Kihalt íróeszközök

Valaha volt íróeszközeink sorolását nem az ókorban kezdem, bár a rómaiak már ismerték a fémből készült tollhegyet. Mielőtt Johannes Gutenberg, aranyművesből lett nyomdász (!) feltalálta a könyvnyomtatást (XV. század közepe), kódexeket készítettek. Olyan eszközökkel, amelyek már kihaltak.

   A többnyire vörös gubacstinta felhasználásával készített íráshoz ferdére vágott hegyű lúdtollat, pennát használtak. A szükséges folyadékot kalamárisban (tintatartó) tartották. Alkalmaztak még temakulumot, zsinóron lógó ólomgolyót, amely szétnyitva tartotta a könyvet.

   Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt, fohászkodik Zrinyi Miklós a Szigeti veszedelem előszavában (1651). A penna, ludak erős szárnytollából készült íróeszköz. A frissen tépett, nedves madártollat kiszárították, a külső hártyákat és a szár belét eltávolították, míg egy kemény cső maradt. A tollat egy speciális tollkés, a scalpellum segítségével meredeken bemetszették, majd a tollhegy közepét finoman behasították.

   Mindenki saját maga hegyezte a pennáját. Hátránya a tollhegy sérülékenysége volt, hiszen a bevágás erősebb nyomás hatására rendszeresen szétnyílt, és újra kellett metszeni. Ettől függetlenül a XVIII. századig még mindig ez volt a legfontosabb íróeszköz.

    Az első fémből készült tollat 1800-ban szabadalmaztatták. A fémtollak és a tollhegyek fokozatos fejlődésen menetek keresztül, de a klasszikus acélírótollnak sok hátránya volt. Így például nincs a tinta tárolására szolgáló belső tartály, így írás közben folyamatosan mártogatni kell. Minden használat után különleges gondozást, törölgetést igényelt, különben beszáradt a tinta a finom vágásba és a toll használhatatlanná vált. Így halt ki a mártogatós fémtoll, amelyet manapság már csak különféle illusztrációk és képregények készítésénél használnak.

   Mikor elemi (általános) iskolába jártam, a pad tetején lévő 2 centméteres furatba „ült” egy tintatartó. Úgynevezett redisztollal írtunk Luttor-féle zsinórírással. A tollat szorgalmasan  mártogattuk a tintába, Ha túl sok tinta került a tollra, rácsöppent a füzetlapra. Ez volt a paca. Nem örült a tanító bácsi, de a szüleink sem. Ez a fajta írás 1956-ban kihalt. Azóta az úgynevezett egyszerűsített álló írást tanítják.

   A töktőtoll, golyóstoll, filctoll tartja a frontot. Kihalt viszont a „tintenkuli” elnevezésű töltőtoll. Pedig tízezer számra adtak el belőle. Nem is tolla volt, hanem egy csövecskéje, a tintacsatornában egy varrótűhöz hasonló kis acélszál. A folytonos írást a tintenkuli tartályába töltött tinta tette lehetővé.

   Finnországban az általános iskolákban 2016-tól nem oktatják a kézi folyóírást, helyette gépelni tanulnak a billentyűzeten. Változnak az idők. De ennyire?!