Kosztolányi Dezső 1935-benKosztolányi Dezső 1935-benSzeretett osztályfőnököm és magyar tanárom, Vihar Béla tanácsa így hangzott: inkább olvassatok el egy könyvet százszor, mint száz könyvet egyszer. Persze a száz csak jelkép. Arról van szó, hogy a valódi irodalmi mű többszöri olvasásánál újabb és újabb szépségeket fedezhetünk fel. És a szókincsünk is úgy bővül, hogy magunkba szippantjuk az új szavakat, kifejezéseket, jelzős szerkezeteket. A módszerrel fogalmazási készségünk is javulhat.

Kosztolányi Dezső 1935-benKosztolányi Dezső 1935-benSzeretett osztályfőnököm és magyar tanárom, Vihar Béla tanácsa így hangzott: inkább olvassatok el egy könyvet százszor, mint száz könyvet egyszer. Persze a száz csak jelkép. Arról van szó, hogy a valódi irodalmi mű többszöri olvasásánál újabb és újabb szépségeket fedezhetünk fel. És a szókincsünk is úgy bővül, hogy magunkba szippantjuk az új szavakat, kifejezéseket, jelzős szerkezeteket. A módszerrel fogalmazási készségünk is javulhat.

   A sokszori olvasásra példám Kosztolányi Dezső „Kínai kancsó" című novellája, vagy talán kisregénye, mert terjedelme húsz könyvoldal. Úgy kezdődik, hogy megismerünk egy középkorú, igen szerény körülmények között élő házaspárt. Minden hónap elsején rettegnek, ki kell fizetni a lakbért, különben jön a kilakoltatás. Egyetlen kincsük a családról-családra öröklődő kínai kancsó. Másfél méter magas porcelán padlóváza a Ming-dinasztia korából, értékét valaha tízezer aranykoronára becsülte a szakértő. A vázán nyolcvanhárom  művészi színes miniatűr. A többi között a hétemeletes nankingi porcelántorony, minden emeletén két-két csengettyűvel, mandarinok lila köpenyben, bordó bugyogóban, mező virágzó szilvafákkal. Mind a nyolcvanhárom műremek.

   A férj banki alkalmazott. Egyik ügyfele, a milliomos lovag Martiny részére tanácsokat ad. Akkoriban a bankok nemcsak betétet gyűjtöttek és hitelt adtak. (Horribilis kamatréssel.) Hanem ügyfeleik vagyonára is vigyáztak, a törvényes kereteken belül ötleteket, felvilágosítást adtak. Ilyen kapcsolat volt a mágnás és a kistisztviselő között is.

   Egyszer, amikor már valóban kilakoltatás előtt állt a házaspár, szükség törvényt bont, kölcsönt kértek Martinytől, aki szó nélkül átnyújtott kétszáz pengőt, soha nem kérte vissza. Amikor a milliomos valamilyen részvénypakettet akart vásárolni, türelemre intette néhány napig. És valóban, a lovag féláron vehette meg, valóságos vagyont keresett rajta. Ettől fogva minden Karácsonykor egy Zsardinett-kosarat küldött a házaspárnak. Egyszer még vacsorára is meghívta őket.

   Libériás inasok szolgálták fel a menüt, csupa vadkülönlegesség, márkás italok, soha nem látott desszertek, ezüst evőeszköz, Altwien-porcelán, kristálypoharak. A búcsúzásnál meghívták Martinyékat szerény hajlékuk meglátogatására.

   A lovag egyedül jött, hitvesét kimentette. Szendvics-vacsora volt, de Martiny csak egy falatot evett. Távozásakor véletlenül meglökte a kínai kancsót, amely „ezermilló darabra tört." Kínos volt Martiny mentegetődzése, ledöbbenve csak annyi választ kapott, ugyan méltóságos uram, nem történt semmi.

   A házaspár ezután várt, biztos volt a kártérítést illetően. Teltek a napok, hetek, hónapok, nem történt semmi. Martiny megfeledkezett az egészről. Már egy év is eltelt. Martiny végleg külföldre utazott. Egyszer csak, amikor kettesben üldögéltek, megszólal a férfi. Kérem az Olvasót, figyeljen, szó szerinti idézet következik.

   „Mondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja őket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják a gazdag embert. Nyilván azért, mert ő maga ő, mert ő a gazdag ember. Mindent tőle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk őszinték. Mi is ilyenek vagyunk. Vagy nem volt különösen boldog az életünk, mióta összetörte kancsónkat? Nem volt-e csupa remény és hit minden áldott napunk? Nem hittük-e, nem reménykedtünk-e benne? Rosszat tett velünk de mi annál inkább szerettük. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert olyan titokzatos varázs övezi, olyan túlvilág dicsfény, oly csodálatos lény ő, hogy amihez hozzáér az menten áldássá válik. A gazdag ember Istenhez hasonló, ezen a földön a gazdag ember az Isten."

   Felesége persze jól lehordta. Ne káromold az Istent! Kosztolányi a XX. század első harmadában, 1931-ben írta sorait. Most a XXI század első harmadában nem aktuálisak ezek a mondatok?

*

A Magyar Televízió 1973-ban filmet készített Kosztolányi írásából, rendező: Ranódy Miklós, operatőr: Koltai Lajos. A házaspárt Törőcsik Mari és Haumann Péter, lovag Martinyt Darvas Iván alakította. Remekművet hoztak létre.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük