IV. Kortárs Festészeti Triennále. ..és a zsidók?
3 perc olvasás
Ilyen címmel még nem nyílt meg kiállítás Magyarországon – talán máshol sem az egész világon. Nem arról van szó, hogy létezik-e egyáltalán zsidó művészet (mert van is, meg nincs is, ugyanúgy, mint ahogy néha van értelme a „magyar" jelzőnek a művészet szó előtt, néha nincs), még csak nem is egyszerűen arról, hogy egy magyar művésznek – akár zsidó, akár nem – mi a véleménye a zsidókról.
Ilyen címmel még nem nyílt meg kiállítás Magyarországon – talán máshol sem az egész világon. Nem arról van szó, hogy létezik-e egyáltalán zsidó művészet (mert van is, meg nincs is, ugyanúgy, mint ahogy néha van értelme a „magyar" jelzőnek a művészet szó előtt, néha nincs), még csak nem is egyszerűen arról, hogy egy magyar művésznek – akár zsidó, akár nem – mi a véleménye a zsidókról.
Persze arról is szó van, de mégsem elsősorban az identitás kérdéséről. A felkért művészeknek látszólag lehetetlen feladatot kellett megoldania: arra kellett reflektálnia, hogy a kérdésről való társadalmi tudatot (véleményt, vélekedést), sőt, a különböző társadalmi elképzeléseket megfogalmazza, de mindezt a saját művészeti/vizuális nyelvén. Ami a feladatot látszólag megoldhatatlanná tette, paradox módon a megoldás kulcsát is magában rejtette: a művészeknek víziókat kellett megjelenítenie, nem spekulációkat, tehát ugyanúgy tennie a dolgát, mint eddig is. Az eredmény mind a 20 esetben pozitív lett: egyéni, jellegzetes és jellemző, érdekes és meglepő.
A kiállító művészek: Baglyas Erika és Gyuri, Bak Imre, Birkás Ákos, Böröcz András, BORSOS LŐRINC, Bukta Imre, Erdély Miklós, Fehér László, Gazdag Péter, Harasztÿ István (Édeske), Klimó Károly, Kósa János, Lóránt János Demeter, Nemes Csaba, Neuberger István, Pauer Gyula, SI-LA-GI, Valkó László, Várady Róbert.
A kiállítás látogatójának talán most nem olyan egyszerű (?) a dolga, mint a művésznek, vagy mint más kiállításokon. Most nem tanácsolhatjuk neki, hogy egyszerűen csak nézze meg a műveket, és hallgasson a szemére vagy a szívére. A nézőnek most valóban rekonstruálnia kell, mi járhatott a művész fejében, mit tud általánosítani – társadalmi szintre emelni – a dekódolt információkból, mindezt össze kell vetnie a saját személyes tudatában kialakult „képpel" a zsidókról. És csak ez után jöhet rá arra, hogy nem ideológiai, politikai, filozófiai kérdésekkel viaskodik, hanem egyszerűen csak művészetet lát – színtiszta művészetet.
„A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és annak Festészetet Kedvelők Köre több mint egy éve elhatározta, hogy egy kortárs képzőművészeti kiállítást szervez." – írta annak idején 2002-ben Bálványos Anna, a Noé Szövetsége tárlat katalógusának előszavában. A címben szereplő Kortárs Festészeti Triennálet ebben az évben indították útjára, remélve, hogy tradíció lesz belőle. Azóta eltelt tíz esztendő és talán az álom valóra válik, hiszen örömmel állapítható meg, hogy már a negyedik kiállításhoz érkeztünk. 2005-ben következett az Áldozat – Engesztelés, majd 2008-ban a Testvériség?.
IV. Kortárs Festészeti Triennále. ..és a zsidók?
Magyar Zsidó Múzeum 1077 Budapest, Dohány u. 2.
Művészeti vezető: Beke László művészettörténész
Megnyitja: Komoróczy Géza professzor
Megnyitó: 2011. október 5-én szerdán 17 órakor.
A kiállítás megtekinthető: 2011. október 6 – 2011. december 5-ig
Nógrádi Péter/Lantai József
