Hõsök tere ?az ország májusfája avagy ünnep politikusok nélkül.
3 perc olvasásMikor legutóbb május elsején a Hõsök terén jártam – nagyon rég volt már, több, mint negyed évszázada- felvonulni jöttem, illetve hoztak a szüleim. Akkor a május elseje azt jelentette, hogy sokat fogunk menni, és állni, és várni, és estére fájni fog a lábam. De legalább kapok lufit, és integethetek a bácsiknak. Azoknak a bácsiknak, akik fentrõl integettek nekem. Most egyedül jöttem, nem felvonulni, hanem a tavasz, a szerelem fáját, májusfát állítani.
Mikor legutóbb május elsején a Hõsök terén jártam – nagyon rég volt már, több, mint negyed évszázada- felvonulni jöttem, illetve hoztak a szüleim. Akkor a május elseje azt jelentette, hogy sokat fogunk menni, és állni, és várni, és estére fájni fog a lábam. De legalább kapok lufit, és integethetek a bácsiknak. Azoknak a bácsiknak, akik fentrõl integettek nekem. Most egyedül jöttem, nem felvonulni, hanem a tavasz, a szerelem fáját, májusfát állítani.
Május elsején, a Hõsök terén állították fel az ország májusfáját, az Európai Unióba lépésünk, harmadik évfordulója alkalmából. A nagy fa mellett 12 kisebb is található, melyek az EU országait jelzik.
A középen álló, 14 méter magas fa, egy nyolcszögletû talapzatban van, melynek oldalán mind a 3175 magyar település neve olvasható volt.
Volt, aki saját ?májusfával" érkezett. Minden bizonnyal nem érezte jól magát e vállalkozó kedvû úr, s észrevette azt is, hogy a körülötte levõ emberek nem a politika miatt jöttek ki ide, mert hamar feladta, és odébbállt.
Keleti Andreáék nem csak a színpadon ropták, lejöttek a színpadról, és táncra perdítették a vállalkozó kedvû embereket. Megjegyzem, nem kevés sikerrel.
E közös táncot késõbb más tánccsoportnak is sikerült elérnie. Táncolt itt együtt, fiatal, idõs, fiú, lány, unoka, nagyszülõ, idegen emberek, egymás kezét fogva körbe-körbe.
A kicsi fákat, melyeket óránként állítottak, óra egész elõtt kicsivel ledöntötték, hogy könnyebb legyen díszíteni A ?gólyalábas nyakiglábak" vezényletével, körbetáncolták elõbb a nagy fát, majd a még fel nem díszített kicsit is. Elõször a meghívott vendégek tûzték fel a szalagot, majd mindenki, aki szerette volna. Egészen pici emberkétõl kezdve, idõsebb, kutyával érkezõ úrig dolgoztak azon, hogy ez a fa is megkapja kiérdemelt ékét.
Óránként a májusfákhoz gyûltek az emberek, részt véve a díszítésben, s felállításban – voltak párok, kik kihasználva az alkalmat meg is csókolták egymást, bízva abban, hogy szerelmük hosszú, és boldog lesz -majd kicsit szétszéledve hallgatták a zenét, s figyelték a táncot, hogy következõ óránál ismét összegyûlhessenek, egy újabb fa díszítésére.
Jól éreztem magam, és sajnálom, hogy nem tudtam végig maradni. Jó volt látni az embereket, ahogy közösen tudtak táncolni, ünnepelni. Ezek a fák ma délelõtt valóban a tavasz, a szerelem, s a vidámság fái voltak.
Németh Krisztina