Závada Pál 1997-ben megjelent regénye egyszerre klasszikus, modern és olvasmányos – vagyis a kortárs magyar irodalom remekműve! A szerzői bravúr abban van, hogy Osztatní András (Ondris), a Békés megyei szlovák származású nagybirtokos 1915-ben, az esküvője előtti naptól kezdve naplóformában írja meg a történetét. Imádott felesége, Jadviga folytatja a naplót a férj 1937-es halála után. Olykor a saját szemszögéből belejavít, kiigazítja a történetet, társszerzővé válik. A harmadik, teljesen kisemmizett nemzedék (Misó) igyekszik továbbírni, de már inkább csak olvassa a naplót.

 

Závada Pál 1997-ben megjelent regénye egyszerre klasszikus, modern és olvasmányos – vagyis a kortárs magyar irodalom remekműve! A szerzői bravúr abban van, hogy Osztatní András (Ondris), a Békés megyei szlovák származású nagybirtokos 1915-ben, az esküvője előtti naptól kezdve naplóformában írja meg a történetét. Imádott felesége, Jadviga folytatja a naplót a férj 1937-es halála után. Olykor a saját szemszögéből belejavít, kiigazítja a történetet, társszerzővé válik. A harmadik, teljesen kisemmizett nemzedék (Misó) igyekszik továbbírni, de már inkább csak olvassa a naplót.

 

   A könyv felidézi az első világháborút, az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot. Az utána következő időben a magyar katonatisztek folyton szervezkedésre gyanakodnak a déli szlovákok között. Fő gyanúsítottjuk a „bárányait" összetartó pap. Úgy a szlovák közösségben, mint a házasságban semmi sincs rendjén. A történelem szétszakítja az emberi viszonyokat, tönkreteszi a kapcsolatokat. Remek szociográfiát rajzol a tanya és a kisváros életéről – akárcsak Závada Pál többi könyve.

 

 

   Deák Krisztina 2000-ben készült filmje, a Jadviga párnája a családtörténetben inkább az anyai/anyósi féltékenységre és a házasságon belüli és kívüli erotikára helyezi a hangsúlyt, bár bemutatja, hogyan lesz a vallatások következtében a szlovák közösség árulója Ondris. A főszereplő a végén erkölcsi vesztesként alkoholizmusába belepusztul.

 

Az Orlai Produkció előadásában alig két óra alatt lezajlik a 20. századi történelem első fele. Igen jó dramaturgiai fogással, Lőkös Ildikó ötletére és Hargitai Iván rendezésében a darab a végével indul, a harmadik nemzedék, Misó (Gáspár Sándor játssza) 1954-ben egy ávós kínzása mellett olvassa fel a naplót, amit anyja, Jadviga párnájában talált. Innen térünk vissza 1915-be, a napló kezdetéhez.

 

Jadviga (Ónodi Eszter alakítja) a 19-20. század fordulóján árva lett, és örökbe fogadta az Osztatní család, amelyiknek már volt egy édes fia. Az apát egykor titkos szerelem fűzte a lány anyjához. A kislányt a nevelőapja kényeztette, Németországba küldte intézetbe az angolkisasszonyokhoz. A mama (Takács Katalin) féltékeny a lányra, mert rossz volt a házassága, de még jobban féltékeny lesz, amikor Ondris fia (Pál András) feleségül veszi Jadvigát, akiből úrilányt neveltek. Jadviga egyetlen igazi tulajdona az édesanyja hímezte párna, amitől sohasem válik meg. A párna a múltidézés és a védekezés jelképe: „az ágy közös, de a párna nem" (Pilinszky). Szimbólumként végigkíséri a regény és a darab jeleneteit. A napló és a párna együtt létezik, valakit vagy valamit helyettesít, őrzi a hagyományt.

 

Ondris és Jadviga házassága nemcsak az anyóstól keseredik meg, hanem a német Franci felbukkanásától is, akibe Jadviga szerelmes volt, de az csúnyán átverte. Mégis megcsalja vele a férjét, akit parasztnak tart. Az első gyermeke a férjtől fogant, a második, Misó, már Francitól. A házasság a kudarcok és szenvedélyek története, ahogy elődeiké is. Ehhez még hozzájárulnak a társadalmi és történelmi kudarcok. Ezt épen senki sem úszhatja meg. Két gyötrődő ember szenvedéséből sehová sem vezet kiút. Ondris erkölcsi, politikai, emberi nullává züllik, mert nem érti a világot. Az itt ábrázolt nemzeti kisebbség története egybecseng a magyar társadalom 20. századi romlástörténetével is.

 

Hargitai Iván rendező rendkívül ügyesen oldotta meg a pici színpadon, egyetlen díszlettel, hogy a két főszereplőn kívül a többiek két szerepben is előfurdulnak: Misót és Francit Gáspár Sándor alakítja, a mamát és a pincérnőt Takács Katalin, Irmus barátnőt és Ancit, a cselédlányt Pokorny Lia. Gregort és a szlovák papot Lukáts Andor, Gyurkovics/Szilágyi kapitányt és Kurilla ávóst Szikszai Rémusz, Rosza Palit és a karvezetőt Lábodi Ádám vezeti fel a színpadi megoldásban. Az autentikus zenét Szokolay Dongó Balázs és Temes Rita szolgáltatja.

 

A 20. századi magyar irodalom egyik legjobbját, ha valaki nem olvasta volna, legalább a sikerre ítélt színdarabot nézze meg! Az is remekmű lett.

 

DOBI ILDIKÓ