Frankofón Hét 18-adszor: Pécsre Jön A Gall Kakas

Stéphanie Blanchoud

Jó másfél évtizede, 17 éve, egy középiskolás színjátszó fesztivállal kezdődött, ez indította el a mára összművészetivé vált programsorozatot, melynek legfőbb célja, hogy bemutassa és népszerűsítse a francia nyelvet és a frankofón kultúrát. Az EKF projekt egyik pillérprogramja, a Frankofón Hét Pécs tavaszi fesztivál-zsongásának ma már szerves részét képezi, a városban és környékén élők szeretik és várják a tradicionálissá vált rendezvényt. A világ többi Alliance Française-éhez hasonlóan a pécsi is a 2010. március 20-i hétre szervezi a Frankofón hetet, hiszen március 20. a Frankofónia Világnapja.

Stéphanie Blanchoud

A Frankofón Hét mottója: „Egyenlőség, Komplementaritás, Szolidaritás" (Égalité, Complémentarité, Solidarité). Ebben a szellemben igyekszik a szervező Alliance Française a programokat megvalósítani, emellett fontosnak tartják, hogy a helyi kulturális élet szereplőivel közösen együtt dolgozzanak. Arra törekednek, hogy segítsék az európai és frankofón együttműködési programok terjesztését és megvalósulását. Mindent összevetve: idén is sokszínű, változatos műfajú, a különböző művészeti ágakból ízelítőt adó Frankofón Hétnek lehetünk részesei, amely a tradicionális programok mellett igazi sztárok fellépésével kecsegtet.

Március 14-én 20.30-kor a Trafikban Stéphanie Blanchoud ad koncertet a Magyarországi Belga Nagykövetséggel való közös együttműködésnek köszönhetően. A belga művész 2003 júniusában végzett a Brüsszeli Konzervatóriumban, eredeti szakmája szerint színművész. A zene és az írás iránti vonzódásának köszönhetően a költészet világa is egyre jobban kitárulkozott számára. Már karrierje elején számos díjjal jutalmazták tehetségét. Stéphanie új távlatokat nyit meg előttünk: nálunk eddig még nem ismert, egyedi kidolgozású műveivel ismerteti meg a hazai közönséget, így például a népzene határait súroló akusztikus hangzású darabokkal. A bájos hölgy lebilincselő hangját, mely új köntösbe bújtatja a francia sanzont, elismert hegedűművészek, csellisták, billentyűsök és ütősök kíséretében hallhatjuk.

Március 16-n este a Pécsi Est Caféban a Tram des Balkans lép fel. Az öt zenész-énekest, legyen szó a „tzigane", a „klezmer"vagy éppen a balkáni swingről, forró hangulatú koncertjeik miatt kedveli a közönség. Táncból és humorból is bőven kijut, hiszen a Tram des Balkans mindenekelőtt egy olyan csapat, akik úgy játszanak a színpadon, mintha az lenne az utolsó koncertjük. Két szóban: frissesség és vitalitás jellemzi őket.

Március 18-ától 21-éig tart az a Francia Nyelvű Középiskolás Diákszínjátszó Fesztivál, amely az egész rendezvény alfája és omegája volt. A fesztivál résztvevői idén 10 országból érkeznek.

A filmművészet kedvelői is bőven csemegézhetnek az alkotásokból, az önálló vetítéseken ugyanúgy, mint a frankofón filméjszakán, amelyet ezúttal is az Uránia moziban tartanak. Március 20-án tartják a fesztivál egyik fontos elemét, a Pétanque versenyt. Ez a tipikus dél-francia golyójáték nemcsak gallföldön, hanem hazánkban is egyre népszerűbb. A játék könnyen elsajátítható és egyben remek alkalom a társas, családias együttlétre. Az idei évben is a Magyarszéki Önkormányzati Sportegyesület (MÖSE) a kupa szervezője.

Március 20-án az Ilotopie látogat Pécsre, egy olyan francia művészcsoport, ahol színészek, szobrászok, zenészek, jelmez- és díszlettervezők dolgoznak közösen együtt különféle színházi és performansz előadásokon. A „társulat" 1980 óta létezik és a közterek nem szokványos használatával egy különleges művészi produkcióval lepik meg az éppen arra járó közönséget, mégpedig színesre festett zöld, piros, kék, sárga emberek egy speciális hab segítségével bontják meg a megszokott belvárosi terek hangulatát.

Ugyanezen a napon egy másik zenei nagyágyú, a Ceux Qui Marchent Debout is tiszteletét teszi Pécsett. A CQMD története a francia fúvós együttesek újfajta zenei irányzatának újjászületéséhez hasonlítható, hiszen muzsikájuk olyan funky zene, amelyet az 1920-as New-Orléans-i stílus (is) inspirált. Hírnevük nemcsak a francia „hatszög" határain belül közismert, hanem Havannában, New Orleansban, sőt Dél-Afrikában is. Mindenképpen javasolt mindazoknak, akik a La Fanfare en Pétard és a Les Touffes Krétiennes rajongói, amely együttesek nagy hatással bírtak a CQMD-re.

Hogy miért fontos Pécsett és hazánkban is a francia nyelv? Nos, egyebek mellett azért, mert mind az öt kontinensen beszélik, és mert ismerete bizonyítottan megkönnyíti több más nyelv tanulását. Továbbtanuláskor rangos francia egyetemek ösztöndíjai nyerhetők el, így a nyelvet elsajátító diák akár a Sorbonne-on is tanulhat. A francia kultúra ismerete azért sem hátrány, mert a Gallok hazája Magyarországon a harmadik legnagyobb befektető, aminek nyomai Pécsett is tetten érhetők. Arról pedig nyilván sokan tudnak, hogy számos nemzetközi szervezet hivatalos nyelve a francia, elég csak az Európai Unió szerveit, a NATO-t, vagy éppen a Nemzetközi Olimpia Bizottságot említeni. Azt pedig, hogy egy kulturális sokszínűségére büszke városban miért fontos egy ilyen rendezvény, nem is kell ecsetelni.

A FRANKOFÓN HÉT SZTÁRJAI

Ilotopie

A francia Ilotopie az 1980-as camargue-i megalakulása óta dolgozik és sokkolja általában spontán közönségét, az utca emberét. Művészetük túlmutat a performansz és az utcaszínház elegyén, bár az utóbbi műfajban az egyik, ha nem a legjelentősebb szereplőnek tartják őket egy olyan országban, ahol ennek roppant komoly tradíciói vannak. A társulatot, ha lehet így nevezni, színészek, képzőművészek, szobrászok, zenészek, jelmez- és díszlettervezők alkotják. Munkájuk meghökkentő, és roppant látványos, de soha nem öncélú: minden egyes megmozdulásuk társadalmi problémákat feszeget. Ha szinte teljesen meztelen, de tökéletesen lefestett embereket látunk, akár csupa fehérben, akár színesben, akik az utcán mászkálnak, és a mindennapi életünket mímelik, biztosak lehetünk benne, hogy az Ilotopie szállta meg a várost. Gyakran monumentális díszletekkel dolgoznak, ilyenkor autók, óriási, evezős ágyak, lángoló fejű emberek lebegnek egy tó felszínén. Vagy éppen a bukaresti helyi járatú buszokra felszállók találkoznak arborétummá, mesebirodalommá, vagy békebeli kávéházzá alakított járművekkel. Ami azonban saját bevallásuk szerint is a legjobban fekszik a társulat saját munkájukban feltalálónak számító tagjainak, az a közterületek újraértelmezése.

Ceux Qui Marchent Debout

A csapatot egy Androuze nevű trombitás hozta létre Toulouse-ban, 1992-ben. Nevüket egy hazánkban is ismert francia képregényből, a Rahanból kölcsönözték, amelyben így hívták az embereket („akik felegyenesedve járnak"). Első albumuk 1997-ben jelent meg, népszerűségük pedig töretlenül nő azóta, hogy Párizsban a Bastille negyed egyik bárjában felfedezte őket Cédric Klapisch filmrendező, és egyből zenét is rendelt a fiatal csapattól új alkotásához.

A francia zenekar dinamizmusát remekül jellemzi, hogy még az ütősök sem ülnek a fenekükön a koncerteken. A CQMD egyébként remekül elboldogul több stílusban, legyen az az 1920-as évek New Orleans-i zenéje, a funky, a reggae, vagy a be-bop. A zene ritmusalapját a két ütős adja, a dallamokért pedig a fúvósok felelősek. A francia rezesek már felléptek Magyarországon egy forró hangulatú estén a Trafóban a már kultikusnak számító honi Anselmo Crew-val, és az idei pécsi koncert sem tartogat kevesebbet, még ha a banda neve idehaza még nem is cseng ismerősen.

Stéphanie Blanchoud

Idehaza vajmi keveset hallani a 29 éves belga énekesnőről, ám a frankofón világ a tenyerén hordja a roppant bájos, rövid hajú művészt. Az angyali hangú Blanchoud-ról a Le Soir 2009-ben, Insomnies című albuma kapcsán egyenesen azt írta: szárnyakat növesztett.

Stéphanie 2003-ban végzett a Belga Királyi Konzervatóriumban, de soha nem vált meg másik szerelmétől, a színháztól sem. Mindkét műfajban játszik és alkot, tehát nem csak színész és énekes, de darabokat és dalszövegeket is jegyez. A kabaré és a sanzon kezdetektől közel áll hozzá, a gyökerekhez eddig megjelent albumain többé vagy kevésbé, de mindig ragaszkodik. 2004-ben első díjat nyer a francia Zenei Tanács által kiírt versenyen, ugyanebben az évben pedig már részt vesz a rendkívül nagy presztízsű, Halles de Scharerbeek-ben tartott Francia Sanzon Biennálén, ahol második lesz. A következő év márciusában stúdióba vonul, szeptemberben pedig már belga, francia és quebec-i turnéval népszerűsíti „Nyitott szívvel" (A coeur ouverte) című albumát. Pályája meredeken ível felfelé, egymást követik a nyertes fesztiválok és a sikeres turnék, majd újabb lemez. „Jól éreztem magam mások bőrében – írja magáról és a színházról. – Úgy akartam élni, hogy egyszerre több ember legyek, fel akartam fedezni különböző élet-, idő-, tér- és helyritmusokat. A színpad ezt megadta nekem. A színház felé indultam, de a zene jött felém."