Erdő Péter bíboros prímásErdő Péter bíboros prímásA Magyar Hírlap (14-15. o.) Az örömhír címmel Erdő Péter bíboros prímással készített ünnepi interjút. Az újság főszerkesztő-helyettese, Dippold Pál a bevezetőben kiemeli: „A Magyar Katolikus Egyház vezetője, Erdő Péter bíboros határozott ember. Gyémántkemény mondatokban fogalmaz, szavai pontosak, élénken gesztikulál, szeme végig hallgatóján, ide-oda cikázó tekintete szinte parancsolja a figyelmet. Erős, sugárzó személyiségében ott van a kétezeréves kereszténység tudása, az erre alapozott magabiztos szerénység. Karácsonyi gondolatai talán azokat is megérintik, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal."

 

Erdő Péter bíboros prímásErdő Péter bíboros prímásA Magyar Hírlap (14-15. o.) Az örömhír címmel Erdő Péter bíboros prímással készített ünnepi interjút. Az újság főszerkesztő-helyettese, Dippold Pál a bevezetőben kiemeli: „A Magyar Katolikus Egyház vezetője, Erdő Péter bíboros határozott ember. Gyémántkemény mondatokban fogalmaz, szavai pontosak, élénken gesztikulál, szeme végig hallgatóján, ide-oda cikázó tekintete szinte parancsolja a figyelmet. Erős, sugárzó személyiségében ott van a kétezeréves kereszténység tudása, az erre alapozott magabiztos szerénység. Karácsonyi gondolatai talán azokat is megérintik, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal."

A kérdésre, hogy Jézus születése miért változtatta meg a világ rendjét, a bíboros azt válaszolta: „Teológiailag úgy fogalmaznám, hogy azért, mert az Isten emberré lett. Tehát oly mértékben szolidaritást vállalt az emberiséggel, hogy a szegénységet, a hajléktalanságot, a gyerekségnek a kiszolgáltatottságát, a későbbiekben az ínséget és a fizikai szenvedést, sőt a halált is, mégpedig a megszégyenítő halált magára vállalta. Amikor az Isten ennyire szerette az embert, akkor ez nekünk nagyon jó hír, mert ez azt jelenti, hogy van valaki, aki miránk is gondot visel, minden baj és viszontagság ellenére. Jézus olyan ember volt, aki megmutatta nekünk, hogy milyen az Isten, hogy hogyan kell egy embernek Isten szándéka szerint élni. Magyarán: van előttünk egy példakép, akit nekünk utánozni kell a magunk életében, a magunk helyzetében. Azt nyilván mindenki tudja, hogy ő nem olyan iskolába járt, meg nem olyan közlekedési eszközöket vett igénybe, mint amilyeneket mi használunk, de hát azért az alapvető emberi helyzetekben nagyon látszik az, hogy milyen nagylelkű volt, hogy mennyire megértette az, amikor más ember a bajaival hozzá fordult, vagy egyszerűen kérdezni akart tőle valamit. Tehát azt hiszem, hogy a más ember felé szeretettel forduló magatartás példája mindenképpen, nekünk is, de talán még a nem hívő embernek is, aki elolvassa a Bibliát… Jézus személyében egy élő ember teljes életének a gazdaságságában nyilvánítja ki önmagát az Isten."

Erdő Péter elmondta azt is: „… keresztény szempontból akár az étkezésnél, akár egy sor más tevékenységekben is, nem adhatjuk föl a minőséget. Vannak ugye a gyári levestészták, azok között is van egészen jó. Na de azért amit kézzel, frissen gyúrnak, az mégiscsak más ízű. Ugyanígy van ez az emberbaráti vagy akár a szociális-egészségügyi szolgáltatásokban is, hogy egy nagy szervezetben normáknak megfelelően lehet a beteget vagy az ügyfelet ellátni. De ennél több is lehetséges, személyes szeretettel fordulni a másik ember felé, s ez nem kell hogy a szakszerűség rovására menjen. Azt gondolom tehát, hogy a minőség iránti igény, az emberi és tárgyai minőség iránti igény nagyon is közel áll a kereszténységhez, és ez azt igényesség, mondjuk úgy, hogy a rossz értelemben vett globalizácóval szemben nagyobb felelősségérzetet kíván… univerzális vallás vagyunk, tehát nem az elzárkózás értelmében kritizáljuk mi a globalizációt, hanem az igénytelenség vagy a felelőtlenség jelenségeit szeretnénk meghaladni."

Erdő Péter azzal kapcsolatban, hogy jövőre a Biblia éve lesz, emlékeztet rá, hogy a keresztények „mindig is olvasták az Ószövetség könyveit, kellett is, hogy olvassák, mert anélkül nem értették volna, különösen a pogányokból megtértek, nem értették volna, hogy mit jelent az, hogy Messiás? Mit jelent az, hogy Jézus a Krisztus? Mit jelent az, hogy benne teljesedtek a jövendölések és az ígéretek? Tehát a személyének a jelentőségét, a vallási értékét nem is lehetett volna másként megmagyarázni. Ebből a világból, az Ószövetséget ismerő és olvasó közösségnek a világából kiindulva kell megérteni azt, ahogy a zsinagógában felolvasták a Tórát és a prófétákat, hasonlóképpen a keresztény istentiszteleten is az ószövetségi szakaszon kívül kezdtek felolvasni olyan könyveket, amelyek a Krisztusról szóló örömhírt tartalmazzák. De nem akárhogyan, hanem úgy, ahogyan a közösség tudatában és emlékezetében is élt. Magyarán szólva: az evangéliumok és a Újszövetségben található egyéb iratok megfeleltek a közösség élő hitének. Keletkeztek természetesen később apokrif iratok is, amelyek nem feleltek meg a közösség hitének, és amelyeken ma is nagyon feltűnő, a kánoni szentírási könyvektől eltérő jegyek vannak. Az egyik ilyen, hogy az apokrif evangéliumok általában nem beszélik el Jézus egész élettörténetét, nyilvános működését, szenvedését, halálát, föltámadását. Hanem egy-egy elemét emelik ki, vagy Jézusnak csak a mondásait, de azokból is csak bizonyos filozofikus mondásokat, általában rejtett, titkos tanításoknak az igényével. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy miért éppen azok a könyvek vannak benne a kánonilag elfogadott listában, amelyek benne vannak, hiszen összehasonlítva őket a többiekkel, eltérnek tartalmi és formai jegyeikben is. Mindenesetre a Szentírást az egyház saját közössége könyvének értelmezte, mint amit a Szentlélek ajándékozott az egyháznak, de már előtte is a Teremtő ajándékozott a választott népnek. Tehát a szent könyvnek a tisztelete volt az a hitbéli alapállás, amely a keresztények között az újszövetségi könyvek sorának az elfogadását eredményezte. Éppen ezért a Szentírás forrása azoknak az ismereteknek, amelyek révén az Úristen külön is közölni akarja az emberiséggel üdvözítő, szabadító tervét és parancsait. A Bibliában Jézus személyét pedig azért tartjuk központinak, mert benne nemcsak sugalmazott üzenetek által, nemcsak a próféták szavaiban van ott, hanem egy élő ember teljes életének a gazdagságában nyilvánítja ki önmagát az Isten. Hát ezért olyan nagy ünnepünk a karácsony, mert ekkor érezzük legközelebb magunkhoz, sőt éppen a megtestesülés miatt érezzük közel magunkhoz az Istent. Így tudjuk átélni legjobban a többi emberrel való közösségünket is."

Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük