A nemzeti összetartozás napja – a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja^[2] – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés.^[3] Az erről szóló Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot^[4] Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást arra hivatkozva, hogy a javaslat „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit".^[5] Az MSZP-ből 55-en a nem gombot nyomták meg, az LMP-ből 12-en tartózkodtak.

A nemzeti összetartozás napja – a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja^[2] – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés.^[3] Az erről szóló Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot^[4] Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást arra hivatkozva, hogy a javaslat „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit".^[5] Az MSZP-ből 55-en a nem gombot nyomták meg, az LMP-ből 12-en tartózkodtak.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".

Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt,^[6] és az napra a 90. évfordulón, 2010. június 4-én hatályba is lépett.^[2][7]

Trianon ellenes vend nyelvű plakátA trianoni békeszerződés^[6] (magyar forrásokban gyakran békediktátum, illetve kényszerszerződés, békeparancs) az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait.

A szerződésben a győztes felek kijelentik, hogy Magyarország felelős a háborúban győztes államoknak okozott károkért (161. cikk), a VIII. rész további cikkeiben és függelékeiben pedig részletesen szabályozzák az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit.^[6] A szerződésbe foglalt megállapítások megegyeztek az Edvard Beneš cseh politikus által megfogalmazottakkal, aki így vélekedett: „Az egész világ elborzadt … és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák-Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő."

A trianoni békeszerződést a Magyar Királyság nevében az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával.^[8]

Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja Németország és a háborúban vele szövetséges országok alapvető meggyengítése volt, ezen felül céljuk volt a jelentős háborús jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése is, mint amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia vagy az Oszmán Birodalom volt. A döntéshozók a magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást sem tudták figyelmen kívül hagyni.

A történelmi okirat Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16.32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély^[9] 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben.^[10]

A szerződést nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival. Az ily módon létrejött I. világháború utáni kényszer-békerend azonban összeomlott.

A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

/Wikipédia/

Szeleczky Zita: Ima
(1990)

Az idegen nemzetiségek találjanak bennünk barátokra, testvérekre, ha magyarokká akarnak válni, – de ha továbbra is gyalázkodó, ellenséges érzülettel viseltetnek irántunk, akkor hagyják el országunkat, ahol csak vendég- vagy menedékjoguk lehet. Menjenek saját hazájukba, ezeréves határainkon túlra.

Örökkévaló Isten, akinek tetszett, hogy elhívj bennünket magyar népedbe, leborulunk előtted az óesztendő utolsó, s az újesztendő első pillanatában Hozzád fordulunk a Te szent fiad, a Jézus Krisztus ígéretébe kapaszkodva, aki azt mondta, hogy ha valamit kérünk az Ő nevében, Te megadod azt. Ó Istenünk, engedd meg, hogy eléd hozzuk azt a mindig friss, de a most következő esztendőben még elemibb erővel égető bánatunkat, hazánk, népünk tragédiáját. Hallgasd meg könyörülő füllel panaszunkat és jobb jövőért való könyörgésünket!

Igazságos Isten, Te tudod, hogy mindig Érted, s az Igazságért Harcoltunk! Te tudod, hogy milyen nagy véráldozattal szereztük és tartottuk meg ezer éven keresztül azt a drága földet, melyet számunkra kijelöltél. Te tudod, hogy jó szívvel fogadtuk be azokat az idegeneket, akik nálunk menedéket, kenyeret, meg-élhetést vagy emberibb életformát kerestek. Te tudod, hogy az Európát fenyegető áramlatoknak mi álltunk ellen, s mi véreztünk el más nemzetek boldogulásáért.

Mi véreztünk, míg a hazánk területére befogadott nemzetiségek békében éltek és szaporodtak, úgyannyira, hogy a végén már nemzetek lettek a nemzetben, s maguknak követelték véráztatta földjeinket. Te tudod azt is, hogy most 40 esztendeje a sötétség hatalmával szövetkezve történelemhamisítással, ellenünk való hazug és csalárd rágalmakkal elérték, hogy országunk nagy részét elrabolhassák tőlünk, és testvéreinket igájukba kényszerítsék…
A gonoszság és hazugság győzött most 40 esztendeje, s testvéreink tőlünk elszakítva szenvednek 40 év óta… E most következő évben újra fel akarjuk emelni szavunkat a népünket ért igazságtalansággal szemben. Ó Istenünk, légy velünk ebben a küzdelemben! Harcolj velünk és értünk, hogy mi is – az Irántad való hűségben megújulva, megerősödve – harcol-hassunk Érted továbbra is, mint a Te néped. Szabadítsd fel a mi szegény hazánkat, add vissza a tőlünk erőszakkal elszakított magyar területeket, hozd vissza hozzánk idegen uralom alatt szenvedő véreinket! Kérünk Téged, adj igaz bírákat ennek a világnak, hogy a nemzetünkre szórt rágalom süket fülekre találjon, s az igaz ügy diadalra jusson!

Édes jó Istenünk, állítsd vissza nagy kegyelmedből a tökéletes egységű Nagy Magyar-országot s add, hogy népessége tiszta magyar legyen. Az idegen nemzetiségek találjanak bennünk barátokra, testvérekre, ha magyarokká akarnak válni, – de ha továbbra is gyalázkodó, ellenséges érzülettel viseltetnek irántunk, akkor hagyják el országunkat, ahol csak vendég- vagy menedékjoguk lehet. Menjenek saját hazájukba, ezeréves határainkon túlra.

Minket pedig erősíts meg Istenünk, növelj meg bennünket számban és hatalomban, Irántad és egymás iránti szeretetben, hűségben! Adj nekünk sok-sok magyar gyereket, s olyan rokon népek menekültjeit vezesd hozzánk, akik boldogan olvadnak bele népünkbe, s büszkék lesznek rá, hogy gyermekeik és unokáik magyarok lehetnek.
A Te szent Fiad, a Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Igazságtevő hatalmad szégyenítse meg azokat, akik nem hisznek az imádság erejében, s kishitűségükben azt állítják, hogy hiába a mi imádkozásunk az ellenség propagandájával és hazugságaival szemben. Mi hiszünk az imádság, a Hit erejében, Jézus Krisztus szavában.

Hisszük, hogy a Te akaratod a végső akarat. Hisszük, hogy visszaállíthatod számunkra a mi régi, szép és hatalmas Nagy-Magyarországunkat, s meg is teszed, ha mi azért állhatatosan és híven könyörgünk Hozzád, a Te szent fiad, Jézus Krisztus nevében.
Istenünk, ne feledkezz meg rólunk és kérésünkről, ne szégyenítsd meg reménységünket, Benned és az Igazságban való hitünket. Elégeld meg magyar néped szenvedését, szolgáltass számára igazságot és add meg neki a boldogabb jövendőt!
A Jézus Krisztus nevében kérjük Tőled Atyánk!

Ámen.