GOTTARDO 2016 — Kiállítás a világ leghosszabb vasúti alagútjáról

Foto (c) AlpTransit Gotthard Ltd.A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben 2016. szeptember 28-ig, keddtől-szombatig, 10 és 16 óra között (1027 Bem József utca 20.) láthatjuk a Gotthard Bázisalagút (Gottardo) építésének történetét és terepasztalnyi modelljét.

A kiállítás megnyitóján meghallgattuk a Swiss Alphorn Academy (Svájci Kürt Akadémia) zenekarának különös hangversenyét, majd Vitézy Dávid, az MMKM főigazgatója mutatta be Jean-Françoise Parozt, Svájc nagykövetét és Filippo Lombardit, a Külföldön Élő Svájciak Szervezetének alelnökét, a svájci parlament tagját. Vitézy elmondta, hogy gyerekkorában sokat vonatozott Svájcban.

A nagykövet örömmel vállalta, hogy a kiállításon egy darabka Svájcról beszámoljon, egyben felhívta figyelmünket a Hibernia Kiadónál frissen megjelent, alpesi tájakról szóló útikönyvre. (Erről külön írunk.) Idén, június elsején készült el a 17 évig épült, 57 kilométer hosszú svájci Gotthard-alagút, amely hatalmas 21. századi ipari és mérnöki csúcsteljesítmény. Tanúja lehetett Niederhauser úr is, aki 30 évig mozdonyvezetőként szolgált a szakaszon. Az olasz és a német országrészeket, azaz Északot és Delet köti össze, valójában egész Európa mobilitását segíti. Az építésnél több mint 28 millió tonna sziklát termeltek ki, aztán ennek jelentős részét beton formájában visszaépítették a hegybe. A Gottardo nem csupán a világ leghosszabb, hanem a világ legmélyebb vasúti alagútja is. Mintegy 2600 svájci és külföldi szakember tudását egyesítették a kivitelezésnél. A menetrendszerű személyi közlekedés számára 2016 végén lesz elérhető.

Filoppo Lombardi úr sokat beszélt az országról és kapcsolatairól. Svájc nemcsak Tell Vilmos nyiláról és almájáról híres. 1213-ban Uri kanton területén épült az első híd ott, ahol ma a Gotthard-híd kezdődik. A Habsburg Birodalom annak idején pénzt szedett a használatáért (mindenütt volt hídpénz). Schwitz, Uri és Unterwalden kantonok egyesítése új korszakot nyitott Svájc történetében. A magas alpesi hegyek egykor szétválasztották, ma összekötik az embereket – ez a Gottardo-alagút haszna, ugyanakkor Európa vérkeringését gyorsítja, egy órával hamarabb lehet minden irányból Zürichbe eljutni. A svájci vonathálózat továbbá a legsűrűbb a világon: a közúti közlekedés 70%-a vasúton, 30%-a az autóúton történik – gazdaságosan és környezetkímélő módon. Svájc és Magyarország százéves kapcsolatát szintén most ünnepelhetjük. A Stadler cég jelenleg is szállít vonatokat hozzánk. 2019-től be fogják vezetni az első alacsonypadlós vonatokat. A Svájci Szövetségi Vasút (SBB) 2012-ben írta ki a pályázatot a vasúti szerelvényekre, amelyet a Stadler nyert meg. 29 darab 11 részes EuroCity 250-es villamos motorvonat közlekedik 249 km/óra sebességgel. A flotta a Stadler bussnongi telephelyén, a forgórészek pedig Winterthur üzemeiben készülnek. Itt most működő modellvasút mutatja be a Gottardo pályáját – gyerek és felnőtt örömére.

Lombardi úr megemlékezett a Svájcból elszármazott Ganz Ábrahámról (1814-1867), a vasúti kerékgyártás úttörőjéről. A 19. századi feltaláló és gyáros Embachból érkezett Magyarországra. Ő szabadalmaztatta és értékesítette a kerekeket az Európa-szerte bővülő vasúttársaságoknak. Az egykori öntőmester a tömegtermeléssel hamarosan Magyarország leggazdagabb embere lett. Halála után a veje, Mechwart András mérnök vette át az üzem vezetését. Az öntöde az 1960-as évekig működött.

Ganz Ábrahámról tudni kell (bár erről most nem volt szó), hogy Zürichben tanulta a vasöntést. 1841-ben, európai vándorlásai után érkezett Pestre. 1844-ben önálló öntödét alapított. 1848-ban a szabadságharcosok számára (Gábor Áronnal) ágyúkat öntött, ezért a bukás után bebörtönözték. 1853-ban alapította meg gyárát, amelyben kéregöntéssel készítette el a vasúti kocsik kerekét. Hamarosan a világ minden tájáról megrendeléseket kapott. Később hídszerkezeteket, malomipari gépeket, városi kandelábereket, harangokat is gyártott. Mechwart András mérnökkel tökéletesítette a technológiát. 1855-ben, 1867-ben Párizsban, 1862-ben a londoni világkiállításokon aranyérmet szereztek a munkái. 1863-ban Pest díszpolgárává választották. Ekkor már 371 munkással dolgozott. Közkórházat és árvaházat alapított, nyugdíjbiztosítást kötött a dolgozói számára. A túlfeszített munkától 53 éves korában elhunyt. Utóda, Mechwart András 1900-ban már hatezer embert foglalkoztatott a Ganz Gyárban.

    Az Öntödei Múzeum a kéregöntöde eredeti csarnokában kezdett működni. 2006-tól állandó kiállításon Ganz életpályája mellett időszaki tárlatokon mutatta be a magyar vasöntészet 19. századi remekműveit. Az épületet 1969-ben nyilvánították ipari műemlékké.

Néhány szót megér az alpesi vagy havasi kürt is: Az Alpokban élő pásztorok korai távközlési eszköze valószínűleg a kelták vándorlásával terjedt el, a jószág terelésére vagy a lakosság harcba hívására szolgált. A hegyiek ezzel a fából készült hangszerrel akár 10 kilométernyi távolságra tudtak üzenni a völgyekben vagy a szomszédos hegyekben élőknek. Ma Svájc szimbóluma lett a pipa alakú, 2-3 m hosszú fúvós hangszer, amit Ausztriában, a skandináv hegyekben és a nyugati szláv területeken is használnak. Első írásos említése csak a 16. századból származik. A svájci kürtöt lucfenyőből készítik, rendkívül simára csiszolják, és két fél darabból ragasztják össze, végül lakkozzák (80 munkaórát is igénybe vehet a megmunkálása). A száj mozgatásával képzik a különböző hangokat – nem nagy terjedelemben. Igen hasonlatos hangszer a didzseridu (digeridoo) is, az ősi ausztrál bennszülöttek fafúvós alkalmatosságára, amit viszont nem munkálnak meg, hanem készen szerzik a termeszek által kifúrt fatörzsekből. Szabálytalan alakja miatt többféle hangzása lehetséges. Modern dzsesszzenekarok előszeretettel használják az együttesben.

DOBI ILDIKÓ