nélkül kölcsönveszi vidéken pihenő barátjának egyes bútorait. S talán kezelhető lenne a kérlelhetetlen és feddhetetlen apa, a váratlanul betoppanó szomszéd és a titokban kölcsönvett bútorok hirtelen hazaérkező tulajdonosa, sőt, talán még Brindsley meglepetésszerűen felbukkanó volt szeretője is, ha nem lépne közbe a Londoni Elektromos Művek által kiküldött furcsa szerelő, a német akcentussal beszélő Schuppanzigh…

A dolgok kicsúsznak Brindsley és menyasszonya, Carol Melkett irányítása alól, és a helyzet egyre katasztrofálisabbá válik.

 

A főhős szobrásznak elege van küzdelmes életéből, és azt gondolja, hogy mi lenne, ha kicsit megalkudna, kompromisszumokat kötne, hogy kicsit könnyebb legyen. És ki ne értené meg ezt? Csakhogy mindez önbecsapással és önfeladással jár. Nem szeretném túlságosan aktualizálni, de úgy érzem, hogy áthallásos a történet. Ha sikerül ennek minden komikus és tragikus ízét megmutatni, akkor a nézőket elbűvöli majd az előadás" – mondja az előadás rendezője, Puskás Tamás.

 

A Black Comedy ősbemutatóját 1965-ben tartották a londoni National Theatre-ben. A bohózatot öt kategóriában is jelölték a legrangosabb színházi kitüntetésnek számító Tony-díjra, köztük a legjobb darabra is. Azóta gyakran látható a New York-i Broadway és a londoni West End műsorán is, Budapesten azonban már régen találkozhatott vele a közönség.

 

A Centrál Színház mostani előadása megtartja az eredeti helyszínt és időt, így az alkotók mind vizuálisan, mind hangulatában a hatvanas évek Angliájába kalauzolják a nézőket.

Ennek az időszaknak elmaradhatatlan jellemzője a Beatles – amelynek tagjai korban közel állnak a darab főhőséhez -, ezért minden előadást egy „mini-koncert" vezet fel élőben. A koncerten olyan emblematikus dalok lesznek hallhatóak, mint a She Loves You, a Help, a Can't Buy Me Love vagy a Yesterday, vagyis igazi koncerthangulat tölti be a Révay utcai színházat minden egyes alkalommal, amikor a Black Comedy lesz műsoron.

 

A Broadwayn több mint 14 ezer előadást megélt Black Comedyt a Centrál Színházban Schmied Zoltán, Kovács Patrícia, Blaskó Péter, Liptai Claudia, Pokorny Lia / Borbás Gabi, Papp János, valamint Simon Kornél és Vári-Kovács Péter szereplésével – utóbbi két színész a gitáron játszva is teljesít az előadásban – láthatják a nézők.

 

Sajnálattal mondom, hogy különös aktualitását is érzem a sok sötétben tapogatózó embernek, akik utálják a saját életüket, és utálják a többieket is, nem tudják, hogy mi van, de egyre jobban forr bennük a düh, annyira, hogy a végén még gyilkolni is tudnának. Ha sikerül ennek minden komikus és tragikus ízét megmutatni, akkor a nézőket elbűvöli majd az előadás" – mondja a rendező, Puskás Tamás.

 

Első alkalommal szerepel a Centrál Színház színpadán a Kossuth-díjas Blaskó Péter, akit elmondása szerint kifejezetten inspirál, hogy összetett, nagy koncentrációt igénylő feladatról van szó. „Ritka az olyan helyzet, amikor az ember olyan vígjátékban vesz rész, ami várhatóan a közönségnek és a színészeknek is tetszik, és élvezetes benne dolgozni" – mondta el a művész az olvasópróba után, hozzátéve, hogy nagyon örült a Centrál Színház felkérésének,

mind a jó gárda, mind a remek darab miatt.

 

Peter Shaffer: Black Comedy – bohózat egy felvonásban

Fordította: Baráthy György

Szereplők:

Brindsley Miller –       Schmied Zoltán

Carol Melkett –           Kovács Patrícia

Melkett ezredes –        Blaskó Péter

Miss Furnival  –           Pokorny Lia

Harold Gorringe –       Simon Kornél / Vári-Kovács Péter

Clea –                          Liptai Claudia

Schuppanzigh –           Papp János

Georg Bamberger –     Vári-Kovács Péter / Simon Kornél

Díszlettervező: Fülöp Krisztina

Jelmeztervező: Andó Ildikó

Mozgás: Méhes Csaba

Zenei vezető: Lázár Zsigmond

Dramaturg: Baráthy György

Rendező: Puskás Tamás

 

Befejezésül rövid beszélgetés Puskás Tamás rendezővel Miért pont a Black Comedy?

 

Puskás Tamás: 

Egyrészt a Centrál Színháznak kedves kötelessége, hogy – nem megfeledkezve gyökereiről – a közönség színvonalas, ám felhőtlen szórakoztatásáról minden évben megfelelően gondoskodjon. Másfelől: már a kezdetektől igen alacsony a Centrál Színház anyagi támogatása, ezért azt a gyakorlatot követjük, hogy a színház jelentősebb terveihez mi magunk teremtjük meg a gazdasági alapokat. A tavalyi évadban két kiemelkedő bemutatónk volt, az egyik a Cabaret, a másik az Egy nyári éj mosolya. Ezek gazdasági alapját például a Pletykafészek teremtette meg. Történetünkben sorakoznak az előadások, amelyek népszerűségük folytán betöltötték ezt a feladatot: ilyen például a Central Park West, amely a mai napig levehetetlen a színpadról, de például a színháztermünk felújítására a Női furcsa pár műsorra tűzése adott lehetőséget. Az idei évben – bár márciusban visszatér színpadunkra a Jó zsaru rossz zsaru, amely felújítás bemutatónak is tekinthető – úgy éreztük, hogy van fáradtabb előadásunk is, ezért új vígjátékot is szeretnénk bemutatni. Nehéz kérdést vet fel minden évben, hogy mi legyen ez az előadás. Azt gondolná az ember, hogy a vígjátékokkal igazán könnyű – holott ezekkel van csak igazán sok baj. Az ember végigolvas belőlük százat – és egymás után teszi félre őket, hogy nem elég jók. Végül Peter Shaffernek ezt az 1965-ben megírt darabját találtuk. Különleges kihívás, mert ennek a bohózatnak nincs meg a Woody Allen- vagy Neil Simon-darabok biztonsága: ott a jól időzítetten, üzembiztosan elcsattanó nyelvi poénok viszik az estét. Shaffer darabjából ez hiányzik. Itt azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő erős rajzolattal elkészíteni a színpadot benépesítő figurákat.

Sajnálattal mondom, hogy különös aktualitását is érzem a sok sötétben tapogatózó embernek, akik utálják a saját életüket, és utálják a többieket is, nem tudják, hogy mi van, de egyre jobban forr bennük a düh, annyira, hogy a végén még gyilkolni is tudnának. Ezek a főleg Molière-től ismert bohózatok, mint A fösvény, vagy A képzelt beteg -, mindig egy bizonyos dolgot állítanak pellengérre. E tekintetben, ez a darab az opportunizmus és az élethazugság komédiája. A főhős szobrásznak elege van küzdelmes életéből, és azt gondolja, hogy mi lenne, ha kicsit megalkudna, kompromisszumokat kötne, hogy kicsit könnyebb legyen. És ki ne értené meg ezt? Csakhogy mindez önbecsapással és önfeladással jár. Nem szeretném túlságosan aktualizálni, de úgy érzem, hogy áthallásos a történet. Ha sikerül ennek minden komikus és tragikus ízét megmutatni, akkor a nézőket elbűvöli majd az előadás.

 

– Elégedett az olvasópróbával?

 

Puskás Tamás:

Igen, bár ezeknek a komédiáknak az olvasópróbája – többedszer élem meg – mindig nagyon feszült hangulatban kezdődik. Sikerül-e olyanná tenni az előadást, aminek szánjuk? Eddig – kopogjuk le – mindig bejött. Most is nagy levegőt veszünk, és rengeteget fogunk dolgozni ebben a kevés időben, ami a rendelkezésünkre áll. Bevallom: egyre neurotikusabb voltam az olvasópróbához közeledve, mindig úgy tűnt, hogy nem fogjuk tudni bemutatni, mert nagyon nehéz volt az egyeztetés. E tekintetben viszont már nyugodt vagyok. Hallottam a színészeket felolvasni a darabot, és már úgy látom: tényleg nem tévedtem. Mindenkinek jól áll a szerep. Működő szereposztást sikerült összehoznunk.

 

– Blaskó Péter azt mondja, ez jelentős munkát igénylő darab, hiszen a szövegnek és a fizikai mozgásnak tökéletesen kell egybeesnie a megfelelő pillanattal, s ezt kidolgozni, ilyen rövid idő alatt – ez koncentrációt és teljesítményt kíván. Talán indokolt a kérdés: miért választ a színház olyan darabot, ahol nem adja magát könnyen a siker?

 

Puskás Tamás:

Mert ezt érezzük méltónak. Ezekről a darabokról gondoljuk azt, ezekről a komoly odafigyelést, gondosságot és munkát igénylő komédiákról, hogy megvan bennük a színházi mutatványnak az az aranyfedezete, amiért érdemes színházba menni.

 

Bemutató: 2012. március 8. csütörtök 19 óra

www.centralszinhaz.hu

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük