Hippokratész és a hálapénz

A gyógyítás története egyidős az emberiség történetével. Már az őskorban is akadtak olyanok, akik igyekeztek meggyógyítani beteg társaikat, varázslóknak hívták őket. Az ókorban a papok vették át a gyógyítók szerepét, az orvoslást eleinte a templomokban végezték. Kivételt képezett Kína, ahol már a Sang-dinasztia idején ( időszámításunk előtti II. évezred) képzett orvosok gyógyították a betegeket, a királytól kapták a fizetésüket. (Császárok csak jóval később uralkodtak Kínában.) Egyiptomban Tutanhamon fáraónak saját orvosa volt.

A mai értelemben vett világi orvoslás Görögországban alakult ki. Csak orvosi iskolát végzett személyek gyógyíthattak. Hippokratész volt az első orvos, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapjait. Ezek egy része még ma is érvényes. Hivatásuk megkezdése előtt az ókori orvosoknak esküt kellett tenniük, ez a hippokratészi eskü. Ettől jelentősen eltér a mai orvosi eskü, amelyet a végzett magyar orvostan

hallgatóink tesznek diplomájuk átvételekor. Nézzük az eskü pontos szövegét:

„Esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Egyetemem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.”

Látható, az eskü szövegében szó sincs hálapénzről, talán ez majd változik az új elveknek megfelelően. Az eredeti hippokratészi esküben viszont sűrűn szerepel a pénz, a vagyon. Néhány idézetet kiemelek:

„Tanáromat akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom.”

„Utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul.”

„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.”

„ Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, akár szabadok, akár rabszolgák.”

Korunk és a hippokratészi eskü születése óta nagyjából 2400 év telet el, érthető, hogy a szöveg módosult. Azért érdekes, hogy a társdalom, az oktatás, az orvosok és a betegek kapcsolata milyen változásokon ment keresztül.