Ingerküszöb

Az EP-választási kampány hatásának szinte semmi jele az a közvéleményben. Ez abból is látszik, hogy a pártok támogatottsága a kormányválság tavaszi kirobbanása óta lényegében nem változott. A teljes szavazókorú népességben az MSZP továbbra is 16, a Fidesz pedig 44 százalékon áll, függetlenül attól, hogy egy „most vasárnapi" országgyűlési vagy a június 7-ei Európai Parlamenti választásról van szó. Igaz, a kampány során valamivel nagyobb médiafigyelemhez jutó és ezért jobban is „látszódó" kisebb pártok támogatottsága valamelyest nőtt.

 Bármennyire fontos lehet is politikai értelemben, hogy a kisebb pártok közül melyik képes átlépni a bejutási küszöböt, a közvélemény-kutatási adatok alapján ezt nagyon nehéz előre jelezni. Az biztos, hogy erre egyértelműen a Jobbiknak van a legnagyobb esélye. A radikális jobboldali párt támogatottsága a teljes népességben április végén még csak 2 százalék volt, május elején 3, május közepén pedig már 4.   Persze a Jobbik szavazói még így is nagyon kis számban találhatóak meg a közvélemény-kutatási mintákban ahhoz, hogy a várható részvételi aktivitásukat mérni lehessen, de az aligha lehet véletlen, hogy az elmúlt hónapok felmérései során rendre minden más párt szavazóinál nagyobb arányban mondták biztosra a részvételüket. Így alacsony részvétel esetén a Jobbik nemcsak bejuthat, de akár meglepetést is okozhat. Annál is inkább, mivel a korábbi választási előrejelzések tapasztalatai szerint a közvetlenül megelőző felmérések hajlamosak alulmérni a kisebb pártok támogatottságát.

Ennek alapján viszont az MDF-nek és az SZDSZ-nek is lehet esélye a mandátumszerzésre, hiszen van annyi szimpatizánsuk, amennyi a bejutáshoz szükséges, a fő kérdés az, hogy rávehetők-e a voksolásra.   Az egyes szavazótáborok hadrafoghatóságának döntő jelentősége lehet, mert összességében mérsékelt választási részvétel várható június 7-én. A kampány hatástalanságát az is jelzi, hogy május közepén ugyanúgy 37 százalék mondta biztosra az EP-választáson való részvételét, mint bő másfél hónappal korábban. Azt nagyon nehéz megmondani, hogy a tényleges részvétel végül is mekkora lesz, hiszen nagyon nehéz az emberek jelenlegi véleményéből a jövőbeli viselkedésükre következtetni. Ám figyelembe véve, hogy öt évvel ezelőtt a megkérdezettek 50 százaléka mondta biztosra a részvételét, de végül csak a 38 százalékuk ment el szavazni, valószínűsíthető, hogy a részvétel alacsonyabb lesz, mint 2004-ben volt.  

A kampánynak nem sok hatása volt az állampolgároknak az Európai Parlament működésével kapcsolatos tájékozottságára sem. Bár a négy évvel ezelőttihez képest többen mondták magukról azt, hogy tudják, mit csinál az EP, ám alig nőtt azoknak az aránya, akik tudják, hogy ott a képviselők nem a saját országukból érkező többi képviselővel, hanem az európai pártszövetségeseik reprezentánsaival ülnek egy frakcióban (1–2. ábra). Még leginkább a pártok listavezetőit ismerik az emberek (3.–4. ábra) – közülük az MDF színeiben induló Bokros Lajos a legismertebb, igaz, egyúttal a legkevésbé népszerű is -, és bár a nagy többség szerint elsősorban arról döntünk, hogy kik képviseljék Magyarországot az EP-ben (5. ábra), a pártok erre való alkalmasságát elsősorban mégiscsak a belpolitikai témák alapján ítélik meg az emberek. Ez többek között abból is látszik, hogy szinte egyáltalán nincs különbség az EP-választási és a „most vasárnapi" parlamenti választási preferenciák között, csupán az, hogy az utóbbin többen vennének részt (45 százalék). Bár a többség jelentős Fidesz-győzelmet valószínűsít a választáson, csupán 12 százalékuk gondolja azt, hogy ennek hatására a kormány le fog mondani.  

Így a kormányválság után újabb mélypontra kerülő szocialisták a 22-ből valószínűleg csupán öt mandátumot tudnak megszerezni, a Jobbik pedig nagy valószínűséggel egy mandátumot kap majd (1. táblázat). A Fidesz pontos mandátumszáma elsősorban azon múlhat, hogy az MDF és az SZDSZ vagy akár mindkettő képes lesz-e átlépni az 5 százalékos küszöböt. Ha nem, akkor a fennmaradó 16 mandátum mindegyike a Fideszé lehet.  

 A felmérést 2009. május 22-e és 26-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően +/-2-6 százalék.  

A pártok szavazatarányának és mandátumainak legvalószínűbb eloszlása