Házi Feladat és Tanári Alkalmasság

Házi feladat többféle(!), ócsított áron a tesóban kapható!

Az érettségikhez egyre közelebb keveredve bizton állíthatjuk, hogy sokan kezdenek bele hétköznapi házi-feladataikba. Azon feladatokról van ez esetben szó, melyet a tanár ró a diákságra, és amelynek szerepéről sokan sokféle véleménnyel bírnak. Van, aki szerint teljesen felesleges, mert a diák azért van az iskolában, hogy ott tanulja meg a szükségeseket. S van természetesen olyan vélemény, hogy a házikra márpedig szükség van, mert elmélyíti, és gyakoroltatja az iskolában tanultakat.

Házi feladat többféle(!), ócsított áron a tesóban kapható!

Ezen vélemények mindegyikében van nyilvánvaló igazság, és alighanem iskolától, tantárgytól, és nem utolsó sorban a tanártól is függ, melyik esetben merre érdemes billenteni a mérleget. Egy esetben azonban szinte biztosan a házi feladatok felé fog billenni a mérleg. A felnőtt-oktatásban, a levelező képzésben. Ilyenkor szinte az egész képzés alapját az a munka szolgáltatja, melyet a diák otthon végez el. A tanár-diák kapcsolat sokkal inkább konzultatív jellegű, mivel a találkozások erősen korlátozottak. Mind idejükben, mind számosságukban.

Ilyenkor látszólag a tanár felelőssége kisebb a képzésben, hiszen felnőtt, személyiségükben érettnek tekinthető emberek képezik a diákságot. Az, hogy ez mégsem egészen így van, jól mutatja, hogy a felnőttek képzésére készülőket számos országban, és hazánkban is speciális tanárképző kurzusokon tanult tanárok közül választhatják ki az iskolák. A feltételes mód azonban legtöbbször az is marad. Olyan feltétel, melyet az iskola vagy kitölt tartalommal vagy nem. Szeretnénk természetesen hinni, hogy igen, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az iskolák és tanárok egyaránt beletévednek abba a csapdába, melyet az előzőekben jelzett látszat jelent.

Márpedig a tanár felelőssége ilyenkor nem kisebb, hanem legalább akkora, mint a gyermekek, a fiatalabbak képzésekor. Beleértve az iskolán kívül megoldandó feladatok alkalmazását is. Mert amíg a nappali képzésben a tanár-diák kontaktus elvben mindennapi lehet, addig a levelező képzésben ez nincs így. Az egyik alkalommal elkövetett esetleges hibát nem napokon belül, hanem csak nagy késéssel lehet korrigálni. Akkora késéssel, hogy gyakorlatilag korrigálhatatlan. Ha ilyen esetben a tanár felkészületlen, az az egész képzésre rányomja bélyegét. Miközben a felnőttként a képzésnek kiszolgáltatott diák sokszor éppen úgy hallgat, mint fiatalabb társai. Mert a kiszolgáltatottság nem egy esetben éppen akkora, ha jellegében más is.

Mert nyilvánvaló, hogy amennyiben egy megkésve megszerzett érettségi, szakmunkásvizsga teljesítése egzisztenciális kérdés, akkor ez jelentősen csökkenti az asztalra csapási vágyat a tanár mégannyira nyilvánvaló képzetlensége esetében is. Különösen a képzés szempontjából teljesítendő, de a vizsgán nem súlypontos tárgy esetében. Például ilyen lehet az informatika egy általános érettségi esetében, amikor is a vizsgára bocsátás feltétele a tárgy teljesítése, de abból érettségit nem kíván tenni a „jelölt". Sajnos ilyenkor akár hallgatólagos megállapodás is kialakulhat a diák és tanára között. A diák nem feszegeti a tanár felkészültségét, és cserébe a tanár alanyi jogon mindenkit átenged. Csak eztán bármely irodában a számítógépek istene óvja az így papírt szerzett dolgozótól az informatikai eszközöket. Még akár takarítónőként is, mert a legnagyobb jóindulattal is kárt okozhat az alapvető ismeretek hiánya miatt.

Ennek ellenére a tanárként és talán informatikusként is inkompetens tanár és diákjai körül csendben csoboghat a langyos víz. A langymeleg áramlások záloga az említett kölcsönös meg nem támadási szerződés, és a felek önismerete. Az utóbbi lehet a szűkebb keresztmetszet. Különösen akkor, ha a levelező képzésben távházifeladatokkal operáló, és a képzés érdemi részét egyfajta hakni-fellépésként kezelő tanár bizonyítani szeretne. Valószínűleg elsősorban önmagának, hiszen a személyes alkalmatlanság teljes öntudatra ébredése egy tanárban mégsem lehet teljesen kellemes érzés. Persze ilyenkor sem tud meghasonlani, és sem tárgyi tudása, sem az ennek megszerzésében való megfeneklettsége nem változik. Ám mégis kell valami önigazolás a tanári léleknek. Maradnak a különböző pótcselekvési mintázatok, melyek közül a közvetlen, decibelben megnyilvánuló, illetve a közvetett, például az ötletszerű osztályzásokat követő kollektív lesajnálásban jelentkező arrogancia mindig kéznél van.

Az iskolai életből bizonyára sokan tudnának a legkülönbözőbb tárgyak oktatására felbuzdult tanárokra példát találni. A könnyebb behatárolhatóság szempontjából egyfajta esettanulmányként vegyünk végig egy példát. A már említett informatika tárgyköréből. Egyrészt, mert a minap egy ilyen példához ténylegesen szerencséje volt az e sorokat szövegszerkesztőbe rovónak. Másrészt azért, mert az informatikai feladatokra teljesen ráillik, hogy már a feladat kiadása is minősítő erővel bír. A konkrét megfogalmazás, de még az eljuttatott feladatott rejtő dokumentum is jellemezheti a házi feladatot elküldő tanár hozzáértését, tanári felkészültségét. Mert akkor, ha a feladat például .shs kiterjesztéssel érkezik, már tudhatunk valamit. A tanár valószínűleg semmibe veszi diákjainak netbiztonságát, mivel ez a formátum (Shell Scrap Object File) igen alkalmas lehet különböző vírusok, férgek célba juttatására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanár vírusokkal bombázza diákjait, de azt igen, hogy a rejtett tanterv, az informális kommunikáció során egy sajátos, megengedő netkommunikációs szokást sugall. Ami, ismerve az internet világát, valószínűleg nem megfelelő üzenet egy informatikatanártól.

Természetesen azt is jelenti, hogy a tanár számára csak a Windows a létező informatikai környezet, mivel ez az a fájlformátum, mely más esetben nem feltétlenül tekinthető információhordozónak. Esetünkben ez csak azért nem valósul meg, mert a küldött fájlban megtalálható volt a feladvány RTF-formátumban, és ettől kezdve a tartalom nyílt titok, még Linux-on is. Csak egy fájltartalmat megmutató nézegető és az RTF-tartalom kimásolása kell egy szövegfájlba. Igazén egyszerű, és platformsemleges megoldás a tanár részéről. A rejtett tantervbe tehát a netbiztonsági lazaság mellé a platformfüggés dicsérete is felsorakozhat.

Maga a feladat megfogalmazása látszólag különben szakszerűnek tűnhet. Nem túl hosszú, tehát álljon itt egy ilyen példa bemutatására alkalmas pár mondatos szöveg: „Készítsen saját adatbázist, melynek adattáblája minimum nyolc mezőt és minimum húsz rekordot tartalmaz! Az adatbázisban feldolgozhatja a saját könyvtárát, saját video-tárát, vagy bármi mást, amit rendszerezni szeretne. A táblázatban legyen elsődleges kulcs. A nyolc mező között kell, hogy legyen minimum egy-egy számtípusú, szövegtípusú pénznem, dátum/idő típusú, és logikai. Az adatbázis neve legyen az Ön vezetékneve."

A fenti kiírásból az adatbázis elnevezésére vonatkozó utolsó ponttal, az elvárt különböző típusokkal, a kulcs használatával nincs is semmi gond, hiszen egy levelezős diáknál ezekkel több minden ellenőrizhető. Például, hogy létre tud hozni adatbázist, ismeri a mezők használatának szabályait, azokat okszerűen alkalmazni tudja, és kulcsot is tud definiálni. Kérdezhetnénk tehát, hogy akkor hol a gond? A gond egy ilyen esethez hasonlatos feladatleírásnál, a szakmai trehányság, aminek következtében egy ilyen feladatmegfogalmazás megannyi félreértésre adhat okot. S ami miatt még egy olyan iskolában sem lenne megengedhető, ahol a tanár és diák az iskola számítógépét használva pontosan tisztában van a rendelkezésre álló informatikai lehetőségekkel. Ami levelező oktatásnál nem teljesen van így, mivel a Microsoft Office -tól az OpenOffice.org világán át a mySQL-ig még egy otthoni PC-n is elég széles az adatbáziskezelők palettája.

Így joggal hiányolható az, hogy milyen adatbázis-kezelő program mely verziója az, melyen a megvalósítást várja a tanár. Ez levelező képzésnél mindenképpen elvárható, de egy nappali képzésben az iskola eszközparkját használva is egyfajta szabatosságra mutat példát. Márpedig a tanári példamutatás ebben is szerepet kaphat. Tehát az informatikától elvonatkoztatva is megállapítható, hogy egy otthonra feladott feladat megfogalmazása ne legyen pongyola. A diák ugyanis nem feltétlenül gondolatolvasó, és utólag sokkal kínosabb megmagyarázni, hogy a tanár mire gondolt, amikor azt hitte, hogy a diák majd arra gondol, hogy … Ez utóbbit egy további kitétellel is megelőzhető. Például azzal az egyszerű félmondattal, hogy „munkájáról készítsen szöveges ismertetést". Melynek előzetes elvárása a diákot rendezett és dokumentált munkára szólítja fel. A tanár pedig utólag képet alkothat arról, hogy a diákja milyen eszközt használt, és nem nagy tévedéssel a használat hatékonyságáról is.

Ha ugyanis az elvárt környezet megjelölése, és az elvárt dokumentáció igénye nem előre rögzített, akkor a teljesítésnél tulajdonképpen bármely megoldást el kell fogadnia, és a tanár feladata erre felkészültnek lenni. S bár nagyon jó lenne az, ha egy informatikatanár a világ összes informatikai környezetének összes verzióját ismerné, ez aligha tekinthető emberileg teljesíthetőnek. Ezen ismeretek hiányát sem róhatjuk fel tehát, mert nem volna tisztességes. De, ha a felkészületlenséget, a pongyolaságot sugalló feladat megoldását különben tartalmazó küldemény „kézhezvételét" követően reklamálja meg a diáknál, hogy miért nem egy bizonyos adatbáziskezelő adott verziójával készült, valamint azt, hogy miért nem küldött dokumentációt a diák, az a tanár részéről nem tekinthető tisztességesnek.

Az informatikai házi feladat ez esetben példaként szolgált, de hasonló eset lenne, ha verselemzést adnának fel, a vers megadása nélkül. Természetesen utólag közölve azt, hogy „jó, jó, de miért nem József Attila". S egy füst alatt elégtelent is adva esetleg. Minden ilyen, és hasonló esetben, elkezdhetünk kételkedni abban, hogy az illető tanár mennyire alkalmas a vállalt feladatra. Különösen, ha egy adott tanárnál nem egyedi indiszponáltságként lép fel, hanem időről időre vét hasonló bakikat. S amikor a felnőttoktatás vagy akár a minap hasábjainkon említett szakképzés (http://www.euroastra.hu/node/37751 ) problematikájáról szó esik, de még a távoktatási modellek esetében is, érdemes lehet az oktatási feladatot csak érintőleg, fél kézzel kezelő tanároknak is gondoskodni az okszerű továbbképzésről. Végszükségben pedig tanításon kívüli más megélhetési lehetőségről.

Simay Endre István