Kaposvár, az ötcsillagos – lesz-e hatodik?

Kaposvár, az ötcsillagos város be akarja zsebelni a hatodik csillagot is, az I. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál megrendezésével. A város 2004 óta szorgalmasan gyűjtögettette a csillagokat, és az Entente Florale, a Virágos Magyarországért – arany minősítés, az Év turizmusbarát települése, az Arany Rózsa és a két évvel ezelőtti Az év települése díj után joggal érezhette, hogy egy fesztivál szervezése tovább emelné rangját.

Kaposvár, az ötcsillagos város be akarja zsebelni a hatodik csillagot is, az I. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál megrendezésével. A város 2004 óta szorgalmasan gyűjtögettette a csillagokat, és az Entente Florale, a Virágos Magyarországért – arany minősítés, az Év turizmusbarát települése, az Arany Rózsa és a két évvel ezelőtti Az év települése díj után joggal érezhette, hogy egy fesztivál szervezése tovább emelné rangját.

A református templomban

A város valóban szép. Virágos és parkos területeivel, köztéri szobraival, a városközpont sétáló utcáinak árnyas padjaival, látványos szökőkútjaival, közismert és nagyhírű szállodáival könnyen rabul tudja ejteni a várost először látó utazót. Lakosai úgy tűnik fogékonyak és érdeklődőek a klasszikus zenére, mert a fesztivál első napjainak három koncertje – melyen volt szerencsém jelen lenni – teltházas előadás volt.

Az Aranylemezes..

A zeneiskolában

 A nyitóhangversenyen Mendelssohn: Esz-dúr oktettje, és Igor Sztravinszkij: A katona története darabjai (megjegyzem nem könnyű művek) olyan sikert arattak, hogy a karmester, Kocsis Zoltán is elismerőleg nyilatkozott a másnapi sajtótájékoztatón: „A szervezés kétségtelenül hagy kívánnivalót maga után, ami nem is csoda egy első fesztivál esetében, hiszen minden fajta első fesztivál egy ugrás a sötétbe. Nem tudjuk, hogy milyen közönség lesz, a fesztivál irányvonala megfelel e azoknak a tendenciáknak, amelyek jelenleg a világ zenei életét irányítják, illetve fog e igazán a helyi közönség és a művészeti irányvonal találkozni. Már az első koncert esetében is azt találtam mondani a Kapos Televíziónak, hogy én még életemben ilyen sikert nem láttam, pedig nem is játszottam. Valami olyan spontán reakció történt, olyan módon voltak vevők a színház hallgatói erre a produkcióra, amiben meglehet négy Stradivari is szólt a színpadon, meg nemzetközi hírű művészek játszottak, de mégis valami olyan egységet és olyan koncepciót mutatott föl, hogy az ellenállhatatlan volt. Azt mondhatnám, hogy igény van, és ez nemcsak a tegnapi koncert első felében, hanem a második részben is megmutatkozott. Az eléggé enigmatikus, bonyolult és koncentrációt igénylő darab, Sztravinszkij: A katona története teljes sikerrel hangzott el, amiből azt látom, hogy az országnak ebben a régiójában is van igény arra, hogy a legnemesebb kultúra eljusson azokhoz a fülekhez, akik ezt igénylik. Úgy érzem, a produkciók színvonala messze adekvát volt az elvárásokkal, tehát nem történt olyasmi, hogy valami nagydolgot elvárunk és akkor a színvonal nem olyan nagyon jó. Végül is egy olyan produkciót sikerült véghez vinni, ami teljes mértékben lekötötte a publikum figyelmét és tulajdonképpen megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyekkel a közönség hozzáállt ehhez a koncerthez. Ha ez így megy tovább, ilyen intenzitással, a szervezők ilyen fokú empátiájával, akkor ez a fesztivál ezer évig fog tartani. Valami olyan történt itt, ami sehol máshol, egymás mellé kerülnek olyan művek, amelyek sehol máshol nem hangzanak el, vagyis egyedi rendezvénynek vagyunk szem és fültanúi. Maga az a tény, hogy itt megtörténhet olyan, ami máshol nem, garantálja azt, hogy a rendezvény időtlen időkig el lehet, abban az esetben, ha fenn marad az a hit, amelyet a fesztivál szervezői, lebonyolítói és segítői képviselnek."

Drahos Béla

Jam Session próba

Kokas Katalin a kertben

A minden nap 11 és 19 órakor kezdődő hangversenyek előtt délelőtt és délután is a Kossuth téri Royal kávéházban Zelinka Tamás egy kávé mellett segít megismerkedni a koncert műsorán szereplő művekkel. Ez még önmagában nem meglepő, az viszont igen, hogy van érdeklődő, mégpedig sok! A koncertek előtt szórólapokon három nyelven rövid ismertetőket olvashatunk a műsorról, a művészek névsorával, és rövid magyarázó szöveggel. Bemutatnám az egyiket, Zelinka Tamás megjegyzésével:

Rados Tanár Ur koncentrál

Kocsis Zoltán és Joshua Bell

Kocsis Zoltán és Rados Ferenc

Robert Schumann: Esz-dúr zongoraötös, op. 44
José Gallardo – zongora, Abrahám Márta, Alma Pogostkina – hegedű, Gilad Karni – mélyhegedű, Jan-Erik Gustafsson – gordonka.
"R. Schumann (1810-1856) zeneszerzői figyelme 1841. évtől kezdve döntően a kamarazene felé fordult és rövid idő alatt fontos remekművek sokaságát írta meg. Többek között három vonósnégyest, az Esz-dúr zongoranégyest és a rendkívül népszerű Esz-dúr zongoraötöst, amely nemcsak Schumann kamarazenéjének, de egész életművének is az egyik legszebb darabja. A forma, a hangszerelés, a hangzás és a költészet tökéletes egyensúlyát valósítja meg ez a mű. Ajánlása Clarának, a varázslatos feleségnek és a kiváló zongoraművésznek szól, aki legidősebb koráig játszotta férjének ezt a varázslatos zenei üzenetét és teljesítve hitvese reményét. „Bevallom, óriási gyönyörűséget szerezne nekem, ha sikerülne valami olyant írnom, amitől, ha te eljátszod, dalolna a közönség lelke." Csak a mű 1842-es, családi-szakmai bemutatóján nem tudta egy múló rosszullét miatt Clara eljátszani a zongoraszólamot. Szerencsére Schumannék lipcsei lakásán jelen volt Felix Mendelssohn-Bartholdy, aki vállalkozott a zongoraszólam lejátszására. A szem- és fültanúk szerint tökéletesen játszotta el a számára teljesen ismeretlen zongora szólamot, örömet szerezve ezzel a szerzőnek és a hallgatóságnak egyaránt. Maga Schumann is úgy nyilatkozott a házi bemutató után, hogy nem képzelte volna, „hogy ennyire tüneményes a Zongoraötös ". A lendületes I. tételt megrendítő gyászinduló (!) követi, de az utána következő tételek egyértelműen derűről és jókedvről szólnak. A mű fináléjában Schumann mesterien egyesíti a két szélsőtétel főgondolatát."

Már Kocsis Zoltán is említette, hogy a szervezés kétségtelenül hagyott kívánnivalót maga után. A nyitóhangverseny helyszíne az épülő Szivárvány Zeneház lett volna, ami nem készült el időre. Bolyki György Fesztiváligazgató szerint annyi ember, mint itt, nem dolgozott még sehol sem egy építkezésen, de sajnos az időjárási viszonyok és különösen a nagy esőzés nem tette lehetővé az épület átadását. Emiatt a programfüzetben megjelent helyszíni információk

néha pontatlanok. A nagy érdeklődés miatt a kezdések is csúsztak, így fordulhatott elő, hogy a Református templomi koncerten a Kreutzer szonáta (Kocsis Zoltán – zongora és Joshua Bell – hegedű) két tétele között szünetet kellett tartani a harangozás miatt. Sokak szerint az ilyen, és hasonló problémák rossz szájízt eredményeznek, én azonban kissé elnéző lennék, hiszen egy újszülött első fesztivál esetében talán megbocsáthatók a hibák.

A szervezésben dicséret illeti Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészházaspárt, akik nemzetközi hírű művészeket tudtak megnyerni, és színpadra állítani széles skálájú klasszikus zenei programmal. Régóta folytatták a szervezést, tekintélyes volt a névsoruk és már a következő évekre is vannak jelöltjeik. Szervezési tapasztalatuk nem volt, viszont sok fesztiválon közreműködtek az eddigiek folyamán. „Amikor az ember ott van, kinyitja a szemét és magába szippantja azt az esszenciát és amit hazahoz, azt megpróbálja megvalósítani itthon" – mondta Kokas Katalin. Zenetörténeti eseménynek nevezhető, hogy Rados Ferenc tanár úr 25 év után ismét színpadra lépett, négykezest adott tanítványával Kocsis Zoltánnal. Műsorukon Schubert: F-moll négykezes fantázia és Kurtág: Eredeti művek és átdolgozások négy kézre, két zongorára c. műve szerepelt. Az összes, tizenhat klasszikus zenei koncertet átveszi az Európai Rádió Unió, ebből hármat élőben közvetítenek, ami azt jelenti, hogy a BBC-n keresztül 80 országban körülbelül 100 millió hallgatója lesz a fesztiválnak.

A klasszikus zenék után este 11 órától a Jam-Session programok következnek. Sokan úgy gondolták, hogy ez kifejezetten a fiatalok zenéje lesz. Nos, a fesztivál második napján Kocsis Zoltán, Joshua Bell és a többi „komoly" zenész is ellátogatott a Dorottya szálló báltermébe, és önfeledten ropták a táncot. Sajnos a mellékelt képeken nem tudok minden eseményt illusztrálni, mert a hihetetlenül sok ember – mondhatnám tömeg – korlátozott a fotózásban.

Óriási érdeklődés kísérte Kulka János exkluzív lemezbemutató koncertjét. A Kossuth-díjas színész lemeze tavasszal jelent meg, de már korábban megígérte a fesztivál szervezőinek, hogy Kaposváron lesz az első élő lemezbemutató, a nagybetűs Premier. Akarod vagy nem, 13 szám 13 történet. Zsúfolásig megtelt a Csiky Gergely színház, még a pótszékek is elkeltek. Egyszerű, minden figyelemfelkeltő kelléket mellőző színpadkép fogadott, jobb oldalon a négy tagú nagyon csinos hölgy vonós szekció, másik oldalon a billentyű Závodi Gáborral, gitárok és középen a dob és vetített egyszínű világoskék háttér. Kulka a rá jellemző eleganciával és hihetetlen könnyedséggel magyarul és franciául énekelt, a számok egymást követték, szinte helyet sem hagyva a tapsnak. A közönségnek énekelt, a szó igaz értelmezésében. Ha lenézett a sorok közé, vagy széles kézmozdulattal a nézők felé intett, bizonyára többen is csak magukénak érezték az intését, pillantását. Fáradhatatlan intenzitással közel kétórányi műsort adott eddigi két lemezének anyagából. A közönség együtt élt Kulkával, felvette a zene hangulatát, több szám alatt ütemes tapssal kísérte énekét. Sajnáltam, hogy egyszer vége lesz. Az estét ünneppé tette, hogy a koncert után kapta meg – számára is meglepetés volt – Geszti Margittól a Sony lemezkiadó vezetőjétől a sikeres lemezeladások után járó aranylemezt. Hazai viszonylatban óriási eredménynek tartom. Néhány nappal a hangversenyek után hiányérzetem van és sajnálom, hogy csak háromra volt időm elmenni. Elmondhatatlan a kamarazenélésnek az élménye, mikor a néző-hallgató közvetlenül a hegedűs, a fuvolás vagy bármelyik hangszeres közvetlen közelében, esetleg néhány méterre állhat, vagy ülhet, hallja a zenészek lélegzetvételét, látja az egymásra pillantásukat, csodálhatja a zene varázsától átszellemült arcukat, szinte hátrébb húzódik Joshua Bell széles gesztusú hegedűjátéka közben, egyszóval együtt él, lélegzik a muzsikusokkal és a zenével. Ez hiányozni fog.

Jövőre veled, ugyanígy Kaposvár!

Lantai József