Kűzdelem és barátság a fával – Ferencz András fafaragóval beszélgettem

Azt szokták mondani, jobb később, mint soha. De azt is szokták, hogy soha nem késő elkezdeni azt, amit szeretünk. A fafaragást sem. Nah, persze ehhez azért jó  kézügyesség, és érzék is szükségeltetik. Ferencz András 40 évesen kezdett faragni, és igazán gyönyörű munkák kerülnek ki a keze alól.

Azt szokták mondani, jobb később, mint soha. De azt is szokták, hogy soha nem késő elkezdeni azt, amit szeretünk. A fafaragást sem. Nah, persze ehhez azért jó  kézügyesség, és érzék is szükségeltetik. Ferencz András 40 évesen kezdett faragni, és igazán gyönyörű munkák kerülnek ki a keze alól.

A Mesterségek Ünnepe

Ferencz Andrással a Mesterségek Ünnepén beszélgettem először, bár már igen régen történt ez, úgy három éve. Ez a beszélgetés tulajdonképpen azóta érik, de örülök annak, hogy most készen itt állhat, és Őn is olvashatja. Ferencz András Erdélyben, Hargita megébyen született, majd Kolozsváron geológiát tanult. Tagja a csikszerdai székhelyü Varga Károly Népmüvészeti Egyletnek, valamint a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek. Kiállitásokon vett részt többek között az alábbi rendezvényeken: Megyenapok Csikszereda, Városnapok Csikszereda, Pünkösdi bucsú Csiksomlyó, Szentgyörgynapok Sepsiszentgyörgy, Tarsolyosok találkozója Pomáz, Karácsonyi vásár Néprajzi Múzeum Budapest, Országos Táncháztalálkozó Budapest, Országos Jurtatalálkozó Budapest hajógyári sziget. Munkái eljutottak több országba is szerte a világon Amerikától Dániáig.

 Bak

Hogy mikor kezd valaki faragni? Hogy lesz valakinek a föld mellett a fa a barátja? Mit szeret leginkább alkotni? És ki irányítja azt a bizonyos vésőt a kezében? Ferencz András néhány mondatban összefoglalva mondta el nekem azt, mely minden kérdésünkre választ ad, és mindent tökéletesen megmagyaráz.

 Csodaszarvas

„A fafaragást 40 évesen kezdtem el. Csak szabadidőben faragok, nem ez a megélhetési forrásom. Az egyik ok, amiért elkezdtem, hogy volt a környezetemben pár ember, aki már faragott, a másik pedig, hogy abban az időben kezdtem épiteni a hétvégi házamat, és az az igény fogalmazódott meg bennem, hogy a berendezést is én készítsem el, és székely népi faragással díszítsem. Kijártam a csíkszeredai Művészeti Népiskola keretében működő faragó tanfolyamot – mesterem András Lajos volt – de nagyon sokat tanultam az ismerősöktől, barátoktól is.

Pihenő vitéz

Egy jó ideig megmaradtam a hagyományos székely népi faragás motívumainál. Miután kezdtem járni kiállításokra és vásárokra, ahol újabb ismerősökre tehettem szert, lassan megváltozott az érdeklődési köröm is. A sok eszmecsere és tapasztalatmegosztás nyomán a honfoglaláskori, szkíta és ezekhez hasonló motívumkincs került az érdeklődésem központjába, így kezdtem el faragni a tarsolylemezeket, hajfonatkorongokat, vereteket, szkíta szarvasokat, turulokat és más honfoglaláskori motívumokat. Ezen munkák faragásánál érezni vélem, hogy az ősök fogják és vezetik a kezemben a vésőt mintegy 1000 év távlatában. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezen munka közben sokkal közelebb kerültem őseinkhez és az akkori kultúránkhoz, művészetünkhöz.

Csíksomlyó

A fafaragás számomra egy különleges élmény, amikor egy darab fából vagy deszkából kihoz az ember egy tágyat vagy egy domborművet. Az alkotómunka közben a faragó meg kell, hogy küzdjön a fával, de ugyanakkor barátságba is kell kerülnie vele, hogy a kívánt eredmény el tudja érni. A fa nagyon sok mindent megenged, szinte bármit ki lehet belőle hozni, ha van jó fantázia és ügyes kéz hozzá. Egyáltalán nem mellékes dolog az sem, hogy faragás közben felszabadul az ember minden külső hétköznapi gond alól, nem marad egyéb benne, csak a FARAGÁS. Ez az állapot nagyon kellemes, út az önmegismerés felé, mondhatnám meditatív állapotnak is. Röviden és tömören az elmondottak tartják a kezemben a vésőt, remélem még egy jó ideig."

Németh Krisztina

Ferencz András elérhetősége: ferenczandras@yahoo.co.uk