A szokatlan művészeti alkotások kedvelői érdekes kiállítással találkozhatnak, ha március 13-ig felkeresik a budapesti Koreai Kulturális Központot. A Központ a megnyitása, 2012 óta osztja meg a koreai kultúra gazdagságát a magyar közönséggel. A mindjárt a nyitás kezdetén megindult sokszínű kulturális tanfolyamok látogatottsága jól jelzi, milyen tartós kötelékek alakultak itt ki az évek során. Ami a nyitáskor mindössze két területtel – a koreai gasztronómiával (hansik) és a sporttal, a taekwondoval – indult, mára virágzó, élettel teli közösséggé alakult, melyben évente több mint 1600 foglalkozáson közel 15000 látogató vesz rendszeresen részt. A kínálat a hagyományos kézműves, zenés és táncos művészetektől kezdve, a sporton át a modern popkultúráig terjed.
Míg kezdetben a tanfolyamokat koreai művészek vezették, ma már közülük többet is olyan magyar oktatók vezetnek, akik egykor diákként csatlakoztak és elhivatott szenvedéllyel fordultak a koreai kultúra felé. A most látható, „Korea visszhangja magyar kézműves alkotásokban” című kiállítás azt mutatja be, hogyan találkoznak a két ország népművészeti motívumai a kézműves alkotásokban. Amint a terembe lépünk, mindjárt a bejáratnál egy valódi különlegesség, a koreai díszítő csomózás (medup) valamint a papírművészet, (handzsi) képviselőinek alkotásait látjuk. A csomók a mai napig szerves részét képezik a koreai kultúrának. minden csomónak jelentése volt és egymásutáni sorrendjük is üzenetet hordozott. A papírművészet alapanyaga a papíreperfa kérgéből készített handzsi. Felhasználásának kezdetei a messzi régmúltba nyúlnak vissza. 
Elhaladva mellettük, a terem baloldali falán a koreai népi festészet a minhva alkotásai sorakoznak – egyhangúnak a legkevésbé sem nevezhetők. A minhva a Csoszon-dinasztia késői korszakában fonódott össze a köznép mindennapi életével. Célja kettős volt. Egyrészt szerencsét hozó, áldást vonzó talizmánként, másrészt a mindennapi életterek díszítésére szolgált. A hagyományos festészet szigorú szabályaitól eltérően, merész színhasználatával és formabontó kompozícióival tűnik ki. Egyszerű és mégis élettel teli koreai esztétikát tükröz. A „Tigris magyaros motívumokkal” című kép alkotója jó érzékkel párosította a két nép képi kultúrájából egymáshoz kitűnően illeszthető elemeket. A kép anyaga handzsi, koreai festékkel és tussal készült. 
A közönség számára ismeretlen világba kalauzolja el a nézőt a terem hosszú, szemközti falán látható írások és egyben műalkotások sora. A koreai kalligráfia, a szoje nem egyszerűen csak írás, a betűk ecsettel történő rögzítésének lényegét testesíti meg. Gyakorlása valóságos meditáció, melyben a külső zajokat félretéve, befelé fordulhatunk. A betűk harmóniáján és egyensúlyán keresztül pedig a művész belső világát, erejét fejezi ki. A kalligráfia tanfolyam Moon Chang-seok mester vezetésével, 2013-ban indult. A 2007-ben 7 alapító taggal létrejött Munbangsau (Négy kincs) Csoportnak ma már 16 aktív tagja van és eddig hat önálló kiállítást rendeztek. Tavaly Jun Dong-dzsu koreai költő 14 versét dolgozták fel, 21 kalligrafikus írással készült tekercsen. Olyan sikerük volt, hogy meghívást kaptak, rendezzenek 2026-ban önálló kiállítást a Szöuli Kalligráfia Múzeumban! A kiállítás legtöbb alkotást bemutató része a jobboldali falon látható. A koreai foltvarrás (dzsogakbo) hagyományos textilművészeti technika, amelynél apró, különböző színű és méretű anyagdarabokból varrnak össze díszes, harmonikus, többféle felhasználásra alkalmas – textíliákat. 
Meglehetősen nehéz a választás a 16, méretében, mintájában, stílusában eltérő műtárgy, dísztárgy közül. Az anyaguk háromféle: csamisza, jangdan és oksza selyem, illetve csomagolóvászon. Az elkészítésük nem egyszerű. A dzsogakbo művészet, hagyomány, kézművesség és meditáció egyszerre. A kézzel való lassú varrás fejleszti a kreativitást és csökkenti a stresszt. Feltűnő, hogy sokan hosszabb időt is eltöltenek egy-egy érdekesebb darab alapos megszemlélésével. A kiállítás díjtalanul látogatható a Koreai Kulturális Központban: 1025 Budapest, Frankel Leó út 30-34.
