Kinek áll érdekében? -A drága víz még drágább!
3 perc olvasás
Ismét eredménytelenül zárultak a KvVM és a Haltermosz vezetőinek tárgyalásai a halastavak vízellátásának kérdéseiről. A tárgyalási témák egyike napjainkban rendkívül aktuális, hiszen a csapadékos tél komoly belvíz-veszélyt okoz a földeken.
Ismét eredménytelenül zárultak a KvVM és a Haltermosz vezetőinek tárgyalásai a halastavak vízellátásának kérdéseiről. A tárgyalási témák egyike napjainkban rendkívül aktuális, hiszen a csapadékos tél komoly belvíz-veszélyt okoz a földeken.
A tógazdálkodók több éve mondják, hogy ilyen helyzetekben nem kellene drága pénzen minden vizet kikormányozni az országból, sokkal inkább ésszerű, gazdaságos volna lehetővé tenni e vizek ingyenes halastavi betározását. A javaslat elfogadásával mindenki jól járna, hiszen fölösleges kiadásoktól mentesülhetne a vízgazdálkodó, és kevesebbe kerülne a közkedvelt tógazdasági ponty előállítása. Nyerne az ügyön a makro- és mikrokörnyezet is, ahol ma ugyan sok a víz, de nyárra borítékolhatóan beköszönt az aszály, és – betározás hiján – csak sóhajtozhat mindenki, hogy bárcsak esne már az eső, legalább egy kis párásságot biztosítva a környéknek.
Ha mindenkinek jó volna ez a megoldás, vajon miért nem sikerül az ezt eredményező megállapodást nyélbe ütni?
A javaslatot a vízgazdálkodás vezetői nem hajlandók elfogadni, így jogos az a feltételezés, hogy nem érdekük elkerülni a rendkívüli helyzetek miatti többletkiadásokat. Van ennek értelme? Úgy tűnik: igen. Ha ugyanis a vízszolgáltatók engedik az ingyenes betározást, kevesebb vizet fognak venni tőlük normál piaci áron , azaz csökken az árbevételük. Ha pedig nincsenek többletköltségeik, vajon milyen alapon emelnék jövőre az indokolt költségeik megtérítését célzó vízszolgáltatási díjaikat?
Rendkívül ellentmondásos ez az érdekeltség!
Lényegében ez az oka annak, hogy Magyarországon az öntözhető területek elenyésző hányadán öntöznek csupán. A csökkenő mezőgazdasági vízhasználat miatti árbevétel-kiesést a vízszolgáltatók a halastavi vízfeltöltés szolgáltatási díjaiból igyekeznek pótolni. A díjak emelése azonban e téren is átlépte az elviselhetőség határait! Ám ha a díjak további emelkedése miatt nem éri meg halat termelni, a tógazda felszámolja a gazdaságát. Ha a halastó nem üzemel, nem kell azt feltölteni sem, így nem marad vevő a vízgazdálkodó szolgáltatására. Marad viszont a belvíz, amit továbbra is el kell vezetni. Elvezetni viszont továbbra is az a vízgazdálkodó lesz hivatott, akinek ekkor már egyetlen fillér piaci árbevétele sem lesz! Valószínűleg akkor is fog majd kérni állami pénzt többletköltségei kompenzálására, sőt kapni is fog, ha lesz miből. Adót fizető tógazda és halfogyasztó hiányában azonban a közkassza is üresebb lesz!
A fenntartható vízhasználat és az ezt biztosító vízvisszatartás fontosságáról sok okos gondolat hangzik el mostanság. Ezekről azonban nem csak szónokolni kellene, sokkal inkább a vízgazdálkodók érdekeltségi rendszerét kellene ennek megfelelően átalakítani. Amíg ez nem teljesül, addig a közpénzek egyre növekvő felhasználásával, hasznosítás nélkül, egyre nagyobb mennyiségben folyik ki a víz az országból.
El kellene azon gondolkodni, hogy az életet adó víz ilyen felelőtlen kivezetése, nem jelenti-e az ország kivéreztetését?
