Könyvvisszatekintő drogügyben

A decemberi ünnepek sora, a Karácsony, majd a Szilveszter sokaknak a visszatekintés, és a személyes mérlegkészítés időszaka. A Karácsony elsősorban az utóbbié, hiszen ilyenkor a család, az emberi kapcsolatok kerülnek a középpontba. Nem véletlen az sem, hogy sokakra ilyenkor tör rá az a fajta magány, melynek súlyát nem is mindig képesek elviselni. Ugyanúgy, ahogy, pár nappal később az eltelt év, vagy az addig eltelt élet mérlegét sem az új év hajnalán. Szinte közhelyszerű adat, hogy ilyenkor megemelkedik az öngyilkosságok kísérleteinek száma. Ahogy valószínűleg sokan jutnak el ilyenkor a lassú, mentális önpusztítás küszöbére is. Lett légyen az akár az alkohol, vagy rosszabb esetben valami más.

A decemberi ünnepek sora, a Karácsony, majd a Szilveszter sokaknak a visszatekintés, és a személyes mérlegkészítés időszaka. A Karácsony elsősorban az utóbbié, hiszen ilyenkor a család, az emberi kapcsolatok kerülnek a középpontba. Nem véletlen az sem, hogy sokakra ilyenkor tör rá az a fajta magány, melynek súlyát nem is mindig képesek elviselni. Ugyanúgy, ahogy, pár nappal később az eltelt év, vagy az addig eltelt élet mérlegét sem az új év hajnalán. Szinte közhelyszerű adat, hogy ilyenkor megemelkedik az öngyilkosságok kísérleteinek száma. Ahogy valószínűleg sokan jutnak el ilyenkor a lassú, mentális önpusztítás küszöbére is. Lett légyen az akár az alkohol, vagy rosszabb esetben valami más.

A magány előli menekülés, az alkalmi partnerek közösségi nyomása könnyen taszíthat valakit a drogvilág kétes értékű fényei közé. Oda, ahonnan sokan akkor sem tudnak menekülni, ha különben ezerszer megátkozták az első találkozások perceit. Természetesen szó nincs arról, hogy a drogok használatára való rászokáshoz bármilyen nevesebb ünnep kellene, hiszen alapvetően az adott személyhez kötődő viselkedési, viszonyrendszerbeli kisiklás eredménye lehet. Az ünnepek, az említett mérlegkészítések hatása is itt, az adott személyiség pillanatnyi krízisein keresztül hat. Miközben mag a drogfogyasztás is személyiségkrízist eredményezhet a későbbiekben. A társadalmi normarendszer és az egyén által megélt személyes mindennapok ütközésekor.

Valószínűleg ezért is tudnak hatékonyak lenni azok a szervezetek, melyek nem sokszor valamely egyház támogatásával, éppen itt próbálnak hatni abba az irányba, hogy a drogoktól eltávolítsák a kábítószereken élőket. Megszakítva azt az ördöginek látszó kört, melyből önerőből nehéz, és nem egy esetben még segítséggel sem egyszerű kitörni. Egyben, a lehetőségekhez képest, megérteni, és önmagával is megértetni próbálják az egyént. Támaszt nyújtva ott, ahol szükséges, és ahol megtámasztani a személyt egyáltalán lehetséges. Miközben az is természetes, hogy az ebben a munkában részt vevőknek szintén szüksége lehet iránymutatásra, szaktanácsra, segítségre.

Itt kerülhet be a képbe egy könyv, mely korántsem napjaink kiadványa, melyet az évek sem időszerűségében, sem tartalmában nem koptattak el. Ez nem más, mint a „Egyház, kábítószer, drogfüggőség." címet viselő kiadvány, mely az Új Ember kiadó gondozásában jelent meg magyar nyelven. Kifejezetten azokhoz szólva elsősorban, akik az egyházi munka során találkoznak a problémával. Ezt jelzi alcíme is: „Pasztorációs kézikönyv lelkipásztorok és a lelkipásztori tevékenységben részt vevő segítők számára". Miközben azokhoz is szól, azoknak is hordozhat elolvasásra érdemes gondolatokat, akik akár csak az érdeklődés, a pedagógia irányából közelítenek a témához. Ugyanúgy, ahogy a könyvvel azonos címet viselő későbbi publikáció is a http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2006.03.05/0901.html oldalon, mely Kály-Kullai Károly mentálhigiénikus nevéhez fűződik.

Simay Endre István