LELKI EGÉSZSÉG A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

A Magyar Pszichiátriai Társaság, a Védőháló a Lelki Egészségért Alapítvány társszervezésében és a Magyar Vöröskereszttel együttműködésben ez évben is megrendezi a Lelki Egészség Világnapja programját. Az idei esemény fókuszában a kulturális sokszínűség és a Lelki Egészség Országos Programja áll.

A Lelki Egészség Világnapját minden év október 10-én tartják azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a mentális egészség fontosságára. Az első világnapot 1992-ben szervezték, mint a World Federation for Mental Health induló éves programját. Az eseménynek 1995 óta miden évben külön tematikája van, az idei világnap témája: „Lelki Egészség a változó világban: Kultúra és diverzitás" („Mental Health in a Changing World: The Impact of Culture and Diversity")

Egy kulturálisan egymásba nyíló világban élünk, ahol minden 35. ember nemzetközi menekült. Drámaian különböző nyelvek, vallások és kulturális egyidejűség minden országban. Ez a kulturális különféleség (diverzitás) a mentális egészség számtalan aspektusát befolyásolja, beleértve, hogy egy adott kulturális közegből érkező hogyan kommunikál és manifesztálja a mentális tüneteket, hogyan küzd meg a problémával, vagy például az érintkezés stílusát, az érintett családi és közösségi támogatását és akaratát a kezelés keresésében.

A mentális egészségügyi ellátásban a kulturális hatás része, hogy az emberek hogyan címkézik és kommunikálják betegségüket, hogyan magyarázzák mentális gondjaik okait, vagy miként tekintenek a mentális egészséggel foglalkozó szakemberekre és reagálnak az egészségügyi kezelésekre.

A világnapi rendezvényen Dr. Simonyi András volt Washingtoni nagykövet arról beszélt, hogy a diplomácia, a művészet és kreativitás hogyan tud emberek, népek és országok között hidat verni, Palya Bea Esélyegyenlőségi nagykövet pedig az esélyegyenlőség és a zenei sokszínűség összefüggéseiről tartott előadást.

Dr. Németh Attila a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke előadásában a művészeti teljesítmény, a kulturális különbözőség és a pszichiátriai zavarok között keresett kapcsolatot. Az érdeklődők megtudhatták, hogy a művészi megfogalmazáshoz a „mindennapi dolgok másként látása" szükséges, ami gyakran az átlagostól eltérő agyi működésből és személyiségstruktúrából ered. Így nem meglepő, hogy a komoly művészeti teljesítményt felmutatók körében gyakoriak a mentális zavarok – sőt akár a konkrét kortörténet is nyomon követhető -, azonban attól, hogy valaki pszichiátriai problémákkal küzd még korántsem válik művésszé.

Prof. Dr. Bitter István, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója vitaindító jellegű előadásában a Lelki Egészség Országos Programjának szükségességét tartotta fontosnak kiemelni. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy számos, népegészségi szempontból kiemelten fontos testi betegségnek alapja, ill. fontos kockázati tényezője mentális természetű. Különösen érvényes ez hazánkban, ahol az elkerülhető halálozásban a lelki tényezők szerepe vitathatatlan (stressz, önsorsrontó megküzdési stratégiák, alkohol, öngyilkosság, magas vérnyomás, kardiológiai betegségek). Mindez az eddigi népegészségügyi programokban nem szerepelt, így a Lelki Egészség Országos Programja (LEGOP) sokéves hiányt pótol a magyar egészségpolitikában.

A LEGOP a 2007-13-ig tartó – több kormányzati cikluson átívelő – szakmai fejlesztés alapja. A stratégiai dokumentum megalkotásának célja a lelki egészség javítását célzó szakpolitikák és a leghatékonyabb fejlesztések meghatározása, rendszerszerű összefoglalása, a fejlesztési lépések programozása, a szükséges erőforrások felmérése, a megfelelő ütemterv kialakítása.

A lelki egészség fogalmának meghatározására nincs szakmailag általánosan elfogadott definíció a jelentős szemléleti különbségek miatt. Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a mentális egészség több a mentális zavarok hiányánál. A lelki egészséget meghatározó tényezők többsége az egészségügyi szektor kompetenciáján kívül esik és más ágazatok (oktatás, környezetvédelem, közlekedés, földművelés és vidékfejlesztés, pénzügyi tervezés, gazdaság, ifjúságvédelem, sport, munka világa) hatáskörébe tartozik, így megoldása sem lehetséges pusztán egészségügyi eszközökkel.

Mindemellett bár a főbb mentális zavarok hazai előfordulása a felmérések szerint többé-kevésbé megegyezik a világszerte talált, illetve európai adatokkal, azonban található néhány kivétel is. Az európai átlagnál kedvezőtlenebb a helyzetünk a férfiak depressziója, a kóros alkoholhasználat, a bipoláris betegség és a befejezett öngyilkosságok tekintetében. Az európai élcsoportba tartozunk a lakosság elöregedésének ütemében is. Mindezek alapján a hazai lakosság mentális egészségi állapota az európai országok döntő többségével összehasonlítva rosszabbnak minősíthető.

Az EU-ban a mentális zavarok költségeit vizsgáló munkacsoport becslése szerint a neuropszichiátriai betegségcsoporttal kapcsolatos költségek 2004-ben Magyarországon meghaladták az 1000 milliárd Ft-ot (az összehasonlítható, €-ban megadott költségeket 250 Ft/€ árfolyamon számolva). A közvetlen egészségügyi kiadások ennél a betegségcsoportnál 50 százalékot, a közvetlen nem-egészségügyi költségek 39 százalékot, a közvetett költségek pedig 11 százalékot tettek ki.

Végezetül, bár a lehetséges legszomorúbb következmény, az öngyilkossági halálozás tekintetében az utóbbi évtizedben határozott javulás volt tapasztalható Magyarországon – 1986-ban a magyar öngyilkossági arány (SHA) 100 ezer lakosra még 45,3 volt, majd erről a csúcsról folyamatosan csökkent a 2005-ös 23,2-re -, azt is meg kell említeni, hogy a felnőtt korúak öngyilkossági arányával szemben nem csökken, sőt, enyhén emelkedik a gyermek-serdülőkori szuicidiumok száma.

A programban leírtak szerint a ma még többnyire uralkodó medicinális, betegségközpontú szemléletet az egészségközpontú, népegészségügyi szemléletnek kell felváltania. A gyógyító intézményrendszer mellett a prevenciós és a komplex, testi-lelki rehabilitációs intézményrendszer kiemelt fejlesztése szükséges, helyre kell állítani a megelőzés-gyógyítás-rehabilitáció-reszocializáció egészséges arányát, és ezeket integrált rendszernek kell tekinteni.

A dokumentum részletes javaslatokat tartalmaz a népegészségügyi intézményrendszer fejlesztésére, valamint az egészségügyi ellátás mindhárom ellátási szintjén (alapellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-szakellátás) szükséges lépésekre.

Mivel a LEGOP az egészségügyi és a szociális ágazat közösen kialakított több éves fejlesztéseinek programdokumentuma, a szakmai és társadalmi egyeztetést követő, tárcák által történő elfogadása egyértelműen meghatározza a lelki egészséget érintő szakpolitikákat, valamint megszabja azok megvalósítását célzó valamennyi fejlesztést.

A világnapi programot egy „Menekültek és a lelki egészség Magyarországon és Európában" című civil fórum és kerekasztal beszélgetés zárja a következő szervezetek képviselőinek részvételével: Egészségügyi Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Cordélia Alapítvány, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, Magyar Helsinki Bizottság, Védőháló a Lelki Egészségért Alapítvány, Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichiátriai Klinika LEGOP munkacsoport tagjai, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Sötét Nappalok Fényes Éjszakák Egyesület, Életlánc Egyesület.