Kalózkodás Avagy A Hülyének Nézett Világ

http://www.scribd.com/doc/50196972/MPEE-1-0-1

Az amerikai szerzői jogvédők a Sátán fajzatjait emlegetik jelentésükben: http://www.iipa.com/rbc/2011/2011SPEC301COVERLETTER.pdf amikor az általuk védett (vagy annak kinevezett) tartalmak illegális terjesztőiről a szoftver vagy zenekalózokról – piracy – beszélnek.

http://www.scribd.com/doc/50196972/MPEE-1-0-1

Minden szavukból füstölgő gépfegyvercső vagy éppen Oszama bin Laden szakállas képe kandikál ki. Ezt a jelentést az amerikai kongresszusnak küldték és mindenképpen azt szeretnék elhitetni az amerikai honatyákkal és honanyákkal, hogy szoros kapcsolat van a kalózkodás és a terrorizmus, a kalózkodás és szervezett bűnözés között. Az ide befolyt pénz nem csak az adót (és a szerzői jogvédők és a vele kapcsolatos erők) bevételét csökkenti, hanem olyan társadalmi csoportokat támogat, melyek az USa terror és szervezett bűnözés elleni háborújának célkeresztjében állnak.

Ez a jelentés minden évben az amerikai kongresszus "Special 301" programjának a keretében készül el. Készítője a az International Intellectual Property Alliance. Ami viszont sajnálatos tény, hogy ez szolgál az amerikai külkereskedelmi minisztérium politikájának alapjául. A minisztérium azután ennek alapján zsarol, nyomást gyakorol, lobbizik, hogy olyan sok esetben az adott országtól idegen törvényeket kényszerítsen ki, a hozzá kapcsolódó gyakorlattal, amely sok esetben idegen attól a közegtől, ahol ezt keresztül erőszakolják. Nem véletlen, hogy ez így van Magyarországon is, igaz cserébe nem szerepelünk a lista lator államai között.(Hiszen keresztül szuszakoltuk az idők során a megfelelő törvényeket, amit a rendőrség, hiszen segítségével viszonylag veszélytelenül sok esetet tud felmutatni, lelkesen teljesített is…)

Kapitális marhaság az http://arstechnica.com/tech-policy/news/2011/03/even-commercial-pirates-now-have-to-compete-with-free.ars (ars Technica) egy 2001-es francia lapra a Marianna-ra épített eszmefuttatása, mely szerint egy kilogramm DVD többe került, mit az azonos tömegű kábítószer – a lap szerint hasis… – Kapva kaptak a jogvédők és ezt a marhaságot átemelték 2003-ban egy olyan Interpol jelentésbe, amit az USA kongresszusának küldtek, hiába cáfolták ezt meg rendszeresen az idők folyamán. Mint egy jó búvópatak kiirthatatlanul szerepel a IIPA legutóbbi jelentésében is. Mint tudjuk a politikus olyan fajta, hogy nem gondolkodik, hanem csendesen megemészti az elébe tett gittet, különösen ha ezt még szponzorálja vagy lobbyzza valaki.

Az IIPA jelentéssel ezzel szültek egy, olyan nem létező bűnözési ágat, ahol alacsony kockázattal nagyon magas jövedelemre lehet szert tenni. Ezt hívják zenei, adat vagy éppen DVD kalózkodásnak. Ráadásul itt még a kárértékkel is játszanak, mert olyan értékeket számolnak fel minden tétel után, amit soha a piacon így nem érnének el. Ennek a gondolatmenetnek a folyományaként aki az anyagot elolvassa joggal gondolhatja, hogy itt a bűnszervezetek a kokain és a heroin csempészetének és terjesztésének hasznával vetekedő hasznot zsebelnek be. Amit ráadásul a terroristák használnak majd fel akcióikhoz.

Ebbe a közegbe csapott be a közelmúltban a http://piracy.ssrc.org/about-the-report/ tanulmánya, ahol a hasuk simogatása helyett alapos helyszíni kutatásokkal állítottak össze egy 450 oldalas anyagot (mely elérhető ezen a linken: http://www.scribd.com/doc/50196972/MPEE-1-0-1

Ez az anyag kategórikusan szembe megy a korábbi állításokkal. Míg tudott dolog volt, hogy a korábbi jelentésekben Kínában vagy Oroszországban soha nem jártak annak készítői és kiagyalták a tényként tálalt dolgokat (amit burkoltan be is vallottak, hogy nem letogatták meg ezen országokat…) ennek a jelentésnek a készítője a kanadai Social Science Research Council Oroszországban lévő helyzetet „csak" két éves terepmunkát, több tucat, helyi szakértővel készült interjút, fókuszcsoportos kutatást, kérdőíves felmérést, tartalomelemzést, valamint jelentős mennyiségű másodlagos forrás feldolgozását követően állította össze. Ezzel viszont ők tényleges adatokkal szolgálnak, ami szinte tételesen megcáfolja a „terrorista dogmát"

About the Report | Media Piracy in Emerging Economies | A Report by the Social Science Research Council http://piracy.ssrc.org/about-the-report/ tanulmányából azután alaposan kiviláglik hogy bizony a király meztelen. Ez azt jelenti, hogy a mesés kalózkodási bevételek csakis a korábbi jelentésírók és az egyes jogvédő szervezetek álmaiban léteznek, a kalózkodás bevétele, ami korábban sem volt valami nagy az bizony tovább csökken. Az ok jól detektálható: a kalózkodás immár az ingyenes letöltés piacára tolódott át, nem kell fizikai hordozó, így nem kell a korábban demonizált másoló, terjesztő hálózat SEM! Ami szintén fontos, és érdekes, a kutatók és a kriminológusok a a terrorizmus és a szoftverkalózkodás között MÉG VÉLETLENSZERŰ KAPCSOLATOT SEM találtak. A 35 kutató hároméves munkájával készített tanulmánya leszögezi azt a fontos tényt: a kalózkodás és a véres bandaháborúk, illetve a nemzetközi terrorizmus összemosása légből kapott és alaptalan.

Ha ez nincsen így, akkor vajon miért van kalózkodás? Nos vissza kell menni a jó öreg Marx-hoz. Ugyanis ő már többször emlegette, hogy az áru értékén fog csak elkelni. Ha ez nem sikerül, akkor a társadalom vagy nem tart igényt rá, vagy megtalálja azokat a mechanizmusokat, hogy ez az alap tétel teljesülhessék. Nos itt is egy ilyen dologgal állunk szemben.

Amikor egy szoftvercég vagy média mogul megállapít egy árat, akkor saját módos piacát veszi figyelembe. És a profit maximalizálási törekvéseinek értelmében nem hajlandó figyelembe venni a szegényebb országok igényeit. Így, mivel nem tud/akar annyit adni érte, mint amit a szerzői jog által védett tartalmak és szoftverek kibocsátója kér, a kalózkodás fegyveréhez nyúl. És itt van a jelentésben a dupla csavar. A szoftver és zenei valamint a film kalózkodás forrása egyszerű árazás kérdése. Egy globális problémával állunk szemben, amivel szemben tehetetlenek még a hardveres és a szoftveres másolásvédelem eszközei is. (Megjegyzendő ezen Eugene Kaspersky és a drága jó kereskedői is elgondolkodhatnának: a szoftvert annyira drágán mérik, hogy számos hamis kulcs készül hozzá, amit természetesen letiltanak, majd a dolog eszkalálódva a szoftver a kulcsok letöltési forrásánál hamis vírusriadót ad. Ezzel pedig a termékbe fektetett bizalmat ingatja meg…)

A tanulmány megpróbálja megbecsülni, hogy mennyivel lőtték el magukat a szerzői jogok tulajdonosai. Úgy látják, hogy a fejlődő országok lakói számára öt-tízszeres pénzügyi terhet is jelenthetnek a „szabott árak" – ami semmiképpen sem áll arányban a kalózoktól számottevően olcsóbban, az internetről pedig ingyen letölthető tartalmakkal.

Ezen a helyzeten tovább ront a „bíróilag segített" -court aided sales-, vagy „police aided sales" rendőrileg segített eladás. A korábbi USA politikával, és a kierőszakolt törvényekkel elérték, hogy a magán érdekeiket a immár az államnak annak erőszak és igazságügyi szervezetének kell biztosítania, egy olyan törvénykezés betartatásával, amely NAGYON MESSZE ÁLL az adott társadalom hagyományaitól és értékrendjétől. Ha megnézzük, akkor ezen rendszer haszonélvezői kizárólagosan a fejlett vagy nagyon fejlett országokban székelő média joggazdák. Ugyanakkor ennek van egy nem kívánatos második mellékhatása is: amikor megjelennek egy adott régióban ott záros határidőn belül felszámolják azokat a helyi vállalkozásokat, felvásárolják a helyi jogokat, hogy szerintük a homogén piacon monopol helyzetben diktáljanak. Az addig sikeres helyi vállalkozások pedig nem bírva a jogi versenyt egyszerűen eltűnnek, beolvadnak, tönkremennek. Ez ugyanúgy észrevehető az audiovizuális, valamint a nyomtatott termékek piacán. Ennek csak kísérő jelensége, hogy az ingyenes szolgáltatások ellehetetlenítésére törekednek, hasonlóan a szoftvergyártó cégek egymás közötti háborúihoz hasonlóan perekkel.

Mi lenne a megoldás? A Media Piracy Project keretében a szerzők a project végkövetkeztetéseként egy modellt is felvázolnak. Szerintük – és ezt az idő már nagyon igazolta – az erősebb az agresszivebb jogvédelem, a drákói szigor, a besúgás, a feljelentés, a perek és a razziák mit sem érnek. Maximum a terjesztésre szolgáló rendszerek evolúcióját gyorsítják meg. Ugyanis egy szorult helyeztében lévő ember, aki kézikönyvek helyett a saját és társai kreativitására szorul előbb megtalálja a megoldást mint egy multinacionális mamut, vagy a jogászok siserehada. A helyiekre támaszkodva kialakított, helyi árpolitika és a szerzői jogvédő sarcok megrendszabályozására van szükség.

A tanulmány szerzői hogy mindezt a gyakorlatban bemutassák egy igen érdekes licencelési lehetőséget dolgoztak ki a tanulmány számára: a "gazdag" országok lakói részére a dokumentum letöltése 8 dollárba kerül, a finanszírozó Kanada és a világ többi országának lakói számára pedig ingyenesen hozzáférhető, az egymillió dollár feletti éves bevétellel rendelkező filmes, zenei, szoftveres vagy kiadócégek számára azonban 2000 dollár. A szerzők az árazási modellt egyszerűen a Fogyasztói Dilemma Licenc névre keresztelték, amely jól szimulálja az "etikus" magatartás problémáját: a tanulmány ugyanis természetesen illegálisan ingyen is elérhető – ahogy a szoftverek és multimédiás tartalmak elsöprő többsége is. Azt már mondani sem kell, hogy rövid nyomozás után kiderült, természetesen az „illegális" letöltési lehetőséget is a tanulmány szerzői biztosították.