Képtelen Herceg – Sziget nulladik nap

A Sziget nulladik napján az eddigi fesztiválokon megszokottól eltérően már több helyszín várta programokkal a látogatókat. Hirtelen lett „kedvenc" témánkat, az időjárást ne felejtsük, minden prognózis ellenére kedden kegyesebbnek bizonyult – elvégre még nyár van. Ezen a napon debütált az egyik új helyszín is, a Rock-Metál Nagyszínpad is, a régi A38 megasátor helyén. Utóbbi pedig kicsivel közelebb került a Nagyszínpadhoz sátorformában, a tavalyi Hammerworld helyén.

A Sziget nulladik napján az eddigi fesztiválokon megszokottól eltérően már több helyszín várta programokkal a látogatókat. Hirtelen lett „kedvenc" témánkat, az időjárást ne felejtsük, minden prognózis ellenére kedden kegyesebbnek bizonyult – elvégre még nyár van. Ezen a napon debütált az egyik új helyszín is, a Rock-Metál Nagyszínpad is, a régi A38 megasátor helyén. Utóbbi pedig kicsivel közelebb került a Nagyszínpadhoz sátorformában, a tavalyi Hammerworld helyén.

Az is újdonság, hogy a Rock-Metál színpad nyitott, nincs sátor, dobozhangzás és tüdőtépő légkondicionáló ventilátor – van viszont este 23:00 órás műsorzárás. A műfaj rajongóinak azért nem kell este tizenegykor fejvesztve elhagyni a területet, kicsivel hátrébb a Rock-Metal Ketrec területén belül egész éjjel zúznak majd a fémzenék, a hivatalos közlés szerint szakavatott Dj-k segítségével, ami már rögtön ellentmondásosan hangzik – de meglátjuk. Aki hagyományos fémzenés zúzásra számított a kemény zenék új helyszíne nyitányaként, annak csalódást kell okoznunk. Mivel a Világzenei Nagyszínpadot egész estére elfoglalta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának különleges programja, ezért néhány mondhatni oda tartozó zenekar a metalos színpadon kényszerült fellépni. Erős programot ígért a még el sem kezdődött fesztivál.

A Sziget nulladik nap és az egész rendezvény idei első fellépője az amerikai Klezmatics volt. 1985-ben alakult New Yorkban a világhírű klezmer-formáció. A műfaj egyetlen Grammy-díjas képviselője. Az elmúlt 25 évben a tradicionális, kelet-európai, jiddis zenei kultúrát a legtöbb nagy zenei műfaj stílusával vegyítették, legutoljára pedig a költészet is sorra került: Woody Guthrie verseinek, dalszövegeinek megzenésítésével. Így aztán nem csoda, hogy a viszonylag korai kezdés és az amúgyis Prince-lázban égő közönség mellett is jelentős számú érdeklődő gyűlt össze tiszteletükre. A fellépésre a koronát a Kulturális Diplomáciáért díj átadása tette fel amit Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet adott át a Klezmatics tagjainak a koncert végén. A Nagykövetasszony egyébként Prince koncertjére is ellátogatott később.

A worldmusic műfajtól abszolút nem távolodva, de a zene virtuális terében délebbről közelített a következő fellépő, a Boban Markovic Orkestar. Őket a magyar közönségnek nem kell bemutatni. Számtalan fesztiválon, önálló koncerten bizonyították, hogy élőben is bármilyen helyszínre odavarázsolják Emir Kusturica filmjeinek világát illetve ennél sokkal többet – a balkán lelkét. Mindezt kizárólag fúvós hangszereken és dobokon. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az a kép, amikor a műsor első számai közt felhangzottak a XIX-i századi klezmer alapjaiból született héber dal a Hava Nagila hangjai és a kevés, bár lelkes közönség magasra tartott szerb lobogókkal rohant előre. Nem egy kelet-európai kult-rendező kezei közé kívánkozó pillanat. Mindeközben a Sziget ellenkező csücskén az Magyar Rádió szimfonikusai készültek történetük egyedülálló fellépésére. Nem tudni ez okból vagy Prince óriási kultusza és a kicsit egyoldalú beharangozók nyomán, de szubjektív megítélés szerint szégyenletesen kevés közönség jelent meg Boban Markovic és zenekara koncertjén. Szinte csak a Sziget honlapján bogarászva lehetett ráakadni arra, hogy a nulladik napon más is lesz, mint Prince. A közszolgálati rádió és televízió-adók műsoraiban persze már napok óta szerepelt a kollegák szereplése, de se Klezmatics-ról, se Boban Markovic-ról, se Leningradról nem sok szó esett sajnos. Magánvélemény, de pár évvel ezelőtt a szűkkörűnek nyilvánított szentendrei koncerten hússzor ekkora közönség előtt játszottak. Ez pedig mégiscsak egy európai méretű fesztivál. A mikrofonokkal és a hangosítással is meggyűlt a bajuk, az első négy szám alatt folyamatos, egyre ingerültebb reklamálás folyt a kikapcsolt vagy rendkívül halk mikrofonok miatt. Közben halkan csendben Marko Markovic, Boban fia felnőtt és átvette a apjától a zenekar irányítását, meghagyva a vezetőszerepet azért az „öregnek". A koncertek már rég nem a Kusturica filmek és Goran Bregovic munkásságából állnak, ahogy a kezdetekkor megismerhette őket a hazai közönség. Szép számmal szerepeltek a műsorban saját szerzemények, a legutolsó Promise című lemezről és egyéb felkapott slágerek átdolgozásai. Néha úgy érezte az ember, hogy itt a tengerparti nyár és jön az Obladi-oblada fúvos átirata – de szerencsére ez nem történt meg. Továbbra is az a helyzet, hogy sajnálhatja az, aki tegnap bármilyen okból kihagyta ezt a koncertet.

MR2 Szimfonikusok

A Világzenei színpadon közben negyedóra csúszás és hatalmas készülődés körvonalazódott. A Magyar Rádió Szimfonik Live produkció készülődött. Stílusosan a hangszórókból a Metallica S&M lemezéről szólt a Nothing Else Matters, amit a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral vettek fel. A színpad kissé érthetetlen módon kétfelé lett osztva, egyik felén a MR2 Szimfonikusok, a paraván túl oldalán pedig a mindenkori fellépők kaptak helyet. Kissé megosztva ezzel a képet és talán feleslegesen is elhatárolva a műfajokat. A könnyűzenei oldalra sem érkeztek kis kaliberű fellépők, hogy együttesenként két számot eljátszanak a nagyzenekarral. A fellépők közt a teljesség igénye nélkül: Heaven Street Seven, Fresh Fabrik, Balkán Fanatik, Janicsák Veca + Geszti Péter, Pannonia All Stars Ska Orchestra, Rúzsa Magdi, Budapest Bár, Hiperkarma. Az egész ötlet abból indult, hogy tavaly az MR2 Petőfi Rádió felkérte a Heaven Street Seven-t, hogy készítsen el egy felvételt az MR Szimfonikusokkal. Annyira jól sikerült, hogy az elkészült felvételt tervezés, szervezés és tett követte, így jöhetett létre a kedd esti rendezvény. Az átszerelések alatt az MR2 műsorvezetői faggatták a fellépőket illetve kaptunk képeket a backstage-ből vagy a próbákról. A Balkan Fanatik-ot kikérdezték a TV-maci szignáljának kulisszatitkairól, azaz milyen hangszeren is játszódott a híres dallam. A fagott említésekor a szimfonikus zenekar soraiból meg is szólalt az adott hangszeren a szólam. A szignók felidézéséből nem maradhatott ki Geszti Péter sem, tiszteletére a Mézga Család rajzfilmsorozat zenéjét hallhattuk, ő kölcsönözte a hangját anno ugyanis Mézga Aladárnak. De hallhattuk a Kórház a város szélén főcímzenéjét is valamint dobpárbajt a Fresh Fabrik és az MR Szimfonikusok dobosa közt.

Azért, hogy a hivatalos szigetelőnek se akadjon könnyű dolga ez egybeesett a nap főprodukciójával, Prince koncertjével a Nagyszínpadon. A várva várt koncerttől már időben elkezdték elvenni az újságírók kedvét, a Sajtóirodán jó előre közölték, hogy fotózás nincs, de  Prince biztonsági emberei a közönség között fotózó kollegáktól is elvehetik a gépet és a SIM kártyát, ha épp arra járnak. A Sajtóirodától pedig garanciát kértek, hogy nem készülnek fényképek a pop hercegéről. A Hercegről, aki a szuperöltöző, szuper-mellékhelyiség mellett akár azt is megengedte magának, hogy fél órás késéssel indítsa showját a zsúfolásig telt nézőtér előtt. Ez már alapból elég lohasztó tud lenni, poplegenda ide vagy oda. A hiúság vására, Prince Roger Nelson, idén 53 éves popherceg, aki nem akarja, hogy lássák rajta az idő fogát. Pedig alapjában véve abszolút nincs mit szégyellnie vagy 45 albumot adott ki, ebből 4 rögvest rákerült a Rolling Stone magazin minden idők legjobb lemezeinek 500-as listájára, nem beszélve az ugyanerre a listára rákerült dalairól a poptól, a funky-n és gospel-en át a jazz-ig. Az a hihetetlen embertömeg, ami türelmesen megvárta, míg Prince méltóztatik megjelenni a színpadon, nem kellett csalódjon. A rajongói relikviák szétdobálása után egy profi show következett, a legtöbb hőn áhított slágerszámmal (már ami a műsortervbe befért, ugye), átöltözéssel, Pop Life, Cream, Nothing Compares 2U (igen, igen Kedves Olvasó, ez ugyanaz a szám, amit Sinead O'Connor hangján ismertünk meg,  a szerzője Prince), Purple Rain, Let's Go Crazy, Sometimes It Snows in April. Profi műsor, a rajongók szíve csücske.

A világzeneivé változott Rock-Metál színpadon pedig az újraalakult Leningrad zúzott, töretlen lendülettel, kissé még viharvertebben, mint eddig. Hiába az idő múlik és nem pont a legkímélőbb életstílust választhatták. Már csak abból is látszik, amit a színpadon koncert alatt elfogyasztanak. Sergej „Shnur" Shnurov frontember, gitáros énekes egy módosított Pepsi logót viselt a ruháján, Sexy felirattal, ami ugyan karate-köpenynek is beillene mégis inkább a cári idők muzsikjainak viseletét idézte. Játszottak régi és új számokat, utóbbiakban egyre nagyobb szerepet kap Yulija Kogan jazz-énekesnő aki állandó tagja a zenekarnak, a férfiközönség legnagyobb örömére koncerteken. A hölgy szép hangja mellett nagyon magas és dekoratív is. A 14 zenészből álló ska-punk zenekar, amit évekre kitiltottak Moszkva területéről. Egy zenekar, akinek számait a mai napig nem játssza televízió és rádió, mert annyira szókimondóak, sőt sokszor obszcének is. A szentpétervári rockzenészek, akiket a Sziget nulladik napi közönsége kifulladásig, háromszor hív vissza a színpadra. Ugyanazok, akik már szétesve, fáradtan, de mindháromszor vissza is jönnek és rátesznek még egy lapáttal. A közönség meg zúg Lé-nyin-grad, Lé-nyin-grad – egy észak-orosz város, aminek régi nevét az európai fesztiválok résztvevői már biztos megtanulták. Ilyenkor sajnálhatjuk, hogy mennyire vettük komolyan anno az orosztanítást, akkor nem lenne szükség órákig böngészni az internetet, hogy ne csak a zenében, hanem a kőkemény kritikus szövegekben is gyönyörködhessünk. Ha Viszockij most élne, a Leningrad-ban vagy hasonlóban játszana. Szerdán indul a Sziget 2011.

Verner Adrienn – Szvitek Péter

Fotó: Szvitek Péter