Kisvállalkozás

Jó reggelt főnök, remek színben van. Egy hónapig nem láttuk, nagyon hiányzott. Hogy telt a szabadság? Los Angeles gyönyörű lehet. Csodálatos a Csendes-óceán partvidéke. Hollywood, San Francisco, Grand-Kanyon. Sajnos nem voltam. Las Vegasban sem. Persze, ha módomban lesz egyszer, akkor én is. Feltétlenül.

Jó reggelt főnök, remek színben van. Egy hónapig nem láttuk, nagyon hiányzott. Hogy telt a szabadság? Los Angeles gyönyörű lehet. Csodálatos a Csendes-óceán partvidéke. Hollywood, San Francisco, Grand-Kanyon. Sajnos nem voltam. Las Vegasban sem. Persze, ha módomban lesz egyszer, akkor én is. Feltétlenül.

   Igen, rendben van minden. Megkötöttük a csavargyáriakkal az új szerződést. Minden gépünk dolgozik, a szállítás folyamatos, a tartalék vezérlőtárcsákat is elkészítettük. Ne is köszönje, ez természetes. Éppen ön szokta mondani, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Negyven ember él-hal a munkájáért, a cégért, a vezetésért. Máris megyek, de előbb lenne egy nagy-nagy kérésem. Nem is tudom, hogyan fogjak hozzá? Igen, az elején.

   Nem béremelés, tudom, hogy az idén lehetetlen. Szóval az az igazság, hogy öt éve már nem voltam szabadságon. Persze voltam, de mindig csak egy-két napot. Így aprózódott el az idő. A szabadság szerintem az, hogy a munkavállaló kipiheni az egész évben végzett munkáját. Dehogy gúnyolódom, hogy tetszik gondolni ilyesmire? Szóval összegyűjtöttünk egy csomó üdülési csekket és némi pénzt, szeretnénk igazi szabadságra menni. A feleségem most kapna három teljes hetet. Igen, a lányaink hat és nyolc évesek, a nagyfiúnk tizenegy. Annyira várják, hogy együtt menjünk. Hát erről lenne szó.

   Nem főnök, tizenkét nap az alapszabadság, de én már negyvenöt éves vagyok, nekem harminc munkanap járna, ebből szeretnék kivenni tizenötöt, így jönne ki a három hét a munkaszüneti napokkal együtt. Őszintén szólva már április óta készülök rá, hogy ezt megbeszéljem önnel. Kicsit féltem, megint közbejön valami rendkívüli munka. Tavaly és tavalyelőtt is közbejött. Néha már káprázik a szemnem, amikor a rajzokat nézem. Dehogy, semmi baja a szememnek, szemüveg sem kell. Csupán arra szerettem volna célozni, hogy olyan rég már nem pihentem ki magam rendesen.

   Tudom, a Csávok Jancsi betegállományban van, de nemcsak én tudnám helyettesíteni. Persze, megértem. Akkor legalább két hetet kivennék, ha lehetne. Szombaton leviszem a családot Balatonrendesre, vasárnap visszajövök és egy hétre rá kezdeném el a szabadságot. Hát igen. Ütemezni kellett volna. De főnök, Kamburnyák Palit maga engedte el két hónap fizetetlen szabadságra, mert építkezik. Tudom, hogy betanított munkás, én tanítottam be.

Dehogy oktatom ki, főnök, eszembe se jutna.

   Igen, egyetlen gép sem maradhat kihasználatlanul. Mindannyian a piacról élünk. Világért sem gondoltam ilyesmire. Dehogy akarok vitatkozni, olyan kellemetlen ez az egész. Senki nem mer szabadságot kérni. Félreértett főnök, nem magától félnek, szeretné mindenki a munkáját maradéktalanul elvégezni. Sokszor beszélgettem más munkatársaimmal erről. Persze munkaidő után. Tudom, más sz elmélet és más a gyakorlat. Most mit mondjak a feleségemnek, a srácaimnak? Persze hogy magánügy. Tudom, joga van a szabadságot saját belátása szerint kiadni.

   Én nem céloztam arra, hogy vegyenek fel valakit helyettem. Nem is tudná a munkámat ellátni, nyolc éve dolgozom itt, a tapasztalatokat nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk átadni. Ugyan főnök, negyvenöt év nem kor, makkegészséges vagyok. Remélem még húsz évig az is maradok és jó munkát végzek. Talán egy hét is elég lenne, meghálálnám. Szóval csak három nap? Végtelenül szomorúvá tesz. Tudom, magánügy, Persze hogy meg vagyok elégedve a munkámmal és a fizetésemmel. A cég érdeke mindenekelőtt. Átveszem a Kamburnyák munkakörét is. Első a munka és minden más csak utána következik. Köszönöm a türelmét, főnök. Futok, hozom a gépgyárral kötendő szerződés tervezetet. Azt is hozom. Repülök.

Láng Róbert