Korabeli dokumentumok
3 perc olvasásEzt az írást azoknak a honfitársaimnak szántam, akik a rendszerváltás után születtek, vagy a rendszerváltáskor kiskorúak voltak. Tárgya az államélet és a társadalmi rendszer 1990 előtt. Azért szeretném rögzíteni ezeket a tényeket, mert előbb-utóbb egy túlbuzgó történész át fogja értékelni, de legalábbis úgy megmagyarázni, hogy attól koldulunk. Saját véleményemet zárójelbe teszem, ha valaki nem kíváncsi rá, átugorhatja.
Az akkori Alkotmányt 1949-ben iktatta törvénybe az országgyűlés. (Már szerepelt benne az alaptörvény szó is.) Egyszer változtatták meg 1972-ben, amikor bekerült az a szöveg, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam. (Tehát már nem építgettük a szocializmust, hanem megvalósult. Érdekes, észre sem vettük.)
Országunk legfelsőbb államhatalmi szervezete a Parlament. Törvényeket hoz, ebben jogköre korlátlan. (Kétharmados törvények nem voltak.) A Parlament évente négyszer ülésezik. (A képviselők csak tiszteletdíjat kaptak, ami nagyjából egy szakmunkás egyhavi fizetésének felelt meg. És ingyen vasúti bérlet is járt.) Állandó bizottságok voltak, amelyek egyeztettek a minisztériumok, vállalatok, társadalmi szervezetek között, de ők sem kaptak plusz pézt.
A képviselőket négy évre választottuk, létszámuk 352 fő. Íratlan törvény szerint 56 százalékuk munkás és paraszt származású, 32 százaléka értelmiségi. (És a maradék 7 százalék? Marslakó?) A Parlament alakuló ülésén megválasztják az Elnöki Tanácsot, amely elnökből és 20 tagból állt. Két parlamenti ülés között (3 hónapon át) az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkot, amelyeket a Parlament következő ülésén jóváhagy. Az Elnök Tanács megsemmisíthet minden olyan jogszabályt, amely ellentétes az alkotmánnyal.(Tehát ténylegesen az Alkotmánybíróság szerepét is betöltötte.)
A választójog minden nagykorú magyar állampolgárt megillette. Kivéve akit a bíróság eltiltott a közügyek gyakorlásától. Az országot 67.144 választókerületre osztották fel. Egy választókerületben több jelölt is indulhatott. (Ezt a passzust sohasem gyakorolták, kivéve az 1985. évi választást.
Egy állampolgár 1 lakóingatlant és 1 üdülőingatlant birtokolhatott. A maximális fizetés hosszú ideig egy szakmunkás havi bérének ötszöröse volt. (Ennyit kaphattak a miniszterek, nagyvállalatok igazgatói, egyetemi rektorok, stb.) A banki kamat látra szól betéteknél 3, egy évre lekötöttnél 5 százalék, az éves infláció 2 százalék alatt. (A szocializmus legjellemzőbb vonása az áruhiány és a szolgáltatások alacsony színvonala volt.)
A Pénzügyminisztérium „nagy úr” lehetett. Irányította a Magyar Nemzeti Bankot, a Központi Adóhivatalt, a Pénzjegynyomdát. Revizori főosztálya ellenőrizte az államigazgatási szervezeteket, mint ma az Állami Számvevőszék. Úgynevezett „egyszintű bankrendszer” működött, minden vállalat, költségvetésből fenntartott szervezet banki ügyeit a Magyar Nemzeti Bank fiókjai intéztek.
A pártállam minden munkahelyén, hivatalában, tanintézetében, gyárban, laktanyában, termelő szövetkezetben az MSZMP alapszervezetei működtek. Minden fontos kérdést az intézmény vezetője és a párttitkár döntött el. (Még azt is, ki kaphat útlevelet és ki nem.) Az alapszervezeteket a kerületi, járási pártbizottságok, azokat a városi, megyei pártbizottságok ellenőrizték. Ezeket pedig a pártközpont. (De ki ellenőrizte a pártközpontot?)
Láng Róbert