Ki vetheti ránk az első követ? – N&SK és a késések meg az elfuserált zenék napja – szombat

 Babylon circus

Itt a hétvége, nyári idő, napsütés, Sziget. Mi más programja is lehetne ilyenkor valakinek, mint elmenni bulizni, legalább egy napot közép-Európa legnagyobb fesztiváljára. Ilyentájt a közlekedés is egyszerűbb, például autóval nincsenek sehol az idegtépő dugók, a rendezvény miatt a BKV is sűrítette egyes járatait, szóval nincs akadály. Mégis a K-hídhoz érve nem fogad az a hatalmas tolongás, amire számítottam volna. Pedig saját becsléseink szerint a szombatnak is nézőszám-rekord döntögetőnek kellene lennie. Ez délután még annyira nem látszott. A Nagyszínpadot a nem hivatalos „angol zenék napja" keretében a Guy Ritchie Spíler című filmzenéjével és Nirvana-feldolgozásokkal befutott The Subways nyitotta. Utána az Editors következett.

 Babylon circus

Itt a hétvége, nyári idő, napsütés, Sziget. Mi más programja is lehetne ilyenkor valakinek, mint elmenni bulizni, legalább egy napot közép-Európa legnagyobb fesztiváljára. Ilyentájt a közlekedés is egyszerűbb, például autóval nincsenek sehol az idegtépő dugók, a rendezvény miatt a BKV is sűrítette egyes járatait, szóval nincs akadály. Mégis a K-hídhoz érve nem fogad az a hatalmas tolongás, amire számítottam volna. Pedig saját becsléseink szerint a szombatnak is nézőszám-rekord döntögetőnek kellene lennie. Ez délután még annyira nem látszott. A Nagyszínpadot a nem hivatalos „angol zenék napja" keretében a Guy Ritchie Spíler című filmzenéjével és Nirvana-feldolgozásokkal befutott The Subways nyitotta. Utána az Editors következett.

Babylon circusMiközben a Hungarikum Faluban éppen galgamenti lakodalmas menet indult, a keleti szlovák nemzetiség hagyományai szerint. Visszatérve a faluba pedig a Sziget Falu hagyományai szerint táncház és tánctanítás következett. A legnagyobb sikere a Püspökhatvani Hagyományőrző Együttes csárdástanításának volt sikere. Minden híresztelés ellenére nem csak a külföldiek körében, a nagykörben túlnyomórészt magyarok voltak, a külföldiek leginkább a kézműves és lakodalmas kalács-sütő bemutatók, az magyaros étkezdék és az elárusító standok környékén csoportosultak. Meg kell állapítani, bármilyen erőltetett ötletnek tűnt a Hungarikum Falu létrejötte annyira jól sikerült a megvalósítása, remélhetőleg megtartható lesz ez a program-helyszín és vele együtt a színvonala is. Nincs erőltetett magyarkodás, csak kultúra és kedvesen, könnyedén bemutatott hagyományok. Nem is kell ennél sokkal több a sokat emlegetett ország-imázsnak. Később a tánctanítást átvették a Veresegyházi Hagyományőrző együttes tagjai.

Babylon circusEzt sajna már nem tudtuk megvárni, mert siettünk a Világzenei helyszín felé, ahol a Saint-Etienne-i N&SK volt várható. Sietségünket hamar meg is bántuk, mert mire odaértünk még javában a Wowen Hand & Muzsikás produkciója szólt. Jó félórás késést generálva. Hazudnánk, ha azt állítanánk nem nívós produkcióról van szó vagy nem tudtunk volna többet is meghallgatni tőlük, ha úgy adódik. De amikor a szigetelő amúgyis jobban be van táblázva, mint egy átlagos munkanapon, az ilyesféle csúszások egyáltalán nem jönnek jól. Az eredetileg Les Nomades (utalva talán a Marokkó sivatagos területein élő népcsoportra) néven induló formáció változott Nomades & Skaeterra- ra, mikor mai hangzását kialakította. Bár szokták őket punknak meg sanzonzenekarnak nevezni, egyikre se igaz. Tipikusan francia alterock zenekar ők, akik leginkább a marokkói és tunéziai dallamokkal operálnak, talán néha tényleg sanzon-alapokkal, de nem ez a jellemző. Leginkább mégis a ska-beütés nyilvánvaló és a könnyed dallamok hátán úszó brutálisan kemény és tartalmas szövegek. Természetesen és sajnos franciául. A szövegek nélkül ugyanis nem lehet teljes a zene élvezete és az együttes szeretete sem. Mert ez a kettő igenis összetartozik. Aki pedig azt hitte, hogy lagymatag keleties tánczenére ugrál, bizony nagyot tévedett. Volt szó bevándorlók helyzetéről, szervkereskedelemről, társadalmi problémákról, politikáról, erőszakról, diáklázadásról, emberi jogokról és természetesen a szerelemről és a világ szépségéről is. Ennek megértéséhez kell némi franciatudás, a többieknek meg marad az önmagában is elég jó zene, meg a közönségkedvenc dal a vándorló kengururól ( Kangourou Nomade), aminek refrénjére, kivételesen angolul (Jump!Jump!Jump!) veszedelmesen ugrálni kezdett az egész nézőtér. Semmi és senki sem tökéletes, ahogy azt a La Pierre (a kő) szám szövege is mondja, sok példával alátámasztva mi mindenből áll össze egy ember, mennyi érzelemből, gyengeségből, álmodozásból és mi mindennel rontják el ezt külső körülmények. Akivel pedig ilyesmi sose történt, hát az vesse ránk azt a bizonyos első követ.

Babylon circusVolt egy olyan érzésünk, hogy a Sziget összes frankofon látogatója ott volt a Világzenei színpad előtt ekkor. Arról, hogy evvel mekkorát tévedtünk majd később lesz szó, a Babylon Circus koncertjével kapcsolatban. A félórás késés miatt elkezdődött ámokfutásunk a fesztivál területén, ahol a jelentős tömegben tíz percünk volt átjutni a pontosan ellenkező végében levő Rock-Színpadhoz.

Turisas Ott kezdett a Turisas Finnországból, akik a pagan-metal emblematikus képviselőjének tartják magukat és a szakma is osztja ezt a véleményt. Kár volt sietni, több okból is. A késés ördöge ma itt is aktív volt, igaz csak 15 perc erejéig, Aztán előkerült a finn zenekar, a legócskább '80-as évek végi blackmetálőrületet idéző harci festésben, művérben úszó, felismerhetetlen arcokkal. Ez már sokat rontott az összképen, hát még a hangzás.

TurisasA Stratovarius óta sokan próbálkoznak északi rokonaiknál a népzene, az ősi harci ritmusok és a trashmetal keverésével, de eleddig ez csak a Korpiklaani-nak és egye fene az Ensiferum-nak látszik hitelesen, színvonalasan sikerülni. A többiek pedig…. Turisas… az énekes minden második szava ama nélkülözhetetlen, angol, négybetűs F***. Teljesen el van képedve mennyire jó is a Sziget közönsége. Igaz mikor mediterrán ritmusokat is keverednek az egyik számba, megemlíti, hogy mutassuk meg mennyire tudunk táncolni „balkán népe".

TurisasNna  punk körökben ilyenkor „illik" elhajtani a vérbe egy zenekart fújolással minimum, pláne ha azt állítja magáról (minden joggal egyébként), hogy már másodszor jár hazánkban. A zene komplett kakofónia, a dübörgő gitárokat teljesen elnyomja a harmonika és hegedű összehangzó kettőse és ebből csak egy összefolyó zűrzavar lesz, szellőkönnyű dallamokkal a tetején. A párszáz keményvonalas rajongó azért sátánvillázik és ordít becsülettel, jobban is teszi, mert a színpadkép annyira visszataszító, hogy oda nézni se érdemes.

N&SKValahogy talán erre ők is rájöttek, mert az egyébként tényleg nagyon jól előadott orosz népdal (Fekete szemek „ocsi csornije") közben lekerült róluk ez a festés és maradtak a hagyományos, északi harci arcdíszítés mellett (fekete csíkok, meg néha pirosak). Ezen felül is megcsillant néha, szólóknál, számok közti átkötésekben a zenészek egyedi tehetsége, ez elvitathatatlan. Különösen érvényes ez a hegedűsre (Olli Vänskä) és a csapat egyetlen hölgytagjára a harmonikával (Netta Skog).

N&SKA hangzavar közepette néha sikerült megmutatni igazi tehetségüket, például a Brahms Magyar táncok előadásakor, melynél meg kell hagyni a fele „bűnük" meg lett bocsátva. Tényleg jól sikerült átdolgozás volt, ahogy a Boney-M Rasputin feldolgozása is méltán népszerű és nagy siker volt ez szombaton is. Meg kell még említeni a basszusgitáros szólóját is, amikor szintén látszott mennyire kár, hogy az összhangzásban sehogyse érvényesülnek ezek az amúgy kiváló zenészek. Összességében tehát volt 4-5 értékes, jó megnyilvánulás, a többit meg inkább hagyjuk és természetesen, Tisztelt Szervezők, Korpiklaani-t a Szigetre! 

N&SKAz ember egy idő után már nem csak azért hajtja a következő programot, hogy újdonságot vagy témát találjon, esetleg különlegességet, de néha már csak azért, hogy visszaadja a hangulatát vagy a lelkesedését. Azaz, hogy végre beletrafáljon valamibe, ami igazán jó. Épp ezért vettük az irányt A38-Wan2 felé ezután. Este 11-re a francia Babylon Circus, ska-reaggea zenekar kezdett. Volna. Tizenegykor még javában búsult a németek vadonat új kedvence a The Notwist. Ez tán az emo – fordultam elképedve kollegámhoz, nem értve hogy lehet ezt érzelmes-rockzenének hívni. Az ember egy rosszabb napján felköti magát, ha ilyet hall – lassú, monoton és végtelenül rosszkedvű zenét csinálnak ezek az egyébként igen fiatal emberek. Érzelem az van benne, de csakis egy: a búskomorság. Bármikor máskor sikítva menekültünk volna ilyen helyről, de most nem. Vártuk, lassan már a megszállottak elszántságával, hogy kezdjenek már a franciák és adják vissza nekünk a bulihangulatot. 15 perc után végre eltűntek a színpadról a siratólegények és jött a végett nem érő átszerelés. Talán még nem említettük, de szinte végig az volt az érzésünk, hogy ezt a sátrat hiába építették ekkorára, hiszen a felénél jobban még az esőben sem telt meg. A Babylon Circus közönsége jól rá is cáfolt erre. Mint ahogy arra is, hogy korábban a Világzenei színpad előtt ott lett volna minden szigetelő francia. Majdnem megtelt a sátor mikor még legalább negyed óra volt az átszerelésből, sorban gyűltek a  különböző strandfelszerelések, tarisznyarákos gumimatrac, tengericsillagos úszógumi, kacsát formázó úszósapka költemény, gumilabda – szimbolikus jelentőségükre azóta sincs magyarázat. Örökkévalóságnak tűnt. Legnagyobb meglepetésemre pedig a többnyire külföldiekből álló közönség teljesen nyugodtan fogadta a hosszas várakozást. Semmi füttyögés, ordibálás, hanem türelmesen vártak vagy elszórakoztatták magukat. Aztán nagy nehezen előkerült a zenekar és megszólalt. Egy Sokol rádió hangerejével – dobozhangon. Ekkor értettük meg mekkora szerencséje volt a holland Mala Vita-nak az első napon és közönségnek, hogy a kerületi „hangpróba" alatt léphettek fel, teljes, normális hangosítás mellett. A hátsó sorokban a szomszéd suttogását hamarabb lehetett hallani, mint élvezni a koncertet. A legelső sorokban egy diszkrét autórádióként adta a tánczenét. Mindezt egy tízezres befogadóképességű, hangszigetelt sátorban. Nem is bírtuk ki a végéig, pedig az együttes megérdemelte volna.

Magyarfalu

Táncház

Kifelé menet még visszanéztünk a Rock Színpadra hátha a német Expatriate – val tudunk vigasztalódni. Hát sajnos azzal sem sikerült….minimális, nem túl energikus közönség lézengett, inkább ácsorgott egy bizonytalan The Cult imitáció előtt. Nem sok egyéni ötletet felvonultatva a műfajban. Így aztán hazafele is vettük az irányt. Ezúton is köszönet a püspökhatvani néptánc-csoportnak a nap legeredetibb bulijáért, illetve N&SK-nak a legjobb koncertért és egy kicsit a Babylon Circusnak is. Vasárnap zárónap, kell még az energia.

Verner Adrienn Ágnes

Fotó: Szvitek Péter