KERETEK KÖZÖTT – Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

2018. február 18-ig tekinthetünk meg egy érdekes átmeneti korszak magyar művészetét bemutató mintegy 350 művet, amelyeket nagy munkával a raktárakból kutatott fel és hozott az A épület kiállítótermeibe Petrányi Zsolt kurátor.

A belépéskor egy hatalmas modern ház torlaszolja el a kilátást a vörös márvánnyal borított előcsarnokban. Ennek kiváló dizájnere Somlai Tibor. Az épület ablakaiból látszanak a csöppnyi, de mégis emberhez méltó munkáslakások. A ház külsejéről óriási szocreál alkotás (Kádár György házdísze) tekint le ránk. A földszinten az 1958 és 1968 közötti korszak tipikus szobrait látjuk.

Szücs György igazgatóhelyettes vezette be az újságírókat abba a korszakba, amit máig a három T (tiltott, tűrt, támogatott kategóriák) idejének nevezünk.Petrányi Zsolt művészettörténész vitt végig az emeleti termeken.

A festmények, szobrok, grafikák, plakátok, iparművészeti alkotások zöme – még soha nem volt látható kiállításokon, a magyar közönség sem találkozhatott velük az elmúlt öt-hat évtizedben. Az időpontok fontosak, mert 1958-ban rendezték meg a Brüsszeli Világkiállítást és a Velencei Biennálét, valamint kezdődött a Hungexpo-sorozat. Az 1956-os szovjet megszállást követően a művészet hallgatott, csak kísérletezett az 1968-as prágai tavaszig, vagyis keretek közé szorult. Az 1958-68 közötti évtized a magyar művészet legellentmondásosabb korszaka. A hamis heroizmus itatta át a szocreál műveket, bár megjelentek a provokatív, neoavantgárd törekvések is – még súlyos önkorlátozásokkal. A közönség azonban megtanult „a sorok között olvasni”, a képzőművészeti alkotásokat a saját szempontjaiból értékelni. Az egységes könyvborítók ma is megtalálhatók a polcainkon.

Az emeleti termekben a szocreál stílus hamis derűje után még sokáig gyártottak az apró lakások számára kis bútorokat, asztalokat, székeket, de a lassú konszolidációból kinőttek a neoavantgárd törekvések is. 1967-ben az MNG-ben kiállíthatott Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Korniss Dezső, Bortnyik Sándor, Kerényi Jenő, valamint Somogyi József, akiknek munkássága még a 20. század eleji stílusokban gyökerezik. Jeges Ernő két festményéhez az enteriőr a konstruktivizmust tükrözi. A harmadik teremben plakátokat és a modern szobaberendezést iparművészeti tárgyak egészítik ki – persze az adott „keretek között”. A kézművesség iránti igény beindította a háziipari szövekezeteket, amelyekben szőnyegeket, gobelineket, függönyöket, dísztárgyakat készítettek.  Feltűnnek Farkas Aladár kisplasztikái és olyan nagy mesterek alkotásai, mint Kokas Ignác, Kurucz D. István, Berki Viola, Kondor Béla, Csernus Tibor, Gruber Béla, Gyémánt László, Mácsai István vagy Victor Vasarely munkái. Itt sorakoznak a magyar művészek példaképei: Picasso, Fernand Léger, Renato Guttuso, Bernard Buffet is. Mellettük érdekes szemlélni a kelet-német Willi Sitte munkáit.

Farkas Aladár szobrász olyan hírnévre tett szert, hogy meghívták Vietnamba. A termek előtti folyosón egyes művészek portréfilmjeit nézhetjük meg. A következő egységben a várost, azaz a jövőt építő, optimista, konstruktivista ember jelenik meg. Azután az egzisztencializmus kísérlete bukkan fel Vilt Tibor, Lakner Zoltán, Bortnyik  Sándor, Fáth Ernő, Deim Pál műveiben. 1956 után az új rezsim új elvárásokat támasztott a képzőművészettel szemben, de továbbra is a megtűrt „keretek között” – Aczél György ízlésének megfelelően, aki a szürrealizmusról azt tartotta: nincs benne üzenet. Hozzá jött rengeteg tabutéma: megszálló szovjet csapatok, diktatúra, pesszimizmus, Trianon, áruhiány stb. A századelő baloldali avantgardizmusát viszont valamennyire újjá lehetett éleszteni.

Az utolsó szekcióban a szűkebb nyilvánosság felé kitárulkozó alkotások szerepelnek, amelyeket lakástárlatokon, vidéki kultúrházakban vagy ifjúsági klubokban néhány napig láthatott a közönség, vagyis a tiltott vagy tűrt művészetek egyes ágait. Az érdeklődők között ott voltak a besúgók, a jelentéseket író ügynökök, hiszen a kiállítók gyanús személyeknek számítottak, mert nem a „dolgozó nép” közvetlen érdekeit szolgálták. De megszülettek az igényes köztéri szobrok, a sokszorosított grafikák és a jó könyvborítók. Az alkotók között szerepel: Gyulai Líviusz, Gyémánt László, Gross Arnold, Maurer Dóra, Hincz Gyula, Somlai Tibor, Ernyei Gyula, Gorka János, Konecsni György, Jean Cocteau.

A kiállítás alcíme: A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-1968). A korszak fontos fejezet a magyar művészettörténetben! Ezért mindenkinek látnia kell!

Az MNG a nagyszabású rendezvényhez kapcsolódóan értékes dokumentumfilmeket és előadásokat is szervez látogatóinak. Ezeken bemutatja a korszak építészetét, politikai folyamatait és szociológiai vetületeit. A vetítéssorozat kurátora Kodolányi Sebestyén. Az időpontok: 2007. december 10., 2018. január14. január 21., február 4., február 11. és február 17. Helyszín az MNG B épületi előadóterme, a helyár 500.- forint. Jelentkezés az MNG pénztárában és a www.jegymester.hu oldalon. Érdemes előre bejelentkezni a férőhelyek korlátozott száma miatt!

Rendhagyó tárlatvezetések: Petrányi Zsolt kurátorral: 2018. január 19-én, 27-én és február 10-én 16 órakor. A teljes árú jegy 2200.- forint. Nyitva tartás keddtől-vasárnapig 10-18 óráig.

DOBI ILDIKÓ