Hazudozunk?

Hazudni rút, ez ellen a morál, a társas illem egyként perorál (szónokol), írta Arany János Ars poétikájában. Látszólag így van. Hiszen még a hazugság szót sem szeretjük, mást mondunk helyette. Félrevezetés, mellébeszélés, ferdítés, koholmány, kamu, blöff, valótlanság, hamisság, képmutatás, hirtelen ezek jutnak az eszembe.

Hazudni rút, ez ellen a morál, a társas illem egyként perorál (szónokol), írta Arany János Ars poétikájában. Látszólag így van. Hiszen még a hazugság szót sem szeretjük, mást mondunk helyette. Félrevezetés, mellébeszélés, ferdítés, koholmány, kamu, blöff, valótlanság, hamisság, képmutatás, hirtelen ezek jutnak az eszembe. 

   Ha otthon szól a telefon és egy nemszeretem ember akarna velem beszélni, azt mondom a feleségemnek: vedd fel és mondd azt, hogy a piacra mentem. És nem: hazudjad azt, hogy a piacra mentem. Tehát kerüljük még a szót is. Azért néha elkerülhetetlen, sőt társadalmilag elfogadott a hazudozás. Sorolom a példákat.

   Van például védekező hazugság. Tanár úr kérem, én készültem. Bocsánat főnök, azért nem értem be időben mert koccanásos balesetem volt. Kések a lakásfestéssel, haza kell utaznom, nagyon beteg a nővérem.

  A tapintatos hazugságról se feledkezzünk meg. Dehogy súlyos a betegséged, pár hét múlva már együtt teniszezünk. Miért mondod, hogy görbe a lábad? Én gyönyörűnek találom. Milyen finom ez a töltött csirke, ugye máskor is főzöl?

   Létezik megállapodáson alapuló játékos hazugság is. Albee „Nem félünk a farkastól" c. drámájában Martha és George azt találják ki, hogy gyermekük van. Így próbálják elrejteni,  leplezni társas magányukat. Persze ez veszélyes is, nehéz az arany középutat a játékos hazugságnál megtalálni. Szeplőinknek nem sikerül és ez tragédiába torkollik.

   Aztán van olyan helyzet, amikor minden szereplő tudja, hogy amit állít, az nem igaz, vagy nem így igaz, vagy nem pontosan igaz. Elegendő, ha a tévéből, rádióból, sajtóból ömlő árút vagy szolgáltatást ajánló dömpingre, csodaszerekre, rejtélyes gyógymódra, garantált fogyásra utalok.

   Önfeláldozó hazugság is létezik. Verdi Traviatájában Violetta azt hiteti el Germonttal, hogy már nem szereti. Így próbálja megmenteni szerelmét a családi botránytól és a szenvedéstől halálos betegsége miatt.

   Nagyot mondani is lehet. Ugyan ki haragudna Háry Jánosra, vagy Münchhausen báróra? Vagy arra a fiatalemberre, aki háromszoros magyar válogatott focistának vallja magát a lányok társaságában, pedig az NB. III.-ban domborít. Nem árt vele senkinek.

   Árt azonban az a szélhámos, aki jómódú nőtlen vállalkozónak hazudja magát, halálosan szerelmes lesz pillanatok alatt bármelyik nőbe, akitől aztán pénzt, értéket csal ki. Ha elcsípik és első lépésben tanúként hallgatják ki, akkor köteles igazat mondania. De ha már vádlott, akkor hazudhat, maga ellen nem köteles vallani. Furcsa.

   Ritkábban létezik vágyteljesítő hazugság is. Tipikus példája Rossellini híres filmje, a Rovere tábornok, Vittorio de Sica főszereplésével. Olaszország német megszállása idején egy piti csaló kiadja magát a hős Rovere táboroknak, aki partizánoknak gyűjt adományokat. A pénzt elsikkasztja. Elfogják a németek. De nem vallja be kilétét és a valódi Rovere tábornok helyett őt végzik ki. Így lesz valóban hős.

   A pletyka kis hazugság. De ha eltitkolják előlünk a valóságot, akkor megindul a pletyka. Ha csak azt olvassuk, hogy ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás, akkor nem tudjuk, hogy a bankvezér tíz milliárdot, vagy száz milliárdot sikkasztott. Bármit elképzelhetünk róla. Még azt is, hogy ártatlan.

   Szóval életünket átszövi a hazugság. Csak nem szabad a nevén nevezni. Ahogy Arany János írja idézett költeményében: Nem csak szabad, szükség füllenteni. Olvassuk végig Vojtina Ars poétikáját. Hosszú elbeszélő költemény. De megéri.

Láng Róbert