Irányított infláció

  A Forint 1946. augusztus 1-jei megjelenése azon ritka közgazdasági események közé tartozott, amelyben a gazdasági élet három fő szektora (munkaadók, munkavállalók, állami költségvetés), de különösen a bérből, fizetésből élők egyaránt jól jártak. A cserekereskedelem múltjából visszatértünk a jelenbe. A forintnak még aranyparitása, illetve ezzel egyenértékű dollárparitása is volt (1 $ = 11,74 Forint), de hogy még véletlenül se gondoljon senki a szabad átválthatóságra, a paritásos forintot devizaforintnak nevezték el, amelyhez közönséges halandó nem juthatott hozzá. A lakosság stabilnak érezte az új pénznemet, amelyhez az is hozzájárult, hogy a Magyar Nemzeti Bank az Egyesült Államoktól visszakapott 120 tonna ezüstből ötforintosokat veretett és bocsátott ki. Ezek ma már numizmatikai ritkaságok.

  A Forint 1946. augusztus 1-jei megjelenése azon ritka közgazdasági események közé tartozott, amelyben a gazdasági élet három fő szektora (munkaadók, munkavállalók, állami költségvetés), de különösen a bérből, fizetésből élők egyaránt jól jártak. A cserekereskedelem múltjából visszatértünk a jelenbe. A forintnak még aranyparitása, illetve ezzel egyenértékű dollárparitása is volt (1 $ = 11,74 Forint), de hogy még véletlenül se gondoljon senki a szabad átválthatóságra, a paritásos forintot devizaforintnak nevezték el, amelyhez közönséges halandó nem juthatott hozzá. A lakosság stabilnak érezte az új pénznemet, amelyhez az is hozzájárult, hogy a Magyar Nemzeti Bank az Egyesült Államoktól visszakapott 120 tonna ezüstből ötforintosokat veretett és bocsátott ki. Ezek ma már numizmatikai ritkaságok.

   Természetesen a forint is inflálódott. Ez kúszó infláció volt, amely ritkán vett fel  nagyobb tempót. A gazdasági élet irányítói az inflációt egyszerűen beépítették az 1947. augusztus 1.-én kezdődő hároméves  tervbe. Az ettől való eltérést szankcionálták, súlyosabb esetekben börtönnel.

A forint bevezetését követő három év  jellemzői az államosítások, a rögzített termelői és fogyasztói árak, az élelmiszer jegyrendszer, az áruhiány és a gyárakban egyre szigorodó normák voltak. A büntetések kilátásba helyezése ellenére a feketegazdaság is megjelent. Az inflációra vonatkozóan hiteles adatok nem maradtak fenn, de 2-3 százalék körül lehetett évente. Majd gazdaságpolitikai váltás következett be, előtérbe került a nehézipar fejlesztése: „Magyarország a vas és az acél országa lesz!" Ehhez kellett fedezetet teremteni a fogyasztói árak emelésével. 1950-1952 között az infláció 79,1 százalékos, a bérek is emelkedtek, de jóval kisebb mértékben, 30 százalékkal. Az életszínvonal csökkenés főként a vidéki lakosságot érintette. A megszorítások fokozták a hiányt, a „munkaversenyek" ellenére csökkent a termelékenység, a nehézipar erőltetett fejlesztése nem volt tovább tartható. Majd következett az 1953-1956 közötti diktált defláció, a vásárlóerő növekedése, még hozzá évente 1,8 százalékos mértékben, az akkor már ötéves tervek által irányítottan.

   1957-től az állami vállalatok nyereségrészesedést fizettek a munkavállalóknak. Ehhez valójában nem is kellett nyereség, elég volt az úgynevezett alaprentabilitás"javítása, vagyis például a bázisév veszteségének csökkentése. Ez 1957-től 1967-ig tartott. majd következett az új gazdaságirányítási rendszer.

1968. január 1-jétől új termelői és fogyasztói árak léptek életbe. Elkerülhetetlen, hogy kiemeljem Csikós-Nagy Béla, világhírű közgazdászunk, az Országos Anyag-és Árhivatal elnökének nevét, aki az egész árrendszer változtatást irányította. Alapelv: a lakosság életszínvonala ne csökkenjen, ezért széleskörű, több száz kulcsból (százalék) és tételből (Ft/egység) álló fogyasztói forgalmi adó (és árkiegészítés) rendszer keletkezett. Annak ellenére, hogy a nem alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások egy hányadára kiterjedt a szabad ár, a fogyasztói árak összességükben valóban szinten maradtak az 1967-es évhez képest. Ezt elősegítették az alacsony világpiaci árak is, például a kiváló minőségű abadani (Irán) kőolaj világpiaci ára 1968-ban a ma már hihetetlennek hangzó 7,4 dollár volt tonnánként.

   Ezután az infláció szempontjából tíz éven át „unalmas" időszak következett, 1978-ig  átlagosan évi 3 százalékos volt a fogyasztói árak irányított emelkedése, mesterségesen alacsony szinten tartott, nyomott termelői árak mellett. Ilyen körülmények között a fejlesztések, beruházások, néhány kiemelt cél kivételével, rendre elmaradtak. Ebben időszakban volt a szuperbenzin ára literenként 4 forint.

A külföldiek átjártak hazánkba tankolni harmadáron, elsősorban az osztrákok, németek, olaszok, lengyelek, románok. A kormány nem tétlenkedett, bevezette az üzemanyag vásárlási engedélyt külföldieknek. Ha bármelyik határállomáson megjelent egy külföldi rendszámú gépjármű, meg kellett vennie, ráírni a rendszámát és kiragasztani a szélvédőjére. Nélküle nem tankolhatott egyetlen benzinkútnál sem. Az engedély ára pl. egy 8 tonnás teherautónál 1.200 forint, megegyezett 300 liter benzin árával. Mai áron 105.000 forint. Igen ám! De a külföldi kormányok sem tétlenkedtek, megkezdték az előkészületeket a magyar rendszámú gépjárművek tankolásának engedélykötelessé tételére. Így vissza kellett vonni az intézkedést.

 Majd következett az 1979 évi „második árrobbanás" a világpiacon, az import termékek, nyersanyagok árai drámaian megdrágultak és ezt az állami költségvetés már nem tudta  semlegesíteni. Az infláció megugrott. Ekkor  lehetett hallani a következő viccet. Hárman találgatják, hogy lehetne az inflációt csökkenteni, a forint értékállóságát megtartani. Keverjünk az egyforintos anyagába ezüstöt, mondja az egyik. Nem jó, feleli a másik, mert akkor két forint lesz az egyforintos előállításának önköltsége, inkább aranyozzuk be az egyforintost vékonyan. Az sem jó, mondja a harmadik, nagyon lecsökkentek az aranytartalékaink. Viszont ha ütünk az egyforintoson négy lyukat, akkor exportálhatnánk kabátgombként.

 1979-1989 között átlagosan évi 8,1 százalékra emelkedett az infláció, ebből az utolsó két évben 11,5  és 11,7 százalék. Közben, 1988-ban rátértünk a Nyugat-európai országok zömében működő általános forgalmi adó rendszerre. Ez szintén rásegített a pénzromlás növekedésére. Ilyen viszonyok között következett be a rendszerváltás.

Láng Róbert