Hullarablók – avagy a sírokat hivatalból megbecsteleníteni még mindig tudjuk
6 perc olvasás 
Az Új köztemető parcellatérképe
Az embert részben az tette emberré, hogy megtanulta tisztelni halottait. Pontosabban: a társadalom fejlődését azzal mérhetjük, miként bánik halottaival. A halott emberrel. Azzal, aki már nem él, és – bűneitől függetlenül – maga az ember mivolta szorul tiszteletre. UPDATED: 2008-06-05 14:48:33
Az Új köztemető parcellatérképe
Az embert részben az tette emberré, hogy megtanulta tisztelni halottait. Pontosabban: a társadalom fejlődését azzal mérhetjük, miként bánik halottaival. A halott emberrel. Azzal, aki már nem él, és – bűneitől függetlenül – maga az ember mivolta szorul tiszteletre. UPDATED: 2008-06-05 14:48:33
Az 1945 utáni években ezt egyáltalán nem tartották tiszteletben a hivatalos politika részéről. A halálraítélteket éppen ugy kaprták el, megbecstelenítve titokban, mint a legsötétebb korokban. Se teste, se neve, se emléke ne maradjon. Hasonlóan becstelenítették meg az ellenséges katonák sírjait is. Ami pedig nagyon is új tulajdonsága a társadalomnak. A történelem korábbi koraszakaiban nem volt ritka a legyőzött elnnség vezéreinek vagy halottainak tisztességes emberi eltemetése a legyőzők által.
Sokan egyszerűen ember emberi mivolta iránti kegyeletből éppen úgy védték a második világháborús német katonák sírjai, ugymint a magyar honvédeket, vagy akár sok helyen az oroszokat is.(hangsúlyozom a tányleges írokat és nem a "emlékmű állító különítmény által ezerszámra állítgatott " tucat szovjet hősi emlékműveket… Elvégre érző létező emberek voltak, akik haláluk után senkit sem bántanak. Nekik is voltak érzéseik családjuk. Bűneik, amiért megbűhődtek, de erényeik tisztességük és becsületük is. Az ember nem Isten, nincsen joga végérvényes ítéletet mondani senki felett. Akkor különösen nem, ha az illető már halott. Vagy halálnak halálával bűnhődött valós vagy vélt tetteiért.
2006 novemberAz 1945-tel és az 1956-al kapcsolatos perekben sok halálos ítélet született. A kivégzetteket pedig az Új köztemető szemétdombján kaparták el. Egyeseket mint Nagy Imrét, vagy Maléter Pált halálban is bizonyítottan megbecsetelenítve.
A rendszerváltozás után elindult egy folyamat. Megpróbálták azonosítani az áldozatokat, és nevüket feltüntették egy táblán. Van immár sírjuk.
Nem is olyan régen új hullarablók jelntek meg a képben. Ismét a névtelenségbe akarják taszítani az egyszer(?) többször, már meggyalázott halottakat. Az ott lévő táblát a nevekkel azzal az indokkal akarják eltüntetni (talán már el is távolították), hogy a névsorban olyanok is vannak, akik akár háborús bűnösök, vagy köztörvényesek is lehettek.
A 298-as parcella most eltávolított emléktáblájaMiért mi a baj ezzel? Halottak ők, a Népbíróság ítélete alapján. A halott viszont senkit sem bánt. Csak emlékeztet. Talán éppen ez az emlék fáj? A lelkiismeret szava nem hagy nyugodni? Vagy tán a megint előkerült hatalmi gőg, ami irritál: hogyan jöhet, hogy egy magyar katona, egy háborús bűnös itélettel kivégzett és egy 1956 hős egy közös sírban nyugszik. Hamvai mindegyiknek ugyanúgy összekeveredtek a földdel. Ezért most még egyszer bűntessük meg őket nagyon. Nevük vesszen örök kárhozatba! Játsszunk Istent!
Azonban kik ezen gondolkodnak ne feledjék a Nagy párhuzamot:
Kádár János vérben és mocsokban születtet hatalma után dísztemetést kapott, de sírjában nem nyugodhatott. Sírját szétdúltak, koporsóját szétverték, testét megcsonkították. Ott volt ellenfele, Nagy Imre, melyet ő végeztetett ki. Titokban meggyalázva temették el, majd később újratemették, immár tisztességesen. Sírja ott van a Köztemetőben.
Mi temetni, újratemetni, és sírt gyalázni tudunk. Úgy tűnik ez a tulajdonságunk rendszerfüggetlen, de igencsak erősen függ azok erkölcseitől, akik ezt végrehajtják. Mert bértollnok, aki ezt helyesli és végrehajtó mindig akad.
A halottnak elidegenithetelen joga, hogy tisztességgel eltemessék. Kortól időtől és az általa akkor képvselt poltikai oldaltól függetlenül. Legyen az német katona, osztrák, vagy éppen 1948-as honvéd, az első vagy második világhaború bármely oldalon harcolt katonája, segédszolgálatosa, vagy éppen börön vagy tábori foglya. (Meg szoktunk erről feledkezni, de az egykori szovjet hadsereg tagjai is!!!)Hogy ha neve ismert és megmaradt, akkor tovabbra is a sírján szerepeljen. Ha utólag derül ki, azon feltüntettessék.
Kivéve ha a névtelenséget ő maga kéri. Mint a Városliget nevezetes sírja, amin csak egy szó szerepel. Fuit. Azaz volt.
Nagyon sok hibája ellenére ezért is méltánylandó az amerikai hadsereg aki pénzt erőforrásokat nem kímélve kutatja fel halottait. Olyannyira tisztelendő mindez, hogy ezt a céljukat az ős ellenségeik, Vuietnam és oroszország is tiszteli és szükség esetén segíti. A Német Hadisír Gondozó Szövetség, mely halottait felkutatja a világon, és gondoskodik vagy exhumálásukról és hazaszállításukról, vagy pedig a sír méltó gondozásáról.
De tisztességes és emberi a Pécsi Püspökség is, akik a közelmúltban megtalált Janus Pannonius maradványait fogják újratemetni. Mindenkinek joga van a örök nyugalomhoz, hiszen ahogy a zsidók szokták volt mondani: A halálban mindenki egyenlő: "A halotti leplen pedig nincsen zseb. Nincs barát és ellenség. Nincs bűnös és ártatlan. Nincs gazdag és szegény. Csak ember van, akit a Mindenhatóteremtett. A maga képére és hasonlatosságára."
Igyekezni kellene végre megtanulni ezt az igazságot.Nehéz ehhez indulatból vagy éppen a bosszú fekete ördögével felajzáttan közelíteni. És elfelejteni a sirrongálást, sírtábla átírásokat. Azok emberek voltak akiknek sírját most megbecsteleníteni készül a politikai elit egy csoportja. Voltak köztük tisztességesek, bűnözők, gyilkosok és ártatlanok. Voltak akik saját hibájukból lettek azok, voltak akit a történelem kényszerített erre. De emberek voltak. Erre a mivoltukra haláluk különösen feljogosította őket. Különösen itt, az Új köztemetőben, ahol elszenvedték a világi igazságszolgáltatás által rájuk szabott legsúlyosább büntetést: életük lángjának erőszakos kioltását. Utána már nincsen mit büntetni, ugyanúgy igényt tarthatnak megfelelő nyughelyre és nevükre, mint bárki más e föld keresztény világának lakói közül.Kiállták ugyanis büntetésüket. A halált. Sokszor a kínhalált. Ez ugyanis kultúránk egyik legfontosabb hagyománya.És a bűnös vére minden tisztára mos.
jh
Post Scriptum: 2008-06-05 -én reggel teherautók álltam meg a Köztemető emlékparcellája mellett. Munkások szálltak le róle, lecsavarozták a parcellákban nyugvók neveit, vagy fedőneveit tartalmazó lapokat, teherautóra rakták majd elhajtottak. A POLITIKA teljesitette akaratát. Mint annyiszor. Megint.
Az Index képriportja:
