Gyurcsány Ferenc a Békelánc demonstráción beszélGyurcsány Ferenc a Békelánc demonstráción beszél

Gyurcsány Ferenc vezetõ MSZP-s politikai személyiségekkel részt vett a Duna partján a Bronzcipõ emlékmû mellett tartott Békelánc felvonuláson (2007-05-09). Az államfõt a parlamenten kivüli ellenzék itt tojásokkal dobálta meg, de a rövid ünnepségre ennek ellenére sor került, ahol beszédet mondott, melyet szokásunk szerint szószerinti leiratban közlünk.

 

  Gyurcsány Ferenc a Békelánc demonstráción beszélGyurcsány Ferenc a Békelánc demonstráción beszél

Gyurcsány Ferenc vezetõ MSZP-s politikai személyiségekkel részt vett a Duna partján a Bronzcipõ emlékmû mellett tartott Békelánc felvonuláson (2007-05-09). Az államfõt a parlamenten kivüli ellenzék itt tojásokkal dobálta meg, de a rövid ünnepségre ennek ellenére sor került, ahol beszédet mondott, melyet szokásunk szerint szószerinti leiratban közlünk.

 

A Parlamenten kivüli ellenzék megmozdulását a rendõrség feloszlatta és néhány embert rendzavarás szabálysértése miatt elõállított.

Kedves Barátaim!

 

Van egy közös álmunk. Van egy álmunk, hogyha eljön az idõ, akkor belenézhessünk gyermekeink és unokáink szemébe. És ha megkérdeznek bennünket, hogy: Mondd apa, mondd anya, mondjátok, megtettetek-e mindent akkor, amikor meg kellett tenni, akkor ne kelljen habozni és azt mondhassuk nekik: Igen, megtettük. Megtettük. Volt bátorságunk szembemenni a gonosszal. Volt bátorságunk rátalálni a jóra. Volt bátorságunk nem megijedni, volt bátorságunk megfogni egymás kezét. Megfogjuk és azt mondjuk, hogy nem engedjük el többet, mert nem elég a nemzetrõl beszélni, nem elég a nemzetrõl naponta papolni. A nemzet azt jelenti, hogy van bátorságom hozzáfordulni és azt mondani, hogy összetartozunk. Összetartozunk akkor is, ha ezerféleképpen gondolkodunk a világról, de van valami, amit soha nem engednék megkérdõjelezni: azt, hogy felelõs vagyok nemcsak magamért, hanem érted is. És ha kell, akkor tûzbe megyek érted, hogy az lehessél, aki vagy. Hogy ne kelljen annak megfelelned, amit mások diktálnak neked. Mert olyan világot szeretnénk Magyarországon, ahol nem mások mondják meg, hogy hogyan kell magyarnak lenni, mert magyarságunk, emberségünk, demokratikus meggyõzõdésünk és humanizmusunk magunkból fakad.

 

Megértettük, hogy mirõl szól a XX. század. Megértettük, hogy azok, akik elfelejtenek szeretni, akik elfelejtenek megérteni, azok elõbb-utóbb gyûlölni fognak – és mi nem gyûlölni akarunk. Nem fogjuk gyûlölni azokat sem, akikkel vitánk van. Nem fogjuk azokat sem gyûlölni, akik fújolnak, nem fogjuk azokat sem gyûlölni, akik úgy gondolják, hogy egy megoldás van: megdobálni bennünket. Mert ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel, ha megdobnak tojással, akkor mondd azt: inkább elviselem azt a méltánytalanságot, de meg fogom védeni az országot attól, hogy a félelem legyen úrrá, hogy magyarázkodni kelljen azért, mert szeretek magyar lenni.

 

Akinek csak ahhoz van bátorsága, hogy dobjon, és gyáva ahhoz, hogy beszéljen, az nem demokrata. Aki demokrata, az azt mondja: összetartozunk. Összetartozunk sokféleségünkben is, de leginkább emberségünkben tartozunk össze. Boldogok szeretnénk lenni. Boldogok egy olyan világban, amelyben tudjuk, hogy nekünk is van felelõsségünk. Nincs aki megvédjen bennünket. Mi is Magyarország részei vagyunk. Amit mi nem teszünk meg, azt nem teszi meg más. Nem lehet megengedni, hogy Magyarországon a türelmetlenség, az intolerancia, az elfordulás és a gyûlölet legyen az úr. Mi alakítjuk Magyarország képét, én pedig Magyarországon a szeretet országát, a megértés országát, a demokrácia országát szeretném és ezt ajánlom valamennyi honfitársunknak. Azoknak is, akik egyetértenek, és azoknak is akik vitatkoznak velünk.

 

El lehet dönteni, hogy ki mit szeretne látni a mögöttünk hömpölygõ folyamban. Demokratikus európai nemzeteket összekötõ, életet adó vizet, vagy származásuk, hitük, meggyõzõdésük okán ártatlan magyarok százainak, ezreinek sírját.

 

Magyarok, döntsétek el! Döntsétek el, hogy megtanultátok-e a leckét. Hogy érzitek-e, hogy azokban a cipõkben, amelyeknek bronz másolatai itt sorakoznak, azokban eleven, érzõ emberek, fiatalok és öregek voltak, akik élhettek volna még. Akiknek egyetlen egy bûnük volt, az, hogy azt mondták róluk: máshonnan származnak, mint mi magyarok. Pedig ugyanonnan származnak. Mindannyian ennek a világnak, a teremtõnek a gyermekei vagyunk és jóra születtünk. Nincs okunk tehát a rosszat, a gonoszat választani.

 

69 évvel ezelõtt, 1938. május 8-án az elsõ zsidótörvényeket tárgyalták ebben a Parlamentben. És felállt Vázsonyi János képviselõ és azt mondta: a parlament nem lehet a mi ítélõszékünk, a parlament nem lehet vérbíróság, nem akarom azt mondani gyermekeimnek, hogy másodosztályú polgár vagy. Élni szeretnénk, egyenrangúan ebben a hazában. Az akkori magyar parlament és kormány nem megfogta polgárai kezét, hanem eltaszította õket.

 

Azt ígérem nektek, hogy megfogjuk valamennyi polgárunk kezét, hogy összetartjuk ezt az országot és nem engedjük meg, hogy a dühöngõ hazugság legyen úrrá. Mert mi vagyunk többen, mert ti vagytok többen.

 

Sokan, akik az életet tartják többre, az elmúlt hónapokban féltek és azt kérdezték: Mondjad miniszterelnök úr, mondjad Feri, mi mikor megyünk ki? És azt mondtam, hogy várjatok. Várjatok. Mert az indulattal szemben nem lehet az indulatot, a türelmetlenséggel szemben nem lehet a türelmetlenséget állítani. Eljön majd a mi idõnk és azok, akik ma kiabálnak, szomorúak lesznek, mert újra veszíteni fognak. Ti pedig, akik hisztek Magyarországban, gyõzni fogtok.

 

És eljött az idõ. Eljött az idõ, amikor ki lehet jönni az utcára és azt lehet mondani, nem félünk többet. Nem félünk, mert ebben az országban otthon vagyunk. Ti is otthon vagytok, mert ez mindannyiunk országa.

 

Kedves Barátaim, kedves Honfitársaim.

 

Sípolással, füttyel, elfordulással, megalázással kezdõdik, aztán gyilkolásban folytatódik. Majd marad a szégyen, amely már közös. A szégyen, amely túlmutat azon, aki fölemelte a kezét és lesújtott. Hát ha kell, akkor szégyellem magamat azok nevében is, akik nem tudták, hogy van egy parancs, ember és Isten parancsa, az élet védelme, méltóságának megõrzése. Ezen parancs nevében ígérem nektek, hogy ebben az országban a nyugalom, a megértés, a béke, az egymásra találás és a kézfogás lesz az úr. Ez az úr legyen mivelünk.

 

Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük