Korea kincsei Szöulból a Koreai Kulturális Központban
8 perc olvasás.jpg "Korea kincsei Szöulból a Koreai Kulturális Központban 3")
2014 a Koreai Köztársaság és Magyarország diplomáciai kapcsolatfelvételének 25. évfordulója, mely alkalomból a Koreai Kulturális Központ egész évben nívós rendezvények révén kívánja bemutatni Korea hagyományos és kulturális örökségének eredetiségét és egyedülállóságát a külföldieknek és a külföldön élő koreai állampolgároknak.
2014 a Koreai Köztársaság és Magyarország diplomáciai kapcsolatfelvételének 25. évfordulója, mely alkalomból a Koreai Kulturális Központ egész évben nívós rendezvények révén kívánja bemutatni Korea hagyományos és kulturális örökségének eredetiségét és egyedülállóságát a külföldieknek és a külföldön élő koreai állampolgároknak.
2014. április 24. és június 10. között „Korea kincsei Szöulból" címmel először nyílik koreai iparművészeti kiállítás Magyarországon. A 150 alkotásból álló, a Koreai Kulturális Központ egész területét igénybe vevő tárlat ingyenesen tekinthető meg. A kiállítás a koreai népművészet mesterei által alapított Szöul Szellemi Kulturális Örökségeit Megőrző Közhasznú Társasággal közreműködve került megszervezésre, hogy Magyarországon is bemutathassuk Korea páratlan hagyományos kézműves értékeit.
A tradicionális koreai mesterségekkel foglalkozó 24 művész Szöul városának 23 szellemi kincsét szemlélteti, bútorokon, ékszereken, festményeken és különböző használati tárgyakon keresztül.
Kiemelkedő iparművészeti technikákat mutat be a kiállítás, mint például a fa tárgyak kagylóhéjjal való díszítése, a najeon, valamint három olyan lakkozási technikát, melyek nem csupán növelik a színek intenzitását, hanem több száz évig hibátlan állapotban őrzik meg azokat. Bemutatásra kerül a chimseon varrástechnika, koreai csomózással készült selyem kiegészítők, a tradicionális koreai háztartási eszközökön és ékszereken keresztül pedig az ezüstművesség. Helyet kap az „ülő" életmódhoz illeszkedő fafaragási technika, és bepillanthatunk különböző használati tárgyak, tároló edények, szalma- és gyékény szőnyegek elkészítésének történetébe. Betekintést nyerhetünk a buddhista templom- és népi minhwa festészetbe, a húros hangszerek készítésének fortélyaiba és a szaruból készült íj vagy a jáde köves ékszerek megmunkálásába. Több hagyományos koreai szeszesitallal is megismertet minket a kiállítás, többek közt Dél-Korea nemzeti italával, a soju-val.
A kiállított tárgyak között szerepel több természetes lakkozási eljárást reprezentáló alkotás. Többek közt az otchil, azaz természetes lakkozás, melynél a mesterember a lakk fából kivont finomítatlan gyantával vonja be a fából, kerámiából, fémből, bőrből vagy papírból készült használati eszközöket. A 2000 évre visszanyúló eljárás fokozza a színek intenzitását, védelmet nyújt a nedvesség és hőhatás ellen, megőrizve ezzel hosszú évtizedeken át a kézműves alkotások élettartamát.
A lakkozott munkákat gyakran kiegészítik díszítő technikák, így például a gyöngyház darabokkal dolgozó, egyedi koreai módszer, a najeonchilgi.
A chilwajang, más szóval színes lakkozás szintén Szöul szellemi kulturális öröksége. A piros, sárga és kék színeket felhasználva történik a tárgyak belső és külső díszítése, ami impozáns, kifinomult megjelenést biztosít. A hwangchil egy természetes, sárga színű fénymáz felvitele, alapanyagát a Koreában őshonos Dendropanax morbifera fából vonják ki.
A 11. számú szellemi örökség a chimseon varrástechnika, melynek minden egyes öltésében a varrónők odaadása található meg. Ennek a sajátos kézimunkának köszönhetően a ruhadarabok egyedivé váltak, és tükrözték viselőjének személyiségét. Koreában mindig is kedvelték a változatos és formális divatkultúrát, így a ruhák a társadalmi osztályoknak és a használatnak megfelelően voltak megkülönböztetve. A különféle varrótechnikák alkalmazásával illeszkedtek még az évszakoknak megfelelő ruhaanyaghoz is.
A noriage egy hagyományos csomózással készített dísz, mely a 13. szöuli szellemi kincs. A noriage ruhákat és belsőépítészeti tárgyakat ékesítő dekoráció, ami különböző alakzatba font, festett selyemszálakból áll, bojtokkal kiegészítve.
A najeon, azaz fa tárgyakra alkalmazott gyöngyház berakás egy olyan iparművészeti eljárás, mely során gyöngyház darabokat mintára vágnak, ráragasztják az adott felületre, majd egy kicsi, szív alakú vasalóval levasalják. Miután letörlik a túlcsorduló ragasztót, egy lakkréteget visznek a felületre.
A chogo, azaz szalmafonás a 16. számú szöuli szellemi kincs, leggyakoribb alkalmazása a szalmaszőnyeg, vagyis a hwamoonseok készítése. Magába szívja a nedvességet a párás nyári hónapokban, télen pedig segít megtartani a hagyományos padlófűtés által kibocsátott hőt.
Az összetett szakértelmet igénylő eunjang, azaz ezüstművesség női kiegészítőkön, háztartási cikkeken, például evőpálcikákon jelenik meg. Az evőeszközökbe gravírozott leggyakoribb minták a teknős, főnix, szarvas, denevér, fácán, mandarinréce és lótuszvirág motívumai. A kézzel elkészített alkotások precíziós munkáihoz olvasztást, forrasztást, hőkezelést, vágást, feldolgozást, illetve gravírozást használtak.
A minhwa jelentése "népi festészet", a közemberek érzelmeit jeleníti meg egyszerű, ám túlzó, szürrealista ábrázolású képeken keresztül, megfűszerezve homorral és gúnnyal. Motívumait a természetből, valamint a népi mitológiából meríti. Mágikus erejűnek gondolták ezeket az alkotásokat, melyek különböző gonosz erőtől védik meg tulajdonosukat.
A gakung egy hagyományos szaruból készült koreai íj, segítségével a legnagyobb lőtávolságot lehet elérni a világon. Az ökörszarvon kívül eperfát és bambuszt is használhatnak megalkotásához. A közel 2000 éves múltra visszevezethető íj központi szerepet töltött be Korea védelmében.
A Choszon dinasztia korából származó faragási módszer, a somok jellemző ékesítője a koreai bútoroknak, ablakoknak és ajtóknak. A koreai bútorokat az egyszerűség és természetes szépség jellemzi, formaviláguk az "ülő" életmódhoz illeszkedik, a falak díszítésében pedig fontos szerepet kaptak a faragott ablakok és ajtók.
A buddhista templomfestészet, a dancheong egy gyönyörű, merész stílus, melyet a faragott buddhista épületek mennyezeteinek és oszlopainak díszítésére használták. Az öt alapszín, a kék, piros, sárga, fehér és a fekete szín kombinációját használták a mesterek, kihangsúlyozva ezzel az épület jellegét. A díszítés gyakorlati funkcióval is rendelkezett, hiszen a mai napig óvja az épületeket a természeti elemektől.
A tradicionális hangszerkészítés mestersége, az akgijang a 28. szellemi kincse Szöulnak. A húros hangszerek közül a geomungo és a citeraszerű gayageum megmunkálása külön kiemelendő.
A hosszú időre visszanyúló hagyománnyal rendelkező gyékényszőnyeg, a deungme a 29. kulturális örökség. A ruhanyaggal borított szegélyű alkotást a királyi udvarban használták, és szuvenírként gyakran ajéndékozták diplomaták részére.
Az ibsa, azaz "ezüst berakás" fémfelület, vagyis vas vagy réz felületek dekorációja, mely során először megmunkálták, kivájták az adott felületet, majd beillesztették az ezüst szálakat a mélyedésekbe.
Szöul 37. számú kulturális öröksége a Kelet-Ázsiában található drágakő, a jáde, mely a jin-jang öt erkölcsi értékét szimbolizálja. Főként nemesfémből készült ékszerek díszítésére használták.
A yakju, más néven rizsbor közül a samhae a 8. szellemi kincs, mely ragadós rizs és nuruk (oltóanyag) összefőzéséből jön létre. A három hónapig készülő rizsbor hosszú ideig megtartja finom ízét és illatát.
Az onggijang agyagedény egy sajátos alakú és sötétbarna színű, mázas cserépedény, ami egyszerű, természetes stílust képvisel. Gyakorlati funkciója nélkülözhetetlen, mivel a hosszú téli hónapokban ételtároláshoz alkalmazták.
A 15-20% alkoholtartalmú songjulju olyan fenyőből készült bor, mely rizsből készült malátából, fenyőfa tűleveléből és a koreai angelica gyógynövényből készül.
A királyi rizsbor, a hyangon a 9-es számot viseli a szöuli örökségek listáján. Ez egy tiszta, átszűrt rizsbor, melyet ragacsos és nem ragacsos rizsből készítettek, kizárólag a király számára. Ezzel üdvözölte az uralkodó a külföldi diplomatákat, és ezt szolgálták fel ünnepségeken is. A 180 napig érlelt hyangon 40 százalékosra hígitva a legízletesebb.
A soju, azaz rizspálinka Dél-Korea nemzeti itala, ennek egyik fajtája a samhae (erős) soju külön kiemelendő kincs, körülbelül 40% alkoholtartalmú, az átlagos 20 százalékossal szemben. Ez az ital fontos közösségformáló szerepet tölt be Dél-Koreában.
2014. április 24 – június 10.
Korea kincsei Szöulból
Koreai Kulturális Központ
1124 Budapest, Csörsz u. 49-51.
Lantai József
